"Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség" - Trianoni keresztet avattak Jánosházán
Képgaléria megtekintése2009.06.02. - 14:00 | Büki László 'Harlequin'
Május 30-án a harmadik trianoni keresztet avatták fel a Kemenesalján, ezúttal Jánosházán, az Antall parkban emlékeztek meg az 1920-as eseményekről. Az emlékműavató után koncertet adott a Kormorán, de a kulturális események palettáját színesítette az Ungaresca Táncegyüttes, a Kemenesalja Néptáncegyüttes és Kemenesmagasi citerazenekar fellépése is.
A "Magyar Napként" meghirdetett rendezvénysorozatot reggel a dr. Sebestyén József Díjugrató Lovasverseny nyitotta. A versenyzőket egy nemzetközi szinten is kiváló minőségű, homokos-filc felületű, 4800 négyzetméter alapterületű, új akadályokkal megépített pálya fogadta, ami - a szervezők szándéka szerint - a mellette hasonló technológiával kiépített, 2500 négyzetméteres melegítőpályával együtt pár éven belül nemzetközi lovasversenyek színhelye lehet. A pálya minőségét és rugalmasságát a lovasok is dícsérték, akik 9 kategóriában, közel 130-an neveztek a versenyre. A hivatalos pályaavatóra 14 órakor került sor, melyen Keresztes István, Jánosháza polgármestere az összefogás iskolapéldájaként említette a rövid időn belül elkészült beruházást, míg dr. Lászlóné Horváth Anna Valéria, a Vas Megyei Lovasszövetség elnöke kiemelte, hogy a pálya legalább 10-15 évig színvonalas versenyek helyszíne lesz. Ilyen borítású pálya még egy van az országban, Kaposvárott. Az ünnepélyes avató után vette kezdetét a lovasnap legrangosabb versenye, a 24 indulós, B3 kategóriájú, kétfázisos (10+6 akadály) nyitott verseny, melyen Mráz Tamás, a Prosper Lovasklub lovasa végzett az élen, s emelhette magasba a rendezvény vándorserlegét.
 |
| dr. Sebestyén József Díjugrató Lovasverseny Jánosháza |
A déli óráktól már az időjárás is kegyeibe fogadta a lovasokat és a nagyközség ifjúságát is, hisz számos program ( élő csocsó, vízi foci, kötélhúzás, pétanque, arcfestés, kézműves foglalkoztató, táncház ) várta a gyerekeket. A lovasversenyek a késődélutáni órákban folytatódtak, 16 órától ugyanis "Magyarnak születtem" címmel ünnepi műsor kezdődött, melyben a nap legjelentősebb eseményére, a trianoni kereszt avatására is sor került.
Az ünnepi műsorra megtelt a rendezvénysátor, és többszázan hallgatták Keresztes István polgármester köszöntő szavait. Június 4-én lesz, hogy 89 évvel ezelőtt aláírásra került a békediktátum, mely a magyarság nemzeti gyásznapjaként vonult be a történelembe. 1920. június 4-én országos gyász mellett, a harangok egy órán át tartó zúgása közben írták alá a Versailles-ban lévő Kis-Trianon nevű palotában azt a békeszerződést, amely a történelmi Magyarország feldarabolásáról döntött (Apponyi Albert gróf lemondása után Bénárd Ágoston népjóléti miniszter és Drasche Lázár Alfréd írták alá a szerződést). Ez az egyetlen szó - Trianon - magában foglalja a magyarság szenvedését, gyászát és megpróbáltatását.
A polgármesteri köszöntő után irodalmi műsor vette kezdetét, melyet helyi amatőrök, az Animato énekegyüttes és a Harmony Duó adtak elő, majd két, kalocsai népviseleti ruhába öltözött kislány vezette az ünnepség résztvevőit az Antall parkban felállított kettős kereszthez. Reményik Sándor "Eredj, ha tudsz!" című versének soraival vette kezdetét az avatóműsor, melyen Kiss Dénes, Kossuth-díjas, babérkoszorús költő, az Országos Trianon Társaság elnöke mondott ünnepi beszédet.
"Az a nemzet, amelyik elfeledi múltját, annak ingatag a jelene és bizonytalan a jövője. Aki nem tudja, honnan jött, az nem tudja meghatározni azt sem, hogy hová tart. Akinek nincs öntudata, emberi méltóságtudata, az a legkiszolgáltatottabb." - hangzott el a beszédben, mely utalt a diktátum igazságtalanságaira és a magyarságot ért, aránytalanul súlyos retorziókra, mely ellen szót kell emelni minden létező fórumon.
 |
| Kiss Dénes Kossuth-díjas, babérkoszorús költő ünnepi beszéde |
A további ünnepi beszédek után (Vitéz Juhász Antal, az Országos Trianoni Társaság Bakonyi Tagozatának elnöke, Heim Géza, a Kemenesaljai Trianon Társaság elnöke) lekerült a lepel a trianoni keresztről. Kovács Ferenc, a Megyei Közgyűlés elnöke, Keresztes István polgármester és Komondiné Marton Melinda, a Millenium Polgári Egyesület elnöke közösen avatták fel Gregorich Ferenc fafaragó alkotását, melyet ezt követően a történelmi egyházak képviselői is felszenteltek. Az ünnepség során Kovács Ferenc közgyűlési elnök elismeréseket nyújtott át az emlékkereszt megvalósításában részvevőknek, majd faültetéssel és koszorúzással zárult az ünnepi avatóműsor.
A celldömölki kistérségben a jánosházai immár a harmadik kettős kereszt, a másik két emlékmű a Ság-hegyen és Kemenesmagasiban található.
A Magyar Nap a lovasverseny további programjaival, az Ungaresca Táncegyüttes fellépésével és a Kormorán együttes "teltsátras" koncertjével folytatódott.
Bakay Kornél címbeli szavainak pedig minden, magyarságára büszke polgár számára örökérvényűnek kell maradnia!
 |
| "Üsd össze két tenyered, az lesz nekem a jel!" - Kormorán koncert |
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1899 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
De túl minden bún, minden szenvedésen
Önérzetünket nem feledve mégsem.
Nagyszívvel, melyben nem apad a hûség,
Magyarnak lenni:büszke gyönyörûség!
Sajó Sándor nevét beütve bármely keresőbe, megtalálható, így erre nem szaporítanám a szót.
Innen idézve talán érthető az a véleményem, hogy szavakat, mondatokat lehet kiragadni szövegkörnyezetükből, de nem érdemes. Ebből több félreértés lehet. Az élet sohasem áll igen-ből és nem-ből, fehérből és feketéből. Ez Sajó Sándor esetében is igaz.
Magyarnak lenni egyébként tényleg jó... de nem mindegy hogyan...?
Google 2-3. találatok:
http://tttweb.hu/gyujtemenyek/cikkek/regi/Magyarsag/Magyarnak%20lenni.html
http://www.libri.hu/konyv/magyarnak-lenni-buszke-gyonyoruseg.html
Bakay Kornélról:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Bakay_Korn%C3%A9l
Sajó (Heringer) Sándorról:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Saj%C3%B3_S%C3%A1ndor
Némi különbség van Sajó hazafias, irredenta költészete és Bakay régész, múzeumigazgató nacionalizmusa között. Szerintem.
Ugyanakkor egyáltalán nem gondolom azt - legyen Sajó vagy Bakay a forrás -, hogy ezt az egy mondatot ne lehetne vállalni bármely, egészséges nemzeti öntudattal rendelkező honpolgárnak...
(maga az idézet maradt meg bennem, azt ismerve estem rá a gúglira... Sajó egyébként "meg lett idézve" (mecsoda germanizmus! :) ), hiszen az ünnepi műsor a "Magyarnak születtem" című Sajó-verset választotta jelmondatául.)
Személyes ismeretségünk feljogosít arra, hogy reagáljak az általad leírtakra. Nekem az általad megidézett szövegről egyből Sajó verse jutott eszembe, amit egyébként egy a Millenniumra készült az ezredfordulón vagy félszáz alkalommal előadott műsorunk címadó versévé is választottunk.
Bakay tanár úr jelzett hivatkozásait - bevallom - nem ismertem,bár a főiskolán tanított engem is a 80-as évek elején. Tisztelem is őt, a somogyvári ásatásai miatt pedig különösen.
Abban pedig mélységesen egyet értek, hogy a "magyarnak lenni büszke gyönyörűség" vállalható, sőt vállalni való. A verset pedig mégis csak leírom ide, hogy a forrás teljes értékű és értelmezhető legyen az érdeklődő olvasó számára is.:
Magyarnak lenni, tudod mit jelent,
Magasba vágyva tengni egyre lent,
Mosolyogva, mint a méla õszi táj,
Nem panaszolni senkinek, mi fáj.
Borongni mindig, mint a nagy hegyek,
Mert egyre gyászlik bennünk valami
Sok százados bú, amelyet nem lehet
Sem eltitkolni, sem bevallani
Magányban élni, ahol kusza árnyak
Bús tündérekként föl-föl sírdogálnak.
S szálaiból a fájó képzeletnek
Feketefényű fátylat szövögetnek…
És bút és gyászt és sejtést egybeszõve
Ráterítik a titkos jövendõre…
Rabmódra húzni idegen igát,
Álmodozva róla: büszke messzi cél,
S meg-megpihenve a múlt emlékinél,
Kergetni téged: csalfa délibáb!..
Csalódni mindig, soha célt nem érve.
S ha szívünkben már apadoz a hit:
Rátakargatni sorsunk száz sebére
Önámításunk koldusrongyait….
- Én népem! múltba vagy jövõbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!…
Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Küzdelmet, fájót, végesvégtelent.
Születni nagynak, bajban büszke hõsnek.
De döntő harcra nem elég erõsnek:
Úgy teremtõdni erre a világra,
Hogy mindig vessünk, de mindig hiába,
Hogy amikor már érik a vetés,
Akkor zúgjon rá irtó jégverés…
Fölajzott vággyal, szomjan keseregve
A szabadító Mózest várni egyre:
Hogy porrá zúzza azt a színfalat,
Mely végzetünknek kövült átkául
Ránk néz merõen, irgalmatlanul,
S utunkat állja zordan, hallgatag…
Bágyadtan tûrni furcsa végzetünk,
Mely sírni késztõ tréfát ûz velünk,
S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni:
Egymást vádolni, egymást marcangolni!
-Majd, fojtott kedvünk hogyha megdagad,
Szilajnak lenni, mint a bércpatak,
Vagy bánatunknak hangos lagziján
Nagyot rikoltni: hajrá! húzd cigány! -
Háborgó vérrel kesergõn vigadni,
Hogy minekünk hajh! nem tud megvirradni,
Hogy annyi szent hév, annyi õserõ,
Megsebzett sasként sírva nyögdelõ,
Miért nem repülhet fönn a tiszta légben,
Munkásszabadság édes gyönyörében.-
Hogy miért teremtett bennünket a végzet
Bús csonkaságnak, fájó töredéknek!….
Tombolva inni hegyeink borát,
Keserveinknek izzó mámorát,
S míg szívünkben a tettvágy tüze nyargal,
Fölbúgni tompa, lázadó haraggal, -
S amikor már szívünk majdnem megszakad:
Nagy keservünkben,
Bús szégyenünkben
Falhoz vágni az üres poharat…
-Én népem! múltba vagy jövõbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!
De túl minden bún, minden szenvedésen
Önérzetünket nem feledve mégsem.
Nagyszívvel, melyben nem apad a hûség,
Magyarnak lenni:büszke gyönyörûség!
Magyarnak lenni nagy szent akarat,
Mely itt reszket a Kárpátok alatt:
Ha küszködõn, ha szenvedõn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva:
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva örök honszerelmét,
Féltõn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön – örökre!…
Sajó Sándor