Ha igazán röviden szeretném összefoglalni, akkor azt mondanám, hogy egy baseball meccsen válasszuk ki a csapatot, amelyiknek szurkolni szeretnénk, és amikor ők örülnek, mi is örüljünk. Komolyra fordítva, a játék szabályai elég bonyolultak, és igazán tényleg csak egy meccsen lehet megérteni. A meccs 9 játékrészből áll, egy játékrészben mindkét csapat egyszer támad (ütés), majd védekezik (dobás). Pontot csak a támadó csapat érhet el, úgy, hogy a labdát úgy üti el, hogy a védekező csapat nem tudja pattanás nélkül elkapni, és az ütőjátékos előbb ér a pálya közepén lévő pontokra, mint a labda. Ilyenkor a következő ütő jön, és ha egy játékos mind a négy ponton végigment, az egy pontot ér. Amelyik csapat több pontot ér el a játék végére, az nyer. Egy meccs nem időhöz kötött, néha akár 3-4 órásra is elnyúlhat.

Hogy jött az ötlet, hogy baseballozzatok?

Az ötlet 1993 körül jött, természetesen filmekből, illetve kanadai rokonoktól. Egymástól függetlenül két baráti társaság kezdett el hobbiból baseballozni, és a másik baráti társaság egyik tagjával gimnáziumi osztálytársak lettünk. Először csak egy baráti meccset játszottunk egymással, aztán a meccs után jött az ötlet, hogy inkább együtt kellene edzeni, és egy csapatot alapítani, úgyhogy elkezdtünk összejárni a Sportligetbe edzeni.

A Szombathelyi Anyaszomorítók 1996-ban

Milyen kezdeti nehézségekbe ütköztetek? (felszerelés, pálya, emberhiány)

Emberhiány az elején nem volt, viszont a felszerelés és pálya annál nagyobb probléma volt. A kezdetekkor a felszerelés főleg saját készítésű ütőkből, illetve nagyon rossz minőségű kesztyűkből állt. A gyenge minőségű faütők könnyen törtek. A mai napig legenda egyik csapattársunk méteres ütője, ami egy ütést bírt ki. A Sportligetet használva probléma volt a fű nagysága, illetve a talaj egyenetlensége is. Amikor pedig néha cirkusz, vagy búcsú táborozott le, egyáltalán nem tudtunk edzeni.

Hogy sikerült csapatot toborozni? Milyen adottságok kellenek ahhoz, hogy valaki jó játékos legyen?

A csapatot igaziból nem kellett toborozni. A baráti kör elég nagy volt, és mivel újdonság volt, elég sokan akartak baseballozni. Az elején az adottságok sem voltak, fontosak, mert csak a hobbi miatt játszogattunk. A jó baseballos egyébként gyors, robbanékony és jó labdaérzéke van.

Mikor kezdetek el versenyszerűen foglalkozni baseballal? Mesélj az első igaz meccsről?

A versenyszellem hamar felébredt bennünk, és 1994 körül már gondolkodtunk hivatalos csapat alapításán. Ebben nagy szerepe volt Rácz Bélának és Szirmai Szabolcsnak, akik akkori egyetlen felnőttként utánajártak a csapatalapításnak. Sajnos a várostól semmi támogatást nem kaptunk, úgyhogy a csapatot teljesen saját erőből és pénzből alapítottuk. Reményekkel telve, és büszkén készültünk az 1995-ös bajnokságra ahol a 3. ligában indultunk. Akkoriban a magyar baseball virágkorát élte, és 3 ligában több mint 30 csapat versenyzett. Sikerült pályát is találnunk, az Építők sporttelepet tettük rendbe, és felépítettük az ország akkori egyik legszebb pályáját ami REH (szleng: nagyon jó) minősítést is kapott. A karbantartásért cserébe minimális összegért használhattuk a pályát. Egy Szombathelyen dolgozó amerikai is rengeteget segített, megismertette velünk a játék technikáját, és használt felszerelést is szerzett Amerikából.

Az első meccsünk 1995 tavaszán volt Nagykanizsán, ahol akkor már komoly baseballélet folyt, és két csapattal vettek részt a bajnokságban. Az eredményre nem emlékszem, természetesen kikaptunk, sok-kevés eredménnyel, de történelmet írtunk, és büszkén tértünk haza. Az első hazai meccsünkre két héttel később került sor, a Sopron Indians ellen. A meghirdetett meccsre kb. 200 néző jött ki, sajnos 7-0 -ra kikaptunk, de végre a szombathelyi közönség is megismerte ezt a remek sportot. Az első idényt egyébként utolsó előttiként zártuk, de rengeteget fejlődtünk és kialakult egy erős mag, akik tényleg komolyan gondolták a folytatást, és hamarosan megtanulta a baseballtársadalom az Anyaszomorítók nevet.

A csapat 2002-ben

Miért pont Anyaszomorítók lett a név? Hogy jött a kék-fehér szín, és miért nem zöld-fehérek lettetek? 

Eredetileg a Szombathelyi Atlétikai Club ígért támogatást a névért cserébe, és az országos szövetséghez is SZAC-ként jegyeztettük be magunkat. Sajnos a támogatás elmaradt, így kellett egy a-val kezdődő nevet találnunk. Arra pontosan nem emlékszem, honnan jött az anyaszomorítók, de az elején picit megosztotta a csapatot a név. A szín pedig azért lett kék-fehér, mert ilyen színű sapkát találtunk csak. A szívünk azonban természetesen mindig zöld-fehér volt.

Kik voltak a csapat alapítói, a mag?

Mint említettem, Rácz Béla és Szirmai Szabolcs intézték a hivatalos csapatalapítást.
A játékosok pedig: Bor Balázs, Rácz Attila, Rácz Szabolcs, Erős Balázs, Láng Csaba, Horváth Tamás, Horváth Attila, Horváth László, Horváth Tibor , Újhelyi Balázs. Később csatlakozott Török András, Kovács András, Kövér Miklós és Szeih Botond.

Melyik meccs volt a legemlékezetesebb?

Sok emlékezetes meccsünk volt, amit kiemelnék, az 1996-ban játszott barátságos meccs az amerikai IFOR alakulattal, Szombathelyen. Ez igaziból csak egy hobbimeccs volt, de felejthetetlen élmény volt az amerikaiakkal játszani, és látni az ő játékstílusukat. Jó érzés volt a kb. 500 érdeklődő is, bár tudtuk, hogy nem ránk, hanem a katonákra voltak kíváncsiak. A meccs után egyébként a szövetség éves szinten megrendezte ezt a mérkőzést a válogatottal, de azért jó érzés volt, hogy mi játszottunk először.

Nagyon emlékezetes volt még az első idény utáni edzőtábor a Nemesvámos csapatával, itt kovácsolódott össze igazán a csapat, és ez meg is látszódott az eredményeken. A következő évben már fel is jutottunk a 2. Ligába.

Csapat 2005-ben

Melyik eredményetekre vagy a legbüszkébb?

Legjobb eredményünk a bronzérem volt, illetve kupa elődöntő, de szerintem amire a legbüszkébbek vagyunk az, hogy a semmiből 3 év alatt egy nb1-es csapatot építettünk, és 1997-től stabilan az első osztály középmezőnyébe tartoztunk. Horváth Tamás és Török András személyében két válogatottat is adtunk. Rácz Szabolcs és Rácz Attila pedig legjobb dobó és legjobb ütő díjat is kapott valamelyik évben.

Egyszer vettünk részt nemzetközi kupában, 2002-ben a CEB kupán a görög csapatot verve 7. helyezést értünk el. További legenda még Fehér Tamás és jómagam negatív rekordja: Tamás egyik évben első meccsen, első ütésnél remekül ütötte el a labdát, viszont eltört az ütő. Az év további részét sikeres ütés nélkül zárta, ami rengeteg viccelődést eredményezett. Jómagam pedig dobóként remekeltem, 16 rossz dobással egymás után. Ezt a rekordot azóta sem érte be senki.

Mi volt a titkotok, hogy ilyen rövid idő alatt sikeresek lettetek?

Azt hiszem a csapat elszántsága és összetartása volt a kulcs. Gyakorlatilag az összes szabadidőnket a pályán töltöttük, és pályán kívül is mindig összejártunk. Érdekes volt, hogy soha nem volt igazi edzőnk, mindent magunktól tanultunk könyvekből, oktatóvideókból illetve valaki mindig próbálta valamilyen szinten irányítani a csapatot, de még amikor komolyabban játszottunk is, rendszeres volt a kisebb veszekedés a kezdőcsapat kihirdetésekor. Persze inkább csak poén szintjén. Meccs közben viszont mindenki próbálta a maximumot adni. Az elszántságot jellemzi, hogy a második pályát is felépítettük, amikor az Építőkről Sébe kellett költöznünk.

Hogyan kerültetek Sébe?

Sajnos a vállalkozó, akitől az Építők pályát kaptuk, tönkrement és a város inkább egy lovardának adta a területet, és nekünk mennünk kellett. Pár meccset egy sima mezőn játszottunk, majd a séi polgármester adott területet, amit használhattunk. Így megint pályát építettünk, és a következő éveket itt játszottuk.

Volt rivális csapatotok?

Természetesen, bár nem egy Hali-ZTE szintű, de azt hiszem a Nemesvámos volt valamilyen szinten rivális csapat. Velük együtt kezdtük, és az első évben megvertek minket, a következő években viszont fordult a kocka, és mindig mi nyertünk. Sajnos azonban a sors fintora, hogy a legutolsó meccsünkön pont tőlük kaptunk ki.

Voltak szurkolóitok?

A szurkolók főleg a baráti körből, illetve családból kerültek ki. Leghűségesebb szurkolónk Erika néni volt, aki főleg az elején minden hazai meccsünket végigszurkolta. Kiemelném továbbá egy másik barátunkat, aki hazai meccseinkre komoly transzparenseket is szerzett, és mint egyszemélyes B-közép szokott szurkolni, igazi meccshangulatot teremtve.

Miért hagytátok abba?

A csapatot gyerekként kezdtük, juniorként felfuttattuk, és felnőttként - sajnos idő hiányában - nem tudtuk annyira élvezni már. Páran a család miatt teljesen abbahagyták a játékot, a kevés fiatal, aki pedig az évek során csatlakozott, már nem az a generáció volt, mint mi. Mi annak idején vonattal mentünk meccsekre, a mostani fiatalok előtt ez már ismeretlen. A megfogyatkozott mag miatt sok meccsre nem tudtunk kiállni, és nem tudtunk bírókat sem küldeni, ezért 2006-ban úgy döntöttünk, hogy nem folytatjuk tovább.

Hiányzik a baseball? Ki és hol baseballozik a csapatból?

A baseball mindenkinek hiányzik, de mivel ez egy csapatjáték, minimum 9 fővel, így csapat nélkül nem lehetett folytatni. Egyedül én játszom továbbra is versenyszerűen a görög bajnokságban, a többiek mind abbahagyták, illetve más sportágban próbálkoznak. Török András pl. a Herény megyei 2-es csapat meghatározó védője.

Van jövője a baseballnak Szombathelyen?

A csapat megmaradt egy erős baráti körnek, és nyaranként össze szoktunk jönni játszani, de csak a baseball egy könnyített változatát. Egymás szórakoztatására ez  tökéletes, főleg, hogy páran jelentős pocakkal játszanak ezeken a meccseken, de néha ezeket a baráti meccseket is úgy játsszuk, mint egy nagydöntőt. Számunkra ez a baseball jelene és jövője, ha netán fel is éledne ez a sport a városban, szerintem a régi mag csak nézőként, illetve külső segítségként lenne csak jelen.

Utolsó mérkőzésen a csapattagok által aláírt labda. Reméljük még szállni fog Szombathelyen...