Kezdjük a végén: optimisták voltunk az elején. Azt hittük, elég egy - a fesztivál összes produkcióját meghallgatva - aránylag jó dal a sikerhez. Nem, nem ez kell hozzá! A sikerhez szavazatok kellenek, a szavazatokhoz pedig két dolog.

Az egyik, hogy a történelem vihara sok kicsi - vagy aránylag nagy -  darabra szabdaljon egy-egy országot, akiknek polgárai - a régi reflexek alapján - szövetségbe forrva nyomogatják egymásnak a lájkot, még ha a produkció a Z-kategóriát alulról súrolja, akkor is. A mi (láncos) kutyánk kölke, nyomunk rá.

A másik, hogy egyéniség legyen a fellépő. Pontosabban annyira legyen egyéniség, amit még a közízlés megkajál. Márpedig ha ezt teszi, akkor nem egyéniség. Tömegáru, a legszebb csomagolásban. Hozzávetőleg egy éve tapasztaljuk azt, hogy nőknek lehet eladni napjainkban szinte mindent, ők járnak programokra "falkában", az ő ízlésük és igényük kiszolgálására épülnek iparágak, dekódolva, közérthetővé és napi szinten használhatóvá téve termékeiket, szolgáltatásaikat. Ezt nem a hímsoviniszta elfogultság mondatja velünk, hanem permanensen azonosulunk ezzel, akár koncertre megyünk, akár egyéb eseményre. 

És itt térjünk vissza a popzenéhez, és a napjainkban megszaporodott lágy- és lányvonalas férfielőadókhoz. Az irányadó trendek szerint sztájlisztolt, ábrándosszemű, enyhén púderezett és még csak véletlenül sem borostás arcú fiúkákat szinte beszippantja a nagyüzemben fogyasztó női rokonszenv. Lelkileg közelebb áll a - főként zenefogyasztó tinédzser - nők többségéhez egy "gyengébbnek tűnő" férfi, aki könnyebben asszimilálható a női viselkedésformákba, mint az "évezredes elnyomást" felidéző sármőr. A mai nő saját képére festi a férfit, és nem a maszkulin mackót, a domináns hímet keresi benne, hanem a gyengéd, romantikára vágyó önmagát. Ezt a fajta "öntudatra ébredést" pedig kiválóan meglátták a popipar producerpápái, és sorra keltetik ki a könnyűzene hibrid tojásaiból az adamlambertszerű mutánsokat.

Jobb tehát nem pusztán dalversenyként tekinteni erre az eseményre, ugyanis több érzékszervet és kapcsolatrendszert kell manipulálni (!!) ahhoz, hogy sikeres legyen egy produkció. Hiába az aranytorok, ez ma már roppant kevés. Extravagancia, eladhatóság, közérthetőség - magyarán minden, ami valahol silányítja, értéktelenné teszi, és egyre mélyebbre süllyeszti a minőségi zenét és gáncsolja a hiteles előadók térnyerését. Pillanatsztárokat termel, egyperces/egydalos/instant pénznyerő automatákat. 

Ami Wolf Kati produkcióját és országunk megítélését illeti: nem a dalon múlt, függetlenül attól, hogy borzalmasan gyenge muzsikára sikeredett, a koreográfiával egyetemben. Egyszerűen nem szeretnek minket. Talán csak a skandinávok, pontjaink 40%-át tőlük kaptuk. Meg a fogadóirodák. Fájdalom, tőlük nem kaptunk pontokat. A lengyel-magyar két jóbarát itt felejtős, nulláztak bennünk, ahogy nem vagyunk "popular" a horvátoknál sem, holott Rijekától Dubrovnikig pirulnak a magyar valagak a tengerparti fövenyen. Szlovákiától meg nem is vártunk mást, mint nullát. Szomszédaink közül Ausztria 2 ponttal, Ukrajna 4-gyel, egy nem reprezentatív népszámlálással felérően Románia 7-tel, Szerbia pedig 8 ponttal segítette Wolf Katit. Most már nem kérdés, hogy semmit nem nyomott a latba az sem, hogy Németországban egy német nevű és küllemű kétgyermekes családanyát dobtunk be csaliként, apellálva a házigazda szimpátiájára. Bebuktuk, nulláztak. A 42-ből 10 országnál kerültünk pontot érően az első tízbe, a közönségszavazatok és a zsűri pontjainak átlagolása folytán. Kevesebb, mint az EBU-tagországok egynegyedénél volt pontszerző a magyar dal. Ennél csak a tökutolsó Svájcra szavaztak kevesebben, hárman.

Nem elemzünk tovább, aki mélyebben akar elmerülni a statisztikákban, annak ajánljuk figyelmébe a szavazati mátrixot. 

Ahogy eddig, úgy most is pármondatosra tömörítjük véleményünk a döntős produkciókról.

Finnország: Paradise Oskar - Da da dam

A húszéves finn srác maga írta a dal zenéjét és szövegét. Érdekesség, hogy a gitárja 64-es „születésű". A dalról már előzőleg leírtuk, hogy "szép dallamvezetésű, közérthető szám - virágok nyílnak, napocska süt, a jegesmackók is szmokingot öltenek, da da dam...". 21. lett, ami se nem Paradicsom, se nem Oscar...

Bosznia-Hercegovina: Dino Merlin - Love In Rewind

Dino Merlin, az egész Balkánon az egyik legnépszerűbb előadó, 48 éves, fellépőzakója pedig 15. Ő írta a független Bosznia himnuszának szövegét. A versenydal balkáni pátosz-ballada, rezes-granulátummal, kis raszta bohóckodással... hóóóó óóóó óóóó.... Félően euro-szimpatikus.

Dánia: A Friend In London - New Tomorrow

Sok megfejtést nem igényel, ennél jobban mi sem erőltetjük meg magunkat. 

Litvánia: Evelina Sašenko - C'est Ma Vie

Ez az életem a dal címe, amely három nyelven csendült fel - angol, francia és jel nyelven. Javasoljuk Disney-produkciók mesefilm betétdalának.

Magyarország: Wolf Kati - What About My Dreams?

Katink ismét egyhelyben állta végig a dalt, lehet, ez a „koreográfia" része, hogy akit elhagynak, az sóbálvánnyá merevedve fogadja el sorsát? A táncos koreográfia katasztrofális, a dal utolsó, legdinamikusabb részénél 6 álló embert láttunk a színpadon... nekünk halványnak, szétesettnek tűnt. A 23. dal után írva ezeket a sorokat a 10-15 körüli helyre taksáljuk... 

 

Írország: Jedward - Lipstick

A leggyorsabban eladott lemez lett Írországban a Jedward-kölköké. Virágozzék a hajzseléipar: ecsetfejű, identitászavaros fiúlány produkciót kaptunk, az ír Mizu, Britney Spears beütéssel. A modern popzene alja.

Svédország: Eric Saade - Popular

Erik Saade egyszer népszerű lesz és megkapja az áhított lány kezét. Biztosan... De tényleg lánykezet akar ez az Adam Lambert-vonalon utazó, skandináv emoarc? Kaptunk egy kis Dead or Alive-ot a 80-as évekből, klisé-ürülék kivitelben. A végén kockába zárt Saade tökéletes szimbóluma volt annak a skatulyának, amelyből sorozatban rángatják elő a hasonelőadókat. Megkaptuk a két legalja produkciót egymás után...

Észtország: Getter Jaani - Rockefeller Street

A dallamvezetés valamire nagyon emlékeztetett, de ez szinte az összes dalról elmondható. Dinamikus koreográfiával előadott fikció a gondtalan élet örömeiről. A popzene a rózsaszín ábrándok rokkamentes szövőszéke. Hosszú ó-val és egy k-val viszont mindez nem igaz.

Görögország: Lukas Yiorkas ft Stereo Mike - Watch My Dance

Nézz a táncra, melynek hagyománya a rögtönzés és az érzelmek mozdulatokba oltott kibontása. A görög élet sajátos mixtúrája a dal: látványos, erőteljes, a néphagyományt és a modern stílust egészségesen ötvöző produkció. Nálam dobogós.

 

Oroszország: Alekszej Vorovjov - Get you

Vorovjovról tudni kell, hogy az AIDS-ellenes mozgalom tagja, és Lady GaGa produceri irodájával dolgozik. Mi is jobban örültünk volna, hogy ha a két információból az elsőt űzné főállásban. A dal másodszor látva/hallva is unalmas, függetlenül attól, hogy a verzében egy roppant erős Level 42 nyúlást (Lessons of Love) diagnosztizáltunk.

Franciaország: Amaury Vassili - Sognu

Operaénekes, gyönyörű hanggal. Korzikai szövegű, ami nálunk megszállott Korzika-hívőként eleve pluszpontos. Himnikus dal, Andrea Bocellit megidéző.

Olaszország: Raphael Gualazzi - Madness Of Love

14 év durcázás után robbantott Olaszország, egy jazz-blues-kabaré-ragtime esztráddal, ami nemes ötvözetre sikeredett. A lefojtott trombita zseniálisan folyt bele az énekbe!! Totális minőségugrás az eddigi dalokhoz képest, leszámítva a görög és talán még a francia dalt. Ilyen kell, életerős jazz-blues, egy kócos zongorista fazontól! Nem is értem, lehet, valami tévedés...

 

Svájc: Anna Rossinelli - In Love For A While

A szerelem jó egy darabig, énekli a 23 éves lány, aki az ismeretlenség homályából jutott ki a fesztiválra. Gabriella Cilmi jutott eszünkbe róla a Rexona reklámból. 

Nagy-Britannia: Blue: I can

A BBC felkérésére - kijelölve - indultak a fesztiválon. Fogkrém-reklám mosoly, intenzív karmozgás, diliske-dislike. Roppant gáz(os) felbontani egy évtizedek óta lejárt szavatosságú zenei konzervet. Ők megtették, megették, egészségükre, nekünk már a szaga sem tetszett.

Moldávia: Zdob și Zdub - So Lucky

Etnorockerek, akik az RHCP előzenekara is voltak. Kicsit a Leningrad Cowboys őrületére emlékeztető a produkció, ami érzésem szerint középen teljesen leül, erőtlen. A hacacárés rezes-betét szerencsére felpörgeti, és a háttérből előfolyó klarinét is remek. Egyedi megjelenés, remek vizuál, fogjukrá-kuriozitás.

Németország: Lena - Taken By A Stranger

Ismét Lena képviseli Németországot, ami merész húzás, ritkán jön be 19-re lapot húzni. A vizuál és a koreo remek, a dal első hallásra is érdekes, rejt egypár meglepő hajlítást. A refrén csillagos 5-ös. Némi újhullámos lázadás is kiérződik belőle, mintha Lena a Breaking Glass-ből lépett volna elő pár pillanat erejéig.

Románia: Hotel FM - Change

Két román graffiti-művész és egy angol fazon - nem is meglepő, hogy a legszebb britpop hagyományokon építkezik a dal. Popzene, minden sallang nélkül.

Ausztria: Nadine Beiler - The Secret Is Love

A szavazatok 68 százalékát kapta hazája válogatóján a közönségtől az osztrák Whitney Houston. Kiforrott énekhang, nagyívű dal. Igazi díva, és ő tényleg az! Liza Minellivel hasonlatos külső és kisugárzás, nálam dobogóra menetelő!

Azerbajdzsán: Eldar & Nigar - Running Scared

Remekül eladták a semmit, a refrén szájbarágósságát hangsúlyozva. Már az elődöntőben is utaltam rá: veszélyes lehet ez a vattacukor-refrén, mert első hallásra a fülbe férkőzik. Rövid lecsengésű, de gyorsan hat. Az öcsibogyó küllemű énekes (?) borzalmasan erőtlen, már-már outsider, mint énekes, szinte csak tölteléke a számnak, megtörve a körülötte doromboló plázacicák dominanciáját. Európa bekapta a horgot, egye is meg ezt a kívülről gusztának tűnő, ám belül élvezeti érték mentes, szálkás tengerit.

 

Szlovénia: Maja Keuc - No One

Az amerikai r&b énekesnők hagyományain építkezik a dal, remekül kibontva az énekesi kvalitást. Nem rajongunk ezért a stílusért, de sokkal jobban előtérbe hozta, eladta az énekesnőt, ellentétben a mi produkciónkkal. Kérdés, mi a nyerő húzás, de egyre jobban azt érezzük, hogy Katinak a tízbe sincs esélye.

Izland: Sigurjón's friends - Coming Home

Vidám hangulatú dalocska, kellemes vokállal, hat jópofa fickóval. Semmi csiribiri, fölös cullang, szerethetően egyszerű danolászás.

Spanyolország: Lucía Pérez - Que Me Quiten Lo Bailao - They Can't Take The Fun Away From Me

Vad angyal a fesztiválon! Spanyol nyelven egy forró hangulatú, nyári sláger, macsódekorációval. Listavégi "befutó".

Ukrajna: Mika Newton - Angel

Mika Newton. Nő. Ukrán. Ne bonyolítsuk. Az adaptált Czakó-animáció viszont remekül elvitte a figyelmünket a dalról, ami kábé annyit ért, mint halpiacon a pikkely.

Szerbia: Nina - Čaroban

Varázslatos Nina anyanyelvén énekelt egy igazán nőcis dalt, melynek refrénje talán a legszebb eurovíziós hagyományokat idézte fel. Esélyes, életigenlő dal, nem lepődnénk meg, ha az elején végezne.

Grúzia: Eldrine - One more day

Hamis, nem kicsit. Maníros szoknyásmetál. A rappelő arc orgánuma kimondottan idegesítő. A behörgő Scooter-forma meg röhejes, ahogy az egész produkció. Táncolj Tbiliszi Parádé!

Hát ennyi volt. 25 dal, amiből több mint fele nívótlan, zeneileg, szövegileg értékelhetetlen fércmunka. Rangsoroltunk, de mint utólag kiderült, igencsak mellélőttünk.

Szerintünk:

1. Olaszország
2. Görögország
3. Ausztria
4. Szerbia
5. Németország
6. Észtország
7. Moldávia
8. Franciaország
9. Szlovénia
10. Magyarország

Ami lett végül:

01 Azerbajdzsán 221 pont (Ell/Nikki)
02 Olaszország 189 pont (Raphael Gualazzi)
03 Svédország 185 pont (Eric Saade)
04 Ukrajna 159 pont (Mika Newton)
05 Dánia 134 pont (A Friend In London)
06 Bosznia_Hercegovina 125 pont (Dino Merlin)
07 Görögország 120 pont (Loucas Yiorkas feat. Stereo Mike)
08 Írország 119 pont (Jedward)
09 Grúzia 110 pont (Eldrine)
10 Németország 107 pont (Lena)
11 Nagy-Britannia 100 pont (Blue)
12 Moldova 97 pont (Zdob si Zdub)
13 Szlovénia 96 pont (Maja Keuc)
14 Szerbia 85 pont (Nina)
15 Franciaország 82 pont (Amaury Vassili)
16 Oroszország 77 pont (Alexej Vorobjov)
17 Románia 77 pont (Hotel FM)
18 Ausztria 64 pont (Nadine Beiler)
19 Litvánia 63 pont (Evelina Sašenko)
20 Izland 61 pont (Sjonni's Friends)
21 Finnország 57 pont (Paradise Oskar)
22 MAGYARORSZÁG 53 pont (Wolf Kati)
23 Spanyolország 50 pont (Lucía Pérez)
24 Észtország 44 pont (Getter Jaani)
25 Svájc 19 pont (Anna Rossinelli) 

A cikk lebökését meghagyjuk a T. Olvasónak...