Nem középiskolás fokon… - Bájoló: Irodalmi barangolás Puskás Mátyással és Doma Bencével
Képgaléria megtekintése2014.02.13. - 19:30 | Boros Ferenc - Fotók: Büki László 'Harlequin'
A Berzsenyi Dániel Könyvtár a Bájoló irodalmi zenés barangolás első felvonásával sikeresen nyitott a legzárkózottabb, de közben a legérzékenyebb, legfogékonyabb és alkotni vágyó generáció felé. A második alkalom a „Kétkedőn" alcímet kapta, mely során Puskás Mátyás és Doma Bence, a Kanizsai Dorottya Gimnázium két végzős hallgatója, ezúttal saját verseikbe és dalaikba, valamint Boros Ferenc koordinálásával az érzelmi és gondolati világukba engedett betekintést.
A február 11-i második alkalom még több érdeklődőt - zömében fiatalokat - vonzott a Könyvtár előadótermébe. A közönség soraiban a Kanizsai Dorottya Gimnázium több tanára is helyet foglalt.
Az első alkalomról visszaköszönő példaképek hatása (többek között: Beck Zoltán, Kardos Horváth János, Závada Péter, József Attila) Matyi és Bence versein és dalain is érződött. Az összekötő felvezetések, valamint a fiatalok bemutatására szolgáló kérdések ezúttal az értelmi és érzelmi mélységekre fókuszáltak, míg a válaszok hol gyermeki bájt, hol érett férfiúi gondolkodást sugalltak.
A Gayer park gyermekkori emlékeit őrző pillanataitól indulva, a természeti elemekbe rejtett belső érzelemi világon át, szó esett a globális és társadalmi problémákról, az emberi kapcsolatokról, az elmulasztott és átélt pillanatokról, az élet mélységeiről és magasságairól, az elmúlásról és nem utolsó sorban a reményről.
A két fiatal világ- és életfelfogása saját különálló blokkjukban érződött igazán. Míg Bence inkább a globális vagy társadalmi problémákra reflektáló kritikát fogalmaz meg dalszövegeiben, addig Matyi a verseiben és novellájában, a világ egy jóval kisebb egységén, magán az emberen mereng el. Ami közös bennük, a nyitott közvetlenség valamint a mélyről jövő kitárulkozó őszinteség, mely a közönségben talál táptalajra. Mert aki látni és érezni képes mindazt, amit Matyi és Bence a sorok közt fogalmazva közvetít, abban ott lakozik a képesség a szépre, a jóra, az emberségre, az elfogadásra, a reményre, a változtatásra, a segítésre és a tenni akarásra.
A közönség soraiban a néma visszafojtott csend, az elejtett könnycseppek, az önfeledt kacagások, a borsódzást kiváltó pillanatok, mind azt támasztották alá, hogy a fiatalok ezen az estén olyan közel kerültek a hallgatósághoz, amit remélni sem mertek, hiába vannak túl több zenei és irodalmi fellépésen, koncerten.
Február 26-án, 17 órakor, egy komplexebb alkalom során ismét találkozhatunk az alkotókkal, ahol meghívott barátaikon keresztül az irodalomhoz és a zenéhez immár a képzőművészet is társul.
A Berzsenyi Dániel Könyvtár kezdeményezését pedig siker koronázta, hisz a beszélgetéssel egybekötött irodalmi és zenés barangolássorozatra már vannak újabb önkifejező és gondolataikat a közönségnek közvetítő lelkes jelentkezők.
Doma Bence: GayerPARK
Vízben jócskán feloldott
Kékes festék az égbolt
Rászaladt a sárga nap
Néhol átázott a lap
Az alkotó keze remegett
Így a hold is fenn lebegett
Én e kép alatt a parkban
Mormogtam magamban:
Hol a kincs, ami van
Elrejtettem magamban
Itt a pálya, itt a hinta
De mind a kettő néma
Nem fodrozódik lágyan a víztükör
A Gyöngyös egy benn felejtett porszívótól tündököl
Hányszor rúgtuk bele a labdát
Hányszor érte víz a nadrág szárát
Egyedül vagyok a parkban
HA csak nincs hajléktalan abban a bokorban
Én átöleltem a kapufát...
Mert az ÉLET sem szól másról
Mint hogy amid volt egyszer
Majd visszakapd kárpótlásul
A festő megunta a maszatolást
A képre rásimult a sötét palást
Minden egész eltörött
De van nálam ragasztó
Most én állok az éjben őrt
És remélem,van ami maradandó!
Puskás Mátyás: Kétkedőn
Minden csillag ég. Fejem zúg, a szám kiszáradt,
A szívem kong, beleremeg a nyári szélbe.
A szó már rég halott, s az érzés kifáradt,
De mondd, elhagysz-e? Görcsösen harapok a szám szélébe.
Mondd, szoríthatlak még? S követhetlek-e,
Ha egy júliusi éjszakán lábad itt hagy,
Ha féltőn szorítlak, kedvesemként köszönthetlek-e?
Egyedül vagyok, mint a világűr, s remegőn kiáltok, ugye itt vagy?
Ki vagyok, nem számít, nem keresem már,
Ott hagytam nálad részét, s mint a párnát,
Körbeölel a kétkedés, hiányod, mint az ár,
Mossa lelkemet szét. Mondd, őrzöm-e még szívem párját?
Minden csillag ég. Fejem néma, a szám sebzett,
A szívem repdes a nyári széllel a dombra,
Térdre rogyva, ismételgetve, mint a lefegyverzett:
Mondd, borulsz-e még mellkasomra?
Az előadássorozat első része:
Zene és a költészet összefonódása - Bájoló: Irodalmi barangolás Puskás Mátyással és Doma Bencével
2014.01.31. - 00:20 | Boros Ferenc - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Január 29-én, a Berzsenyi Dániel Könyvtárban megrendezett Bájoló irodalmi barangolássorozat első alkalmával, Boros Ferenc koordinálásával, Puskás Mátyás és Doma Bence, a Kanizsai Dorottya Gimnázium két végzős diákja betekintést engedett alkotói és előadói kedvteléseibe, továbbá irodalmi és zenei példaképeik világába.
Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1913 szavazat
Új hozzászólás