Él Körmenden egy kisfiú, aki különbözik a többiektől. Első ránézésre a különbség annyi, hogy sokkal sokkal többet vigyorog hasonló korú társainál. Sőt, szinte állandóan. Rolika édesanyját, Andit kérdeztük, hogy miből meríti ez a kisfiú az erőt ahhoz, hogy aki csak ránéz, mindenkinek az jusson először eszébe, hogy milyen szép a világ?

Rolika betegsége 4 hónapos korában derült ki. Egy pókháló szerű ciszta fedi az agyát. Ezáltal elzáródott az agyvízkeringése. Debrecenben endoszkópos műtétre, koponyafeltárásra került sor, majd söntöt kapott. Másfél éves korában újabb koponyafeltárása volt. Azóta jól van, csak kisebb műtétei voltak. Kortársaihoz képest szellemileg és mozgásfejlődésben is le van maradva, viszont folyamatos fejlesztésben részesül, és napról-napra nagyon szépen fejlődik.

Rolika nagyon sok megpróbáltatáson ment keresztül, és sokat volt/van kórházban. Ennek ellenére mindig mosolyog, nem fél az orvosoktól. Pici kora óta egy igazi szeretetbomba, imádja, ha mosolygunk, ha szeretjük és simogatjuk, s ezt kamatostul adja nekünk vissza. Nem felejti el, hogy nem hagytuk a nehéz, kiszolgáltatott pillanatban magára, hogy amennyit lehetett, ott voltunk, nem engedtük el a kezét, öleltük és szeretgettük. Hiszem, hogy a szeretetnek van a legnagyobb ereje a világon, és ez is gyógyította őt.

Mik azok a dolgok, amik igazi csodák a kisfiúnak nap mint nap? Egyik fotón láttam, hogy nagyon szereti a kutyákat. Egy másikon kismotoron ül. Mi az, ami még akkor is - ha van egyáltalán ilyen - jó kedvre tudja deríteni, ha épp szomorú?

Játszik, imádja a Weöres Sándor verseket, karácsonyi dalokat, énekelni is szeret. Szívesen játszik a kis duplo emberekkel, vagy egyszerűen annyit mond, menjünk sétálni. Ha futkározó, bicikliző gyerekeket lát, hangosan kacag. Imádja, ha szaladnak előtte, nem irigy, nem szomorkodik, hogy neki nem megy. Szereti nézegetni magát a tükörben. Ha megkérdezem, hogy szereti e magát, azt mondja: igen. Annyira imádom, hogy van önbizalma. A tornákon küzd, és sokszor sírva tornázik, de nem adja fel, a gyógytornászt pedig átöleli torna után. Mintha tudná, hogy minden a javára válik majd.

Akinek ilyen csupa szeretet kisfia van, biztosan néha nehézséget okoz, hogy nem zsörtölődhet nap mint nap, nem idegesítheti fel magát azon, hogy nagy a forgalom, hiszen olyan "valószerűtlennek" tűnnek ezek akkor, ha egy kisfiú épp füligérő szájjal mosolyog ránk?

Az ő betegsége tanított meg minket az élet igazi értékeire, és kovácsolt minket össze! Mert amikor egy ilyen helyzetben az ember úgy érzi, hogy a poklot éli át, mert szenvedni látni a gyermekedet a legborzasztóbba a világon, utána átértékel mindent. A sokat emlegetett „ha egészség van minden van" mondást mi is így gondoljuk azóta. Amióta jobban van, nekünk minden nap ajándék. Mondhatom, imádja az életet! Megtanította nekünk, hogy türelmesnek kell lennünk, mert mindig történik változás, valami pozitív a fejlődésben. Soha ne adjuk fel a küzdelmet mi sem, mert  egyszer csak megmutatja nekünk, hogy igenis minden sikerülhet! Sok-sok kemény torna, kitartás után megtörténnek az apró csodák, ami minket annyira boldoggá tesz. Ezek az apró dolgok, aminek mi mindennap örülünk. Ha ránk mosolyog, ha átölel minket, sokszor odahúz bennünket magához, és azt mondja, megszeretlek titeket, és azt mondja közben: „úúúú, olyan boldog vagyok"! A szívem ég a boldogságtól, és azt mondhatom, nem vágyom többre az életben, csak őt boldognak lássam. Sokszor csak annyit mond, ha látja, hogy valamiért bosszankodom: "ne aggódj anya". Egy igazi kincs, mert elfeledteti a gondokat, erőt ad a mindennapokhoz egy kis öleléssel, egy puszival, egy simogatással naponta többször.

A legutóbb egy vérvétel után odabújt az ápolónőhöz és megszerette. Az ápoló néni könnyes szemmel ölelte. Rolus annyi fájdalom, és rossz élmény után is bízik az emberekben! Egy igazi bölcs tanítómester ő. Sokan kérdezik, hogyan bírjuk. Nos, a fentiekből remélem kiderült, hogy ennek az aprócska csoda kis embernek köszönhető minden!

Andinak, amikor feltettem a kérdéseket, azt mondta, írásban válaszol. Amikor megkaptam a válaszokat, az tűnt fel legelőször, hogy tele van mosolyjellel, és olyan boldogság sugárzik belőle, ami mögött ugyan ott van a rengeteg megpróbáltatás, de mégis a mosoly az "úr". Szerette volna mindenképpen leírni, hogy kinek mond köszönetet, ezt már az interjú elején jelezte, hogy ennek mindenképpen szerepelnie kell, hiszen a segítő barátok, a család nélkül sokkal nehezebb lenne minden.

Elsősorban köszöni férjének, aki egy példás apa, munka mellett 100%-ban kiveszi a gyermeknevelésből a részét is.

"Külön szeretném megemlíteni, és köszönetet mondani a szombathelyi Markusovszky Kórház csecsemőosztályán dolgozó nővéreknek és orvosoknak odaadó munkájukért. 4 éve könnyítik meg munkájuk mellett a szeretetükkel, odafigyelésükkel, egy kedves mondattal, simogatással Rolika kórházban töltött napjait! Köszönjük a sok-sok barátnak, a körmendieknek, akik szeretik, meglátogatják érdeklődnek utána, akik annak idején segítettek nekünk anyagilag.

Aki mozgássérült, fogyatékos vagy bármilyen tartós betegségben szenvedő gyermeket nevel, annak sokszor elkél a segítség minden formája. Mi is örülünk, ha van, aki segít. 

Rolus számlaszáma: 12099007-01286191-00100007

És ne feledjük: december 14-én, Körmenden a Fitt Stúdióban sportolva is segíthetünk!