Csillagszóró - ahogy ismert emberek látják a karácsonyt
2012.12.19. - 00:15 | Büki László 'Harlequin'
Önt is érdekli, hogyan gondolkodnak a Karácsonyról a közélet, a kultúra vagy épp a vendéglátás terén elismert és közismert személyek? Első karácsonyi gondolat-örökzöldünkben Kovács Ferenc közgyűlési elnök, Joós Tamás énekmondó, Józing Antal főszerkesztő, Pálfi András üzletvezető és Takács Viktor hagyományőrző osztja meg véleményét lapunkkal.
Szerkesztőségünk Karácsony szent ünnepe előtt sorozatot indít, melyben ismert és megbecsült helyi és megyei polgároktól kérdi meg, mit jelent számukra az ünnep és milyen hagyományai vannak náluk családi körben.
Az alábbi kérdéseket tettük fel:
1. Mit jelent Ön számára a Karácsony?
2. Van-e, ami minden évben állandó, mondhatni tradicionális hagyomány a családon belül Karácsonykor?
3. Ha tehetne mindenki karácsonyfája alá ajándékot, mi lenne az?
Kovács Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke:
A karácsony szót meghallva első kifejezés, amely eszembe jut, az a szeretet. Persze rögtön hozzákapcsolódik mindaz, ami ennek értelmét adja: a család, a meghitt boldog környezet, a fenyőfa és a gyertyák illata, valamint az ünnepi vacsora. Az a boldog érzés, hogy szeretteinknek ajándékot adhatunk és tőlük mi is kaphatunk. És itt van a tél varázsa: amikor az arcpirosító hidegben a talpunk alatt ropogó hó. Nekünk itt, Európa közepén, a keresztény kultúrkörben a karácsony Jézus Krisztus születésének ünnepét is jelenti.
Miután gyermekeink tőlünk távol élnek, ezért számunkra egyelőre csak illúzió a közös családi karácsony. Ám bízok abban, hogy egyszer majd eljön az az idő, amikor gyermekeinkkel, unokáinkkal együtt üljük majd körül az ünnepi asztalt.
Mindenki karácsonyfája alá pedig egy dolgot tennék, ami ennek az ünnepnek a lényege: a szeretetet. Ezzel minden együtt jár, a megértés és megbocsájtás, a hit és a bizalom. Bizakodás egy szebb, boldogabb jövőben.
Joós Tamás énekmondó
Hó, tél, csend, fény, süti, nyugalom, meleg szoba, narancsillat, csillagszóró... s ha teljesen elgyengül az ember, akkor arra gondol, nagyon jó élni, s azokkal lenni akiket szeretünk!!!
A karácsonyfa az mindenképp állandó! Megkérdeztem szeretteimet, milyen fát hozzon a Jézuska? A válasz tömör és rövid volt: NAGYOT !!! Így a feladat adott, keresnem kell egy nagy fát, de az előző évihez képest valószínű, földlabdás lesz. A két évvel ezelőtti fenyőfánk azóta is a kert dísze, s vigyázok is rá nagyon.
Ha lehetne - de nem lehet, - tudást mindenkinek! Ha mindannyian rendelkeznénk azzal a képességgel, amivel megáldott bennünket a sors, nem lenne annyi probléma és gond. S még valami: sikerült leélnem félszáz évet úgy, hogy nem kellett háborúba menni. Se nekem, se másnak ne kelljen, mert értelmetlen, nagyon értelmetlen. Az olvasóknak pedig egy dalt küldenék Gazdag Erzsi tollából. Címe: KARÁCSONYI KÍVÁNSÁG
Józing Antal, az alon.hu főszerkesztője
Folyamatosan változó élményt jelent számomra a Karácsony. Gyerekkoromban szerettem a kisszoba melegét, a narancs illatát, a vattával és olcsó szaloncukorral feldíszített fát, az ajándékokat, és a téli szünetet, ami a karácsonyhoz tartozott. Emlékszem, egyik évben akkora hó hullott a környező hegyekben, hogy felcsillant a remény, hogy nem tudunk iskolába menni január 2-án. Aztán persze tudtuk, és én nagyon szomorú voltam. Később valamennyire megkopott a varázs, hogy még később - saját gyerekeim születésével - megint csak intimebb irányt vegyen ez a pár nap. Aztán úgy egy évtizeddel később újabb váltás jött: úgy gondoltam, a fogyasztói társadalom, a nagy bevásárlóközpontok, a lapostévék és a mobiltelefonok két vállra fektették a decembert, és én duzzogva elfordultam tőle. Persze azért, hogy pár évvel ezelőtt megenyhüljek, mint valami hétköznapi Shakespeare, és nem örvendezve, de megértően bólintsak: ez van, ilyen a világ, ha megváltoztatni nem is lehet, ahhoz elég nagy és sokszínű, hogy a saját kis helyünket meglelhetjük benne, akár karácsonykor is. Most is így gondolom.
A karácsonyfa, annak körülállása, az esti menü és körtelefonok, illetve anyu csomagja jelenti az állandóságot. Korábban hagyomány volt, hogy karácsony másnapján fürdőbe megyünk, de amióta a karácsonyi wellness divatba jött, kihagyjuk ezt is.
Egy olyan szerkezetet, ami az érzelmeket és a racionalitást ügyesen oda-vissza tudja konvertálni, és beállítani az éppen kívánatos arányt, bármit is jelentsen ez.
Pálfi András, a Cafe Frei szombathelyi üzletvezetője
Gyerekkoromban a Karácsony pihe-puha, havas, bekuckózós ünnep volt, tanítási szünettel, és be kell vallanom, elsősorban az ajándékok miatt vártam. Bocs apu és anyu, de be kell vallanom, iszonyat kutatás folyt néha az ajándékok rejtekhelye után. Mostanában viszont egyre inkább a családról, az együttlétről, a közös ünneplésről szól, az ajándékozás kezd háttérbe szorulni. Kivétel persze a gyermekek, - így Matyi fiam is - mert nekik még az a legfontosabb, hogy mit hozott a Jézuska. Az unokaöcséim már kezdenek kételkedni a Mikulásban és a Jézuskában, de a fiam most ismerkedik velük.
A szüleimnél minden évben csökken a karácsonyfa mérete, illetve az idén már műfenyő lesz sajnos. Nálunk meg pont fordítva, egyre nő a fa, hiszen ez a gyerekeknél nagyon fontos, lenyűgöző része a Karácsonynak. Amíg a szülők nem váltottak műfenyőre, édesapámmal mindig együtt mentünk fát venni, illetve ő az ezermester a családban, így a fenyő előkészítésében is mindig segített. Szenteste összegyűlik a család és mindig édesapám csenget, ha lehet menni megnézni a fát, bontani az ajándékokat. Kézen fogva, egymást ölelve karácsonyi dalokat éneklünk, utána lehet ajándékot bontani. Ezt főleg a fiatalság várja ki nehezen. Van minden éveben ismétlődő karácsonyi menü is, de az étel nevét nem tudom. Viszont isteni, mint minden, amit édesanyám főz!
Szeretetet. Elsősorban azt, hogy mindenki megtalálja magában a szeretetet és tovább is tudjon adni belőle mindenkinek. Család, barát vagy ismeretlen, mindegy. Azt az érzést, hogy rosszban sincs egyedül az ember, van aki segíti, támogatja. Lehet, hogy néha csak jó pár jó szó kell vagy odafigyelés, meghallgatás, hogy enyhüljön a bánat és az emberek átlendüljenek a holtponton.
Takács Viktor hagyományőrző, a Nádasdy Ferenc Bandérium egyik alapítója
Sajnos azt kell, mondjam, hogy az egyre inkább elsekélyesedő ajándék-hajkurászást asszociálom újabban ezzel az ünneppel: minden évben egyre korábban tolja az arcunkba a média az "adni jó" saját szájízük szerint elferdített üzenetét, amiben elvész a valódi tartalom a vásárlásra ösztönzés mögött. Igyekszem ellenállni ezeknek. Szerencsére a családom két legapróbb tagjának - Benedek fiamnak és Míra lányomnak - arcára kiülő öröm és várakozás feledteti a "karácsonyhónap" nehézségeit. Az ő boldogságuk mindenért kárpótol.
Persze! Az "idegbaj" aznap, amit a vacsora előkészítése, az ajándékok becsomagolása, no meg a fa feldíszítése jelent, amit ugye úgy kell megoldanunk, hogy a gyermekek ne jöjjenek rá, hogy a fát nem a Jézuska hozza. De viccet félretéve, nálunk a vacsora mindig halászlé, jó csípősen, könnyezősen.
A csuda tudja! Annyi minden ráférne az emberekre, hogy jó nagy fa kellene. Kétlem, hogy van akkora...
Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1885 szavazat
Új hozzászólás