A Dal - másodszor is értékeltük az első élőshow-t

2013.02.04. - 00:45 | Büki László 'Harlequin' - Fotók: Eurovision Hungary

A Dal - másodszor is értékeltük az első élőshow-t

A kiérlelt zenei ízlésű hallgatóknak nehéz dalfesztivál-kompatibilis módban látni, értékelni az Eurovíziós Dalverseny előválogatójának produkcióit. Ám néha kimondottan bizarr levetkőzni másként gondolkodó énünket, és kicsit belebújni a mainstream gondolkodás gúnyájába. Ezt tettük A Dal első elődöntője kapcsán! Más(odik) nézőpontunkban pozitívan látjuk az idei felhozatalt és kimondottan optimisták vagyunk a magyar dalt illetően!

Lehet, szentségtörés, de úgy gondolom, dimenziókkal jobb dalok vannak idén a 30 között, mint tavaly a 20-ban. Megkockáztatom, a legjobbakat nem is hallottuk még, és már az első 10 dal is tartogatott kimondottan kellemes meglepetéseket. Ha le tudjuk vetkőzni a zenei közízlésből fakadó előítéleteinket, és kvázi tudunk "asszimilálódni" benne (mármint a közízlésben), akkor annyira nincs is rossz dolgunk hallgatóként...

Ami nem tetszik: a zsűri diszkrét dalsimogatása... erre ékes példa a Background és Bogi dala, mindkettő jó kritikát kapott, viszont a legkisebb pontszámot. Valahol érthető, hogy élő adásban nem süllyesztik el a dalt - mert ez elsősorban dalverseny, és nem az előadókról szól - de ne csapják be a pontozással őket, legyen szinkronban a dal értéke és értékelése.

Visszatérve a Backgroundhoz: rettentően idegesítő a lány hangja, és hamis is. Amit Rakonczai mondott a dal hangszereléséről, azon pedig egy valamirevaló zenész padlót fog... néztem a srácot, aki "hangszerelte", néha belepaskolt a Vortex-be, amúgy legtöbbször csak a nyakában lógott súlyként. A dobos arc viszont állat volt, miatta bírtam végignézni a dalt, a hátsó kameraállás telitalálat volt az amúgy számomra viselhetetlen produkcióban. Valóban rengeteg tartalék van még a kacatpopban...

Fehér Zoli édes pofa, de ennyi. Ez a hang éretlen szerintem, a dal pedig egy átlag európai számára érdektelen, húzós rockabilly, jó szöveggel, olyan sorokkal, mint a "Csak oda lépek én, ahol a lábnyomodban tűzrózsákat fúj a szél..."). És ezt Csiszár Jenő is jó lecsekkolta.

Bogi dala kis aranyos, a lány is szép, már-már koraérett, soha véget nem érő hosszú combokkal. De ugye nem komoly, hogy bárki is számolt vele? Színpadi rutinhoz jó, a fellépés pedig a zenei pedigrében és a CV-ben is frankón mutat.

Örülök, hogy Rúzsa Magdi ugyanúgy látta Gyurcsík Tibi dalát, ahogy én (néha az volt az érzésem, olvasták az előzetes kritikát... ;) ), és szerintem is a 10-ből ez volt a "legeurovízió-kompatibilisebb" dal. Legalábbis az eredeti verziója, mert az élő halványabb volt nála. Főként a vokál idegesített, ami jóformán az eredeti dalban megszólaló elektronikát váltotta ki. A rapper lány dimenziókkal satnyább volt, mint az eredetiben megszólaló srác, ami valóban odavágós!! Kicsit puhán indult a dal, de a továbbjutása teljesen jogos! Ajánlom az eredetit, mintha Ákos énekelné!

Palcsó Tomi: roppant érdekes felfedezés nekem az ő dala. Nem egyszer hallgattam meg a dalokat, hanem minimum 4-5-ször. Elsőre túl direkt, fülbemászó Palcsó dala, mondjuk úgy: tingli-tangli. Viszont itt játszott be az, hogy többször futottam neki, mert amúgy abba a hibába estem volna, amibe Rúzsa Magdi, hirtelen felhorgadó őszinteségi rohamában. A dal verzéje és refrénje közti átvezetés (bridge) tartalmaz olyan sorvégi finomságokat, amikben a 20-30-as évek "hanglejtése" köszön vissza. Az élőshowban ezek a sorvégek elnyújtottabbak voltak, kicsit rétestésztás lett tőle a dal, az eredetiben viszont sokkal inkább bájos, "fredaszteres", kicsit régimódi stílusú volt (pl. Taco - Puttin' On the Ritz ). Ez olyan zenei finomság, nüansz, amit vagy észrevesz valaki, és kedves lesz számára a dal, vagy nem, és akkor ejti a "rossz dal, jó énekes"-kukába.

Baricz Gergő tollas-indiános gúnyája szerintem telitalálat volt a dalhoz, és igenis respekt a stájlisztnak érte! Orgánumban kicsit Johnny Cash-Chris Isaac kombó a srác, ehhez a vonalhoz pedig bazira jól állt a kinézete. A felvezető szöveg nekem egyáltalán nem volt gáz: őszinte volt és közérthető... nem Nietzschét fog elemezni egy előadó a dalszületés mikéntjeként, de ugyanúgy nem fogja pl. Fodor Ákos-haikukba oltva elverselni sem.

Keresztes Ildikó: nekem a legnagyobb csalódás. Én nem neveztem volna, függetlenül attól, hogy lehet szimpatikus ideológiát keríteni az ő részvételére. Befutott énekesnő - kinek és főleg mit akar bizonyítani?? Én mindezt úgy veszem, hogy egy tehetséges, kevésbé ismert előadótól vett el helyet... mondjuk épp a Mrs. Columbótól. A dalt nem minősítem, mert számomra minősíthetetlenül gyenge, a szöveg pedig kiváltképp! Ennyire közhelyes, semmitmondó szöveget rég nem hallottam, a dal meg kezdő rockzenekarokra jellemző, akik kiragadnak hatásvadász rockkliséket, és nyakon öntik jóadag őszinteségi rohamtól kísért fortissimóval. Nem a hanggal volt bajom, mert Ildinél az nem lehet kérdés, hogy aranytorok!

Mrs. Columbo kimondottan kellemes, és valóban nem első hallásra magát megadó dal. Csiszárral ismét egyetértek, amivel viszont nem, hogy a zsűri szerintem zenei igényességében és talán megjelenésben is a legegyedibb produkciót szórta ki... Mekkora már a női nagybőgős, meg egy szexbomba énekesnő... eh... halvérű arcok.


Rácz Gergő: engem nem zavar, ha valaki ismétel egy fesztiválon, nem RG lesz az első. Az, hogy Rakonczai ott ül a z(s)űrben, és egykor zenésztársként együtt danoltak Dublinban, az kicsit pikáns valóban, de a dal van annyira jó, sőt, szinte a legjobb a 10 közül, hogy ne ezen múljon. A Geszti-szöveget újra csak méltatni tudom, ízléses, hívószavas, közérthető, mégsem közhelyes. Szerintem ha csak ilyen szókincsű, ilyen képekkel operáló dalok születnének, szavunk nem lehetne a magyar slágerekre. A vokál zseniális, főleg a végén, a szaggatás (o-o-o) pedig dalverseny-konform.

A végére hagytam azt a dalt (Agárdi Szilvi - Pál Dénes), ami számomra szó szerint veszélyes. NEM AKAROM, hogy ez a dal képviselje az országot. Ez egy "körzős-vonalzós" motyó, hatásvadász és számító!! Sem a Voice-nyertes, sem a látássérült kislány nem jó annyira (még szólóban sem!), hogy ezzel a dallal képviselje az országot. Ez a dal tipikusan a 2 évvel ezelőtti nyertes azeri duó inkarnációja: két szimpatikus-szerethető fiatal érzelmes nyálcsorgatása. Szirupos, közhelyes, a legrosszabb aspektusú fesztiváldal - épp ezért sanszos a messzire jutása. Nincs benne mélység, csak látszatmélység van, a valódi, hiteles érzelmektől messze esik. Kihasznál egy helyzetet (vak lány) és kihasznál egy tendenciát (lebutított közízlés). Nem az énekesek tehetnek róla, hogy ostorozom a dalt, hanem a zsűri, aki továbbjuttatta!! Ugyanis ha van tuti döntőbe futó, akkor ez az a dal, amit a közönség simán továbblő. Ezért lehetett volna merész és tökös a zsűri, hogy nem egy fülbehízelgő, minden online szavazást vezető nótát tol tovább, hanem szakmailag felvállalja azt, ami egyébként a dolga...

Folytatás a második elődöntőben február 9-én.

Kapcsolódó írásunk:

Kötelezően dicsért dalok - A Dal: A köztévéshow - 1. rész

2013.02.03. - 14:50 | Orsó - Fotók: MTI fotó

Kötelezően dicsért dalok - A Dal: A köztévéshow - 1. rész

Néhány dolgot előrebocsátunk: e sorok írója az alábbiakban szigorúan a saját véleményét fogalmazza meg, valamint bevallottan, sőt: tervezetten NEM hallgatta meg a stúdiófelvételeket. Álláspontunk szerint az élő zene, vagy legalábbis az élő éneklés legyen a döntő. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a verseny egyrészt nem az énekesek, hanem (elvileg) a dalok megmérettetése; másrészt nem állítottunk fel abszolút mércét: a résztvevők mind óhatatlanul egy bizonyos stílus és színvonal képviselői kell, hogy legyenek, hiszen azért kerültek be ide. Ezt mi nem különösebben szeretjük, de ha már ezt kapjuk, hát éljünk vele.

 

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

Orsó 2013.02.04. - 08:53
Én pl nem is nagyon értem, minek kellenek ezek a felvezető szövegek. Jó előre megmondják, miről szól a dal, hogy az is értse, aki amúgy nem...? Jobb lenne a nézőre/hallgatóra hagyni a dolgot, de ha már nem, akkor próbáljunk meg a súgógépes robotfelolvasás és a nyökögünk-habogunk valamit közt egy értékelhető középutat találni.
Persze itt is látszik, ki a rutinosabb előadó, ki az, aki nem omlik össze a kamerák láttán (más kérdés, hogy aki már itt elvérzik, az hogy állná meg a helyét egy olyan méretű show-ban, mint az Eurovízió?)