A memóriafejlesztés klasszikus módszere a keresztrejtvényfejtés. Kutatások bizonyítják, hogy a játék a szavakkal, különösen azok a játékok, melyeket közösen, másokkal együtt végzünk, segítenek az Alzheimer kór és az időskori elbutulás kockázatának csökkentésében. Miközben a megfelelő szavakat keressük, koncentrálóképességünk javul, szókincsünk gazdagodik, új kifejezéseket ismerünk meg. A rejtvényfejtés azonban egy idő után unalmassá válhat, hiszen kitapasztaljuk az összes csínját-bínját, tudjuk, mi mit jelent, a rejtvénykészítő mire is gondolt. Ekkor jön el az ideje, hogy más után nézzünk.

A közhiedelem úgy tartja, hogy negyven éves kor felett már nem érdemes idegen nyelvet tanulni, mert képtelenek vagyunk rá, pedig nem is gondolnánk, hogy egy új nyelv elsajátításával mennyit tehetünk gondolkodásunk frissen tartásáért. A nyelvtanulás erőteljesen igénybe veszi agyunk prefrontális kérgét, ami a döntéshozatalban és az érzelmekben játszik jelentős szerepet. Bármilyen életkorban kipróbálhatjuk, mert nemcsak az agyi kapacitásunk növekszik, hanem a világ is kitárul előttünk, új embereket, kultúrákat ismerhetünk meg. Ha eleinte úgy érezzük, hogy nehezen megy, a nagy nehezen bemagolt szavakat máris elfelejtettük, ne adjuk fel, ismételjük el újra és újra, mert előbb-utóbb megmaradnak, és a sikerélmény annál nagyobb lesz. Ha nem akarunk beiratkozni egy tanfolyamra, interneten, tévéből vagy akár könyvekből is tanulhatunk. Ne gondoljuk azt, hogy a fordítógépek korában mindez fölösleges, mert magunkat gazdagítjuk vele.

Következő módszerünk az olvasás. Mielőtt megijednénk, és kijelentenénk, hogy az internet világában már csak az őskövületek vesznek a kezükbe könyveket, ne feledjük, hogy olvasni nem csupán könyveket lehet. Olvashatunk napi- vagy hetilapokat, átfuthatjuk a híreket a neten, csatlakozhatunk közösségi portálokhoz, követhetjük híres emberek életét, gondolatait, ekkor is agyunk olvasásért felelős területeit fejlesztjük. Az olvasás kikapcsol, ellazít, vagy éppen izgalomba hoz tartalmától függően, részesei lehetünk más emberek életének, bekapcsolódhatunk mindennapjaikba, osztozhatunk örömeikben, balsorsukban. Olvasás közben szintén javul a memóriánk, szókincsünk, verbális képességünk, főleg, ha tapasztalatainkat másokkal is megosztjuk. Persze mindehhez az szükséges, hogy figyelmesen olvassunk, hogy meg is értsük az előttünk lévő szöveget. Ne feledkezzünk meg azonban a könyvekről sem, mert egy jó kalandregény vagy útleírás élményét semmi sem pótolja.

Bár manapság sokat írunk, többnyire a billentyűzetet használjuk, egyre kevesebbet körmölünk a kezünkkel. Ha mégis rászánjuk magunkat, írásunk inkább a macskakaparáshoz válik hasonlóvá gyakorlat hiányában. Stílusunkban a szövegszerkesztőket követjük, vagyis nem vezetjük ki a szavakat a sorok végéig, elválasztást pedig egyre ritkábban alkalmazunk. Egyáltalán tudunk még kézzel írni? Agyscanner vizsgálatok kimutatták, hogy ha kézzel írunk, az agyunk sokkal nagyobb területeit mozgatjuk meg, meg mint gépelve, ilyenkor ugyanis ügyelnünk kell a betűk megrajzolására is, ami a klaviatúrán adott. Könnyebben emlékszünk dolgokra, ha azokat papírra vetjük, mert már írás közben is rögzítjük a memóriánkba. Bátran merjünk hát kézzel írni, egyáltalán nem leszünk maradiak.

Eltérőek a vélemények a videójátékokat illetően, az viszont kétségtelen, hogy memóriánkra pozitívan hatnak. Tanulmányok bizonyították, hogy a videójátékok gyorsítják a reakcióidőt, segítenek a stresszes szituációkból való kikapcsolódásban, a koncentrálásban, javul a kreativitásunk, feladatmegoldó képességünk, stratégiai készségünk, elterelik a figyelmet a hétköznapi problémákról, sőt segíthetik nyelvtudásunkat is. Ha gyakran játszunk videójátékokat erősödik a vizuális figyelmünk, vagyis egyszerre több információt vagyunk képesek befogadni. Természetesen csak módjával üljünk a monitor előtt, ha túlzásba visszük, könnyen függővé válhatunk, ami hosszabb távon egyértelműen káros. 

Járjunk képtárakba, múzeumokba, színházba! Első hallásra talán ez is elavultnak tűnhet, hiszen ki jár ma múzeumba! A múzeumok, képtárak azonban új információval látnak el minket, méghozzá eltérő környezetben, ami hozzájárul a stresszből való ellazuláshoz. Egy ismeretlen képre, színdarabra koncentrálnunk kell, hogy megértsük, sőt, akár továbbgondolkodásra is késztethetnek. Egy igazán jó darab nem múlik el nyomtalanul, hatása sokáig megmarad, beszélünk róla, utánajárunk néhány tisztázatlan részletnek, vagyis bennünk él. A klasszikus darabok pedig igazi aktivitásra késztetik agyunkat, egy arisztotelészi katarzis pedig életre szóló élmény lehet.

A testmozgás szintén pozitív hatást gyakorol az agyműködésre. A rendszeresen végzett fizikai tevékenység javítja a vérkeringést, így agyunk vérellátása is fokozódik. Napi harminc perces séta heti öt alkalommal már elég ahhoz, hogy stimulálja a BDNF faktort, ami az új neuronok és szinapszisok létrehozásában vesz részt. A mozgás növeli a szürkeállomány mennyiségét a hippokampuszban, melynek az új ismeretek elsajátításában van szerepe. Ne legyünk hát restek, húzzuk föl túracipőnket, és irány a természet! Az otthonról való kimozdulás, a szabadban tett séta önmagában is kikapcsol, segít elfeledtetni a mindennapi rutint, az új impulzusok pedig egyértelműen stimulálják agysejtjeinket. Mindemellett nem hanyagolhatjuk el a megfelelő mennyiségű alvást sem. Este korán bújjunk az ágyba, de akár napközben is szundikálhatunk egy kicsit! Agyunk ugyanis alvás közben is dolgozik, és tovább végzi az információk rendezésének, tárolásának folyamatát.

Egy jó hír a csokit kedvelőknek: a fekete csokoládé flavonoidot tartalmaz, ami szintén jó hatást gyakorol memóriánkra. Fogyasztása befolyásolja néhány neurotranszmitter működését, például növeli az endorfin szintet, melynek többek között a fájdalom és a stressz leküzdésében van szerepe. Emeli a szerotonin és a dopamin szintjét is. Teobromin tartalmánál fogva stimulálja a központi idegrendszert, bár nem olyan mértékben, mint unokatestvére, a koffein, ami kis mennyiségben szintén megtalálható a csokiban. Itt is a mértékletesség a lényeg, együnk belőle, de ne vigyük túlzásba.