A győri szál

Északi szomszédunk adott a közösbe több haladó értéket, többek közt zenekart is. Nem biztos, hogy mindenki ugyanarra gondolna elsőre, mi az Aurórára céloztunk. 1986, vidék, punk, országos hírnév, bátorság. Adott két Palotait, egy nagyszerű sportember-játékvezetőt, Károlyt és fiát, a kitűnő stílushonosítót, és azt azóta is gondosan ápoló dj-t, Zsoltot. Hármójukból ketten még bőven aktívak, ugyanúgy, mint az ország egyik legjobb kezű hiphop-breakbeat-house dj-je, a városát minőségi rendezvényekkel elhalmozó Sikztah. Győrnek nagyszerű összművészeti és filmfesztiválja van, a Mediawave, és egy bivalyerős hiphop kollektívája, a Bloose Broavaz, akinek tagjai közt tudhatják a szombathelyi Deegot is.

Régóta, és ennél több kapcsolódási pontja is van a két városnak. Jó másfél évtizede már, hogy kialakult egy Szombathely - Győr - Mosonmagyaróvár kapcsolattengely, amelyben zenészek és komplett baráti társaságok tartanak fenn szoros kapcsolatot, és működnek együtt. A tendencia fennáll azóta is, sőt, folyamatos erősödést mutat. Ez a szerencsés helyzet a három város közelségén, illetve felsőoktatási intézményei létének okán alakult ki, amikor még a „fősulisok" is részt vettek Szombathely zenei életének alakításában. Az utolsó ilyen időszak akkorra tehető, mikor a „vadfruttis" Likó Marci itt énekelte a klub közepén kedvenc slágereit. A lényeg, hogy a baráti- és munkakapcsolatok működnek, ezért időről-időre megszólítunk ebből a „földrajzi háromszögből" érdekes embereket.

Menzkie

Videóművész, vizuális előadó - ez áll az új Zagar klipet propagáló weboldalon. René aka Menzkie vizuális lázadó, ötletekből, megoldásokból, és jókedvből bőven ellátott figura. Nyílt ember, aki minden ötletre és kezdeményezésre azonnal kapható, egy nem szűk zenei és kulturális mérce szerint. A vele készített interjú felvezetéseként előbb véleményezzük pár alkotását, melyeket azzal a céllal veszünk szokatlan módon a beszélgetés elé, hogy az audiovizuális befogadástól megokosodván tisztábban láttathassuk emberünk személyiségét, illetve világlátását, nem kevésbé ízlését.

Mystery Gang & Menzkie : Gang Up (2008)

Az első élő példája a fenti tengelyelmélet létezésének Szőcs Gergő, a Gang mostani dobosa, a Fácán helyére érkező univerzális ritmusadó ugyanis mosonmagyaróvári. Anorganik mellett kezdte partikon, aztán Neo, Yonderboi, majd rövid Varga Zsuzsa részvétel, Realistic Crew, és most Singerék. Több alkalommal a szombathelyi partikon is élvezhettük breakekre dobolását. Nagyon hitelesen, görcsmentesen játszik bármilyen stílust, amit magáénak érez. De térjünk rá a klipre: az ötből az első, és pont más, mint a megszokott René, ő a zenészeket a klubvetítés felől közelíti meg általában, tehát eszközként és nem főszereplőként használva a filmben. Zenélés közben szinte soha, vagy ha igen, akkor is másképp. Rockabilly, ahol a külsőségek is ugyanakkorát nyomnak a latba, mint maga a zene. Tetkók, csillogó gitárok, láncok, dobókockák, lángnyelves utcai cirkálók, benyalt sérók, nagybőgőn lovaglás és a tűz a szemekben. A klipben mindez nagyon jól meg is van fogva. A próbahely minimál-vizesblokk jellege, az SH-szériás Shure retrója, a piros csillámporos gitár, Singer sárga basszerja, a letámasztott nagybőgő, és a szemekben a tűz egyaránt megvan. A zenekar hiteles, a képi világ is rendben, jók a vágások, a tónusok, a közeli és a távoli snittek is és az effektek is korhűek. Ha az ötvenes éveket akarták a résztvevők reprodukálni, akkor azonban azt kell mondjuk, ez nem sikerült teljesen. Túl jól szól, túl maian, tele van méllyel az egész hangkép - mindössze ezért nem lehet telitalálatnak nevezni.

Sikztah & Menzkie : We Gotta Groove (2007)

Sikztah „tengelyember" szintén. Ez a videó, és persze a szám hozta meg a régóta kijáró országos respektet a győri fenegyereknek. Mivel ragaszkodott szülővárosához, és most is ezt teszi, valószínűsíthetően a fővárosi szervezőknek mindig a legutolsóként jutott eszébe a neve, pláne mivel az útiköltség is tétel a kiadási oldalon. A kezdetben mikrofonnal is kacérkodó Sikztah először hiphop fronton, majd később a breakbeat vonalán haladt, és tette le névjegyét, amerre járt olyannyira, hogy a breakbeat.hu éves szavazásain rendre benn volt az első háromban. Mostanában már jobbára az egyeneseket favorizálja, de a tavalyelőtti, nagysikerű dal és videó még masszív break, „a la Sikztah". Mindamellett, hogy nagyon technikás dj, legalább ugyanannyira tehetséges producer is. Rengeteg remixet, illetve alapot csinált különféle stílusban utazó formációknak.

A „We Gotta Groove" egy vidám lüktetős track, és tánczene az éj középi ugrálós fajtából. Party-zenéhez, party-video dukál, ez pedig tökéletesen az - képi világának összetevői még hang nélkül is nyilvánvalóvá teszik a stílust. A klip pont annyira sűrű, mint a zene, nem találni rajta semmilyen fogást, a színek és a betondzsungel minimalizmusa gyönyörködtet. A dj jól mutat a háztetőn, jelezve a világnak az urbánus tánczene magasságosságát. A bolygómentő utalások egyértelműek - a beton lelket öl és elmét butít. Ritkán láthattunk dj-producerek klipjeiből ízelítőt eddig idehaza, de ez a fájlmegosztó oldalak és a magyar MusicTv eljöttével megváltozott. Mindenféle kamerákkal, programokkal, és rengeteg ötlettel teli önjelölt klipkészítő és vizualizátor tevékenykedik - több-kevesebb sikerrel -, már itthon is. Mint láthattuk, érdemes odafigyelni rájuk. Részünkről a breakbeat személyes ügy, szeretjük a számot a videójával együtt.

Zagar & Menzkie : Three Seasons Fall (2007)

Zságer Balázs az első Yonderboi album, illetve az akkori felállás billentyűseként vált közismertté, majd megalakította saját zenekarát, a Zagart. Ez a 2007-es videó biztosan nem a közérthető zenei médiumoknak készült. Sem a képi, sem a zenei világa nem férhet bele sajnos egy átlagos magyar család vasárnapi sziesztájába. Pedig a zene az marha jó, és ezt nem akárki mondja - szerintünk Bodrogi Gyulát hallhatjuk párbeszédelni az ősz milyensége kontra sörmeccsek kapcsán. A lassú elmúlás-hangulatú évszakot minden téren bemutató darab pont ilyen képlátással kívánkozik képernyőre. Vannak olyan zenék, melyek a legjobban akkor hatnak, amikor az „ott" és „akkor" együttállás esete forog fenn. Zagarral volt egy „pontnempasszolós" élményünk tavaly nyáron. A Balatonsoundon sem a nagyszínpad, mint helyszín, sem a harminc fokban délután hét körüli kezdés, nem volt előnyös a koncert szempontjából. A brit-pop alapú, komoly-komor hangulatú koncert egyszerűen nem passzolt a fürdőruhában flangálókhoz. Nyugodtan helyet cserélhettek volna mondjuk a The B52's vidám, poszt-punk örömzenekarával.

A fenti audiovizuális darab a zene oldaláról is, és a képi kivetülésében is két külön részre és világra osztható. Az első, hosszúra nyúló felvezető rész - ami egy nyúlós zenei thriller - folyamatosan, de nem gyorsan fokozódva sejdít egy előre nem látható végkifejletet. Stephen King meséinek kivetülése látható egy erdőben, amint épp a sötétség titokzatos hercege vadászik az arra tévedt gyanútlanokra, majd az ominózus Gyula bácsis párbeszéddel véget ér a komorkodás. Egy parádés átvezetés után eltűnik a sírós-süvöltős gitár, és beindul a pumpálós, erős középtempós funk-dark úsztatás. Egyenesben láthatjuk azt, hogy ebből miként lehet kijönni képileg a legegyszerűbb módon. Kiderül, hogy a sötétbe tévedt idegenek a zenekar tagjai, akik klipforgatásra készülnek. Uszkve werkfilmmel van dolgunk ezután. A zene begyorsulása magában hordozza a sűrűbb vágási technikát, gyors képsorok forognak, smink, haj, ruha ügyekben hétköznapi arcoknak mutatva a zenekar tagjait. Jók a színek, vagyis jó a szűrőbeállítás, ügyesek a vágások, a jófajta középrész képileg is nagyon odaver.

Askillz (UK) & Menzkie audiovisual mixtape (2007)

A funk-ügyekben járatos emberkék jól ismerhetik a Finger Lickin' alapemberét, a beatmester Dj A Skillz-t. Volt szerencsénk élőben több alkalommal is végighallgatni parádéját, azonban egy - számunkra talán az utolsó - citadellás nyáréjszakát és napfelkeltét örökre felejthetetlenné tette. Móriczról panorámás ingyen-buszokkal fel, alsó szinten Mangó - Sena & Cadik - Zeek vetélkedő. Parádés volt. Miután azonban fent elkezdte a táncoltatást az angol „barázdabillegető", szó szerint a ritkábban adódó élmény felé tolódtunk. Csordultig telt ház, és helyenként brazil karneváli hangulat uralkodott, persze a masszívabb fajtából. Egyenként is világbajnok mélyek, szaggató gitárok, őrjítő fúvósok jellemezték a „hallványt", a vokálok pedig a funk virágkorát idéző, 70-80-as örömóda hangulatban úsztak a fejekben. Mindez a mai csúcshangzásra és modern ritmusokra ráhúzva.

Egy ekkora névvel együttdolgozni nem kis dolog. Szerencsére egyre gyakoribbá válik, hogy a nemzetközi elit nálunk talál partnereket. A magyar zenészek magasan kvalifikáltak, jobban szól a kezükben a hangszer az átlagnál, legalábbis nagyobb hányaduknál, és úgy tűnik, hogy a magyar videósok sem maradnak le a londoni mezőnytől. A mind zenei, mind képi hatású oldschool nyitás után a megtompított hangok kinyílnak, és indul a fentebb emlegetett funkbomba. A képi világ végig megmarad a korhűségnél, a képernyőt Menzkie és a haverok uralják, illetve egy - Pionner 600 keverő & 2db Mk II SL 1200 lemezjátszó - hangkeltő és elvonó szett. Ez is az old - new párosítás - az elnyűhetetlen „hangszer" és a bitanghangú keverő. Ebben a videóban a készítője főszerepet játszik, és ez pont a már felemlegetett „akkor" és „ott" szitu. Ugyanis René jelen szakaszában pont ezzel a stílussal egyező egyéniség, életigenlő, mindenre fogékony „alak", és ezért a videó sem lehet más, mint csillagos ötös.

Realistic Crew & Menzkie - Conquercrete (2007)

A realisták csapata. Jó név, és egy nagyon jó zenekar. Ha valamiben aktuális tud lenni a magyar zenei élet, az az underground. Több fronton is jelen vannak a magyar zenecsinálók a külhoni mezőnyben, és - jó szokás szerint - erről a magyar átlag nagy része semmit sem tud. A Realistic Crew tradicionális hangszereket megszólaltató kiváló zenészekből, a Zagastic-ból átigazolt Berger Dalma énekesnőből, a hazai mc-k egyik kiválóságából Zeek-ből, és vendégként a mindent hitelesen és gyönyörűen éneklő Sena-ból tevődik össze. Ha alapul vesszük a két énekesnő előéletét - ami mindkettőnél a lassabb tempókkal operálók közé tartozik, hiphop és egyfajta reggae formájában -, és ehhez hozzáadjuk Zeek Cadikkal eltöltött óráinak számát, illetve a cselló, trombita, billentyűs, basszer hangszereseket megszorozzuk két banánhéjjal, akkor sem csúszhatunk el nagyon. Aki látatlanban zenei stílusként az absztrakt-hiphop, vagy kísérleti kategóriát tippelte, az most induljon el azonnal az infosztrádán és álljon neki a dolgának. A zenekar annyira jó, hogy játszhattak a Glastonbury Fesztiválon.

A klip metódusa a fentebbi Zagar-elemzéshez hasonló jegyeket mutat. Itt a komor zenei alap végig megmarad, a werkfilm jelleg pedig az elejétől végigkíséri a számot. A sötétben - jobbára csak a monitorok és a kivetítő fénye ad támpontot a szemnek -, a kontraszt által keltett hatások teljesen jól érzékelhetők. A színpadi beszerelés és próbálkozás a hangkeltés látszatával pont annyira törik, mint amennyire a zene ritmusa, ezért egységes a zűrzavar. A képi világ a hangszerek és gazdáik haverkodásáról szól, egy külső hangfelvétel vagy koncertbeállás előzményét mutatva. Már mindenki a helyén, a mindenható almák éberen figyelnek, a zenészek melegítik, amit épp kell nekik. Az utolsó harmadban koncertté alakul a helyszín, a zene köti le az érzékelésünk nagyobb hányadát, Zeek mondja a magáét, mint jó tanár, a cselló a gerincünket ingerli, a ritmus egy sebesült utolsó heroikus és felszabadult menetelését idézi, olyanét, aki tudja, hogy ahova tart, ott már nincs mitől félnie. Menzkie kiszolgálta a zenét - ez alkalommal talán még jobban, mint a fentiek közül bármelyiknél. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a tengelyelmélet folytatásaként ideírhatjuk: a Mystery Ganges Gergő, az elhíresült, áradás sújtotta Glastonbury Fesztiválkor még itt koptatta a verők fejét, ebben a zenekarban.

Végokosság

Először is megállapítható, hogy kitűnő magyar előadók vannak, és az öt elemzett dal nem kimondottan hétköznapi nótacsokor. Minden zenekar abszolút vállalható, a Gang kicsit kilóg a sorból, de hát a tengely az tengely, és ahogy a futballedzők viszik magukkal kedvenc játékosukat, úgy a zenészek is vihetik kedvenc videósukat. Részünkről szeretjük a filmeket, azt, ahogy az adott stílusokat tökéletesen leköveti és megjeleníti. A technikai előnyöket csak úgy lehet maradéktalanul kihasználni, ha azokkal magasfokú ízlés és zenei alázat párosul. Úgy gondoljuk, mindenkinek maradéktalanul ki lett elégítve vizuális és zenei ínyencsége a fenti szem- és fülalapvetésekkel. Maximális tiszteletünk innen, az alvégekről a zenekaroknak, és a filmszabász mesternek is.

Ígéret

A beígért eseménysort annyiban fel kell, hogy borítsuk, hogy a beszélgetést pár nappal ezt követően tesszük majd közzé. A praktikus okok közt szerepel, hogy az új Zagar klip még nem került bemutatásra nyilvánosan, ezért nem is írhattunk volna magáról a műről, csak kivételezés vádjával a nyakunkban. Ígéretet teszünk azonban, hogy pár napon belül olvashatóak lesznek az új videó elkészültének körülményei, sőt, annak közös kivesézése is akár. Ezenkívül egyéb vidám és komoly dolog, még az is, hogy mi a vágóasztal megszállottjának véleménye arról a Cinemás buliról, ahol ő is hozzátesz az est fényéhez ígéretéhez híven egy jó adagot. Itt ugyanis ismét a nemzetközi elittel fog majd szorosan együttzenélni. Képekkel. Az pedig, hogy a cikk címében feltett kérdés mennyire aktuális, az alábbiakban kiderült - a rádiósztárokból tévésztárok lettek, max. lefogytak kicsit, az igényes zenének pedig jól áll egy igényes film. Mert a film az jó. A film az Nagyon jó!

Ui.: Cikk-zártánkkor kaptuk az infót, miszerint Buddy Holly 50 éves emlékestjén, kedden: mystery gang@müpa with menzkie visual!