Nem középiskolás fokon… - Bájoló: Irodalmi barangolás Puskás Mátyással és Doma Bencével

Képgaléria megtekintése2014.02.13. - 19:30 | Boros Ferenc - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Nem középiskolás fokon… - Bájoló: Irodalmi barangolás Puskás Mátyással és Doma Bencével

A Berzsenyi Dániel Könyvtár a Bájoló irodalmi zenés barangolás első felvonásával sikeresen nyitott a legzárkózottabb, de közben a legérzékenyebb, legfogékonyabb és alkotni vágyó generáció felé. A második alkalom a „Kétkedőn" alcímet kapta, mely során Puskás Mátyás és Doma Bence, a Kanizsai Dorottya Gimnázium két végzős hallgatója, ezúttal saját verseikbe és dalaikba, valamint Boros Ferenc koordinálásával az érzelmi és gondolati világukba engedett betekintést.

A február 11-i második alkalom még több érdeklődőt - zömében fiatalokat - vonzott a Könyvtár előadótermébe.  A közönség soraiban a Kanizsai Dorottya Gimnázium több tanára is helyet foglalt.

Az első alkalomról visszaköszönő példaképek hatása (többek között: Beck Zoltán, Kardos Horváth János, Závada Péter, József Attila) Matyi és Bence versein és dalain is érződött. Az összekötő felvezetések, valamint a fiatalok bemutatására szolgáló kérdések ezúttal az értelmi és érzelmi mélységekre fókuszáltak, míg a válaszok hol gyermeki bájt, hol érett férfiúi gondolkodást sugalltak.

A Gayer park gyermekkori emlékeit őrző pillanataitól indulva, a természeti elemekbe rejtett belső érzelemi világon át, szó esett a globális és társadalmi problémákról, az emberi kapcsolatokról, az elmulasztott és átélt pillanatokról, az élet mélységeiről és magasságairól, az elmúlásról és nem utolsó sorban a reményről.

A két fiatal világ- és életfelfogása saját különálló blokkjukban érződött igazán. Míg Bence inkább a globális vagy társadalmi problémákra reflektáló kritikát fogalmaz meg dalszövegeiben, addig Matyi a verseiben és novellájában, a világ egy jóval kisebb egységén, magán az emberen mereng el. Ami közös bennük, a nyitott közvetlenség valamint a mélyről jövő kitárulkozó őszinteség, mely a közönségben talál táptalajra. Mert aki látni és érezni képes mindazt, amit Matyi és Bence a sorok közt fogalmazva közvetít, abban ott lakozik a képesség a szépre, a jóra, az emberségre, az elfogadásra, a reményre, a változtatásra, a segítésre és a tenni akarásra.



A közönség soraiban a néma visszafojtott csend, az elejtett könnycseppek, az önfeledt kacagások, a borsódzást kiváltó pillanatok, mind azt támasztották alá, hogy a fiatalok ezen az estén olyan közel kerültek a hallgatósághoz, amit remélni sem mertek, hiába vannak túl több zenei és irodalmi fellépésen, koncerten.

Ami múltkor még csak remény volt, az ezen az estén immár bizonyossá vált: Matyi és Bence önkifejezési módja a megzenésített verseken keresztül, táptalajul szolgál és kapaszkodót is nyújt a mai generáció énkereső fiataljainak.

Február 26-án, 17 órakor, egy komplexebb alkalom során ismét találkozhatunk az alkotókkal, ahol meghívott barátaikon keresztül az irodalomhoz és a zenéhez immár a képzőművészet is társul.   

A Berzsenyi Dániel Könyvtár kezdeményezését pedig siker koronázta, hisz a beszélgetéssel egybekötött irodalmi és zenés barangolássorozatra már vannak újabb önkifejező és gondolataikat a közönségnek közvetítő lelkes jelentkezők.

Doma Bence: GayerPARK

Vízben jócskán feloldott
Kékes festék az égbolt
Rászaladt a sárga nap
Néhol átázott a lap 

Az alkotó keze remegett
Így a hold is fenn lebegett
Én e kép alatt a parkban
Mormogtam magamban: 

Hol a kincs, ami van
Elrejtettem magamban
Itt a pálya, itt a hinta
De mind a kettő néma 

Nem fodrozódik lágyan a víztükör
A Gyöngyös egy benn felejtett porszívótól tündököl
Hányszor rúgtuk bele a labdát
Hányszor érte víz a nadrág szárát 

Egyedül vagyok a parkban
HA csak nincs hajléktalan abban a bokorban
Én átöleltem a kapufát...
Mert az ÉLET sem szól másról
Mint hogy amid volt egyszer
Majd visszakapd kárpótlásul 

A festő megunta a maszatolást
A képre rásimult a sötét palást
Minden egész eltörött
De van nálam ragasztó
Most én állok az éjben őrt
És remélem,van ami maradandó!

Puskás Mátyás: Kétkedőn

Minden csillag ég. Fejem zúg, a szám kiszáradt,
A szívem kong, beleremeg a nyári szélbe.
A szó már rég halott, s az érzés kifáradt,
De mondd, elhagysz-e? Görcsösen harapok a szám szélébe.

Mondd, szoríthatlak még? S követhetlek-e,
Ha egy júliusi éjszakán lábad itt hagy,
Ha féltőn szorítlak, kedvesemként köszönthetlek-e?
Egyedül vagyok, mint a világűr, s remegőn kiáltok, ugye itt vagy?

Ki vagyok, nem számít, nem keresem már,
Ott hagytam nálad részét, s mint a párnát,
Körbeölel a kétkedés, hiányod, mint az ár,
Mossa lelkemet szét. Mondd, őrzöm-e még szívem párját?

Minden csillag ég. Fejem néma, a szám sebzett,
A szívem repdes a nyári széllel a dombra,
Térdre rogyva, ismételgetve, mint a lefegyverzett:
Mondd, borulsz-e még mellkasomra?

Az előadássorozat első része:

Zene és a költészet összefonódása - Bájoló: Irodalmi barangolás Puskás Mátyással és Doma Bencével

2014.01.31. - 00:20 | Boros Ferenc - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Zene és a költészet összefonódása - Bájoló: Irodalmi barangolás Puskás Mátyással és Doma Bencével

Január 29-én, a Berzsenyi Dániel Könyvtárban megrendezett Bájoló irodalmi barangolássorozat első alkalmával, Boros Ferenc koordinálásával, Puskás Mátyás és Doma Bence, a Kanizsai Dorottya Gimnázium két végzős diákja betekintést engedett alkotói és előadói kedvteléseibe, továbbá irodalmi és zenei példaképeik világába.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás