Isten Veled!? - Az utolsó óra Alföldi Róberttel és Jordán Tamással a Weöres Sándor Színházban

2013.03.08. - 17:25 | Kánya Dóra - Fotó: Éder Vera

Isten Veled!? - Az utolsó óra Alföldi Róberttel és Jordán Tamással a Weöres Sándor Színházban

Ki a hívő? Ki a beteg? Ki az élő? Ki lakik a kinyilatkoztatott valóságban? Ki hisz az ösztönben? Ki a vallásban? Ki önmagában? Létezik-e egyáltalán hit egy Istentelen világban? A hatás-ellenhatás törvénytelen eszköztárát vetette be a magyar színháztörténelem két jelenidejű ikonja. A Nemzeti Színház egykori vezetői, Jordán Tamás és Alföldi Róbert egy nem mindennapi műsorral állt színpadra. A budapesti Rózsavölgyi Szalon vendégjátékában a neves pszichoanalitikus, Sigmund Freud és egy kevésbé híres fiatal professzor, Clive Staples Lewis beszélget.

„A dolgok csak addig egyértelműek, amíg meg nem ismerjük őket..."

Ki a hívő? Ki a beteg? Ki az élő? Ki lakik a kinyilatkoztatott valóságban? Ki hisz az ösztönben? Ki a vallásban? Ki önmagában? Létezik-e egyáltalán hit egy Istentelen világban?

Az utolsó óra voltaképpen Sigmund Freud és C. S. Lewis hitvitájára építkezik. Két egymással ellentétes jellem találkozásából alakul ki a történet, generációs és eszmei síkon is. A képzeletünk szerint a pszichoanalitikus otthonában, a valóságban a Krúdy Klubban. Az idő egyrészről a II. világháborús London, másodsorban egy kora márciusi szerda este. Freud szerepében a Nemzeti Színház egykori, és a Weöres Sándor Színház jelenlegi igazgatója, Jordán Tamás. Lewis karakterében az éppen Nemzetiből leköszönt Alföldi Róbert. Húzónevek egytől egyig, nem is csoda, hogy egy óra alatt elfogytak a jegyek az előadásra.

1939. szeptember, London. Freud magához hívatja a fiatal professzort. Lewis azt gondolja azért invitálja, mert az egyik könyvében keményen kritizálta a pszichiátert. Helyette az istentagadó Freud számon akarja kérni, hogyan és miért lett egy keményen ateistából hívő ember. A keresztények a kereszténység legnagyobb problémái- vallja a Freud, aki közben köszönetet mondd Istennek, amiért megáldotta az szájüregi rákkal, és nem kell végignéznie a világháború borzalmait. A műszájpadlással nehezen beszélő Freud nem egyszer vérző szájjal száll hangos összetűzésbe a professzorral. A hitviták mélyenszántó gondolatait a betegség szakítja meg, bár ezt a végstádiumban szenvedő tudós rendszerint humorral leplezi.


Fotó: Éder Vera

Okkal nem nagyszínpadi előadás Az utolsó óra, a Krúdy Klub székei között éled valós tartalmára a történet, a két színész bejátssza a teret, hogy egyszer nőjön, máskor zsugorodjon a távolság közöttük. A dühkitöréseket és konfrontációkat a kopottas dívány és a nézők közé illesztett fotel csillapítja, amin mindketten többször is nyugalmat lelnek. Lewis épp abszurdan a doktor díványán. A tárgyak szimbolikája és a rajtuk elhintett mondatok nagy súllyal égetnek lényeget az estébe.

Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a XX. századi történelem legembertelenebb pillanatait élik át. Téves riasztás miatt gázmaszkot húznak és a búvóhely biztonságát keresik. A korszak sorra gyártja a szörnyetegeket, amiket túl kell élni, ha Hitlert nem lehet erőszakkal megállítani, akkor hol van Isten? Freud úgy gondolja, hit nélkül is remekül elvan az ember, Lewis szerint pedig csak azt tagadhatjuk, aminek a tudatában vagyunk. Krisztus léte kétségtelen tényként robban kettejük mondatai közé, csupán azt kezelik fenntartásokkal, ki volt valójában.

A status quóba semelyikük nem nyugszik bele, próbálják a maguk oldalára állítani a másikat. Az egy órás verbális világháború ok-okozati viszonyok és érvrendszerek tömkelege. A pogány mítoszoktól a kereszténység és az emberi szenvedés nagybetűs definícióin át, egészen a profán tudathasadásig. Az ember valóban morális tudattal születik, ami idővel önmagától fejlődik, mennyire befolyásolják életünket az érzelmek, a tudat, vagy egyszerűen csak szabad akarat? Beilleszthető-e a vallási kozmoszba a tapasztalat nélküli hit? A vallás tág teret enged a tudománynak, de a tudomány nem engedi be a vallást: veszélyes interakciókba bonyolódnak, igyekeznek egymásra találni, és közben kizökkenteni a másikat. Felváltva kerekednek felül (önmagukon). Egy át- és újjáalakulási folyamaton mennek keresztül, kölcsönös tiszteletben. Nem lehet eldönteni mikor van az a pont, mikor elér a másikhoz a gondolat valós esszenciája. A végén sem biztos, ki a beteg vagy ki az élő kettejük közül. „A halál ugyanolyan méltatlan, mint az élet."

Magyarországon még soha nem mutatták be korábban ezt a darabot. Alföldi és Jordán játéka után nehezen tudnánk elképzelni másokkal. Bármennyire is elcsépelt, de ez színház volt, elejétől a végéig, tudjuk és hisszük egyszerre. Isten Velükkel búcsúznak, kell ennél több magyarázat?


Fotó: Éder Vera

A Rózsavölgyi Szalon vendégjátéka: Az utolsó óra

Dr. Armand M. Nicholi jr. "The Question of God" című ötlete nyomán írta: Mark St. Germain

A darab középpontjában a világhírű pszichoanalitikus, Sigmund Freud áll. Londoni otthonába látogatóba érkezik egy kevésbé híres fiatal professzor, Clive Staples Lewis, aki korábbi könyvében nevetségessé tette az idős lélekbúvárt. Két szakember. Az egyik legenda. A másik talán lesz. Fiatal és idős. Két generáció. Két felelős értelmiségi egy nehéz, fájdalmas és zűrzavaros történelmi pillanatban. Nehéz és fájdalmas helyzetekben. Találkoznak és beszélnek egymással. Beszélgetnek. A világról és az életről, tettekről és ideákról. Arról, hogy mi az, hogy "felelős értelmiség". A két ember diskurzusa éppen aznap veszi kezdetét, amikor Anglia belép a második világháborúba.

Szereplők: Dr. Sigmund Freud/Jordán Tamás
C.S. Lewis/Alföldi Róbert

Fordította: Ungvári Tamás
Díszlet, jelmez: Alföldi Róbert
Rendező: Alföldi Róbert

Új hozzászólás