Fallosz-rengeteg, populáris irónia, vérrel és hanggal megfestve – Kis Róka Csaba főszerepelt az Irokéz Galériában

Képgaléria megtekintése2010.10.25. - 01:00 | Vidaotone - Fotók: Makrai Tamás

Fallosz-rengeteg, populáris irónia, vérrel és hanggal megfestve – Kis Róka Csaba főszerepelt az Irokéz Galériában

Priapus címmel nyílott meg Kiss Róka Csaba piroskarikás tizennyolcplusszos kiállítása a Thököly utcai padlástérben. Immáron másodszor tekintheti meg a szakértő közönség, és szörnyülködheti végig a zsengébb lelkületű laikus a kimondottan sokkoló tárlatot. Mint ahogy az első MMIK-s kiállítás után, ezúttal is basszusgitárt ragadott a festőművész, hogy képei után a Barcsay Jenő Emlékzenekarral is morbidizáljon egy jót.

Az esti hétórás kezdésre szép számmal összegyűltünk ismét. Egy dolgot bánunk most, így utólag de nagyon, mégpedig azt, hogy nem stoppoltunk le egy félórára a lépcsővéghez, ahol az első képeket arcba kapták a gyanútlan látogatók. Komoly jellem- és szituációs szakdolgozatot lehetett volna összehozni belőle. Kiss Róka Csaba képein ugyanis a vér, a csonkítás, a perverziók és a férfi nemi szervek száma arányaiban minimum megegyezik a Rohonczi úton, meccsidőben a halisál/B-közép tagok számával. Mint azt P. Szabó Ernő művészettörténész, a Magyar Nemzet újságírója megnyitó beszédének elején kiemelte, ez a látványvilág csak a modern kor emberét riasztja meg, hisz még a középkor legvégén is hétvégi látványosság volt egy jó kis kerékbetörés, és hasonló kellemetes, össznépi ínyencségek. Fél füllel hallottuk még, hogy a hat órakor induló művészetis tárlatvezetésen az egyik ifjú hölgy szinte rosszul lett a képek láttán.

Nos, nem is csodálkozunk ezen, hisz, ha eltekintünk a megnyitó beszédben is viccesen megemlített fallosz-rengetegtől, még akkor is épp elég sok minden olyan van a képeken, amitől egy fiatal lány megrettenhet. Még a meglett férfiembereknek sem könnyű szembesülni a képekkel. P. Szabó kiemelte, hogy a legfontosabb dolgunk az, hogy meglássuk az iróniát ezekben az alkotásokban. Nekünk ez már elsőre sikerült, és úgy érkeztünk erre az estére, hogy tudtuk mi vár ránk. Teljesen szakmaiatlan véleményünk nem osszuk meg most, mindössze annyit tennénk hozzá a megnyitón elhangzottakhoz és a beharangozóban leírtakhoz - amiben talán minden benne van, amit a művészről tudni lehet -, hogy pont olyanok művei, mint a zenekara. Közismert eszközökkel él, de azt teljesen sajátságos módon használja. Most, hogy a koncert a kiállítótérben zajlott, tudatosult igazán, hogy mindkét dolog ugyanarról szól.

Közepesen pukkaszt polgárt úgy, hogy közben szórakoztat. A zenekar közismert slágereket dolgoz fel sajátos stílusban, azaz a legkomolytalanabb bizniszslágert is hallgathatóvá teszik. Mindenegyes dal egy külön élmény a Képzőművészeti Egyetem hivatalos bandájától, mindannak ellenére is, hogy épp két énekesnő között estek a padlóra. Innen is üzenjük mégegyszer, hogy nagy szükségük nincs is senkire. Kitűnően zenélnek, és a három vokál, gitár, effektezett bass, dob felállás mellé egy dorombművészt is hoztak magukkal. A Sing Halleluja pedig dorombbal több, mint vicces. A repertoár maga az őskáosz, mégis egységesen hangzottak a teljesen más világokból érkezett darabok. A bátrabbak táncba kezdtek, igaz a jóféle forraltbor mellé nem is kellett már nagy mozgatóerő. Hangos sikert arattak megérdemelten, a végét pedig ugyanúgy zárták, mint legutóbb az egyetem klubjában. A P-Mobil Kétforintos dalával, melyben a refrén a jól ismert helyett frappánsan így hangzott, Barcsay Jenő Emlékzenekar!

Ismét egy kitűnő estével és egy érdekes tárlattal "ajándékozta" meg a város lakosságát az Irokéz Galéria. Ezért is vontuk fel újfent, illetve húztuk utána morcosra egyből szemöldökünk, amikor Pados Gábor tulajdonos megemlítette szűkreszabott köszöntőjében, hogy lehetséges az, hogy nem csak az év, hanem minden idők utolsó kiállítása nyílik meg épp náluk. Évek óta van szerencsénk rendszeresen látogatni, nemcsak Szombathelyen, hanem máshol is kiállításokat. Kijelenthetjük, hogy ilyen szeretnivaló térrel nem nagyon találkoztunk semerre - minden alkalommal ráébredünk újra és újra, mennyire telitalálat az egész, úgy, ahogy van -, illetve azt is kimondhatjuk, hogy a rengeteg pénzből fenntartott közintézmények közül a legtöbb a nyomába sem érhet az ő befogadásuknak.

Aki rendszeresen jár élménykedni, annak ezt nem kell ecsetelnünk, aki pedig nem, annak reméljük, lesz még rá alkalma. Nem először történt meg hasonlóak felemlegetése, mégis lett valahogy. Ha pedig a döntéshozók nem segítenek, akkor lehet majd létrehozni egy facebook-csoportot, valami ilyesmi néven, Mentsük meg a NEMZET KULTÚRVÁROSában - mert állítólag az vagyunk -, a hazai legnagyobb kortárs gyűjtemény galériáját. Reméljük erre nem lesz szükség, meg azért az indián amúgy is egy szívós nép, sok mindent kibírtak, és eltűrtek eddig is...

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

Gulyás Erika 2013.05.01. - 18:51
Felháborító hogy ilyen sok festék és vászon megy kárba egy minősíthetetlen, számomra nem emberi lény miatt. Inkább a rászurolókhoz jutna el az az összeg amit erre cél nélküli és felesleges ügyre pazarolnak! Felháborító! Csak remélni tudom hogy egy gyermek sem látja meg a neten hogy léteznek ilyen " alkotók".
Laci 2013.05.02. - 20:45
Kedves Erika!
KR Csaba befutott Hollandiában.
http://kunszt.postr.hu/interju-kis-roka-csabaval
Állítólag azért fest ilyen szörnyűségeket, mert számára ilyen a magyar közélet.
Pozsár Éva. 2016.07.22. - 16:41
Felfoghatatlan,mire szabadul fel ,egy ilyen egyén , festőnek vallva magát.Szánni való, aberrált festőiség-s ha csak !! ennyit jelent a magyar közélet- számára magyarázatul ,erre a "képzetlenségére" ami látható,érzékelhető-letakarodhat a palettáról. Akárhol befutott festőcske is.
kínzó karma 2016.07.22. - 17:41
Ha esetleg kevés lenne, amit itt látott, kedves Éva:
http://vaskarika.hu/hirek/reszletek/1624/