Attila, hallod?! - Posztolj verset!, avagy költészetnapi performansz Szombathely főterén

Képgaléria megtekintése2015.04.11. - 19:00 | Lutor Katalin

"Miért ül három fiatal a földön és szaval szívből, fennhangon?" Április 11. Nem, Kedves Olvasó, nem csak egy átlagos szombat a mai. Nem, nem is a jó idő csalt ki mindenkit ma a Fő térre. És nem, nem igaz, hogy manapság senki sem olvas verseket. Még csak az sem, hogy a lehetetlennel próbálkozik az, aki az irodalomhoz nyúl. Mi ma megtanultuk. Még neked is sikerülhet!

Szomorú tényként fogadtuk, hogy Szombathely városa, ahol az ember költők szobrába botlik, ha csak egy padra leül; emlékművekbe, melyek régmúlt történelmi pillanatokat idéznek, szóval egy ilyen városban, nincs ünnep ezen a napon.

Pedig boldog lehet az az ország, ahol a költészetnek napja van, s mi ezt fel is vállaltuk! Hárman, Mészáros Viviennel és Varga Mátyással nyakunkba vettük a Fő teret, s verslábainkon másztunk fel padokra és álltunk ki szavalni, hogy tudja meg, s emlékezzen a ma embere: ezen a napon történtek fontos dolgok. Például 1848-ban elfogadták az Áprilisi törvényeket. Erre egy kedves úr emlékeztetett minket, aki egykor még a Nyugat-magyarországi Egyetem történelem tanszékének tanára volt, s ő kifejezetten büszke volt ránk, hogy minden passzivitás ellenére mi kiálltunk és megcsináltuk magunknak a magyar költészet napját.

Stekovics Baráth Irén is meglepett bennünket, ráadásul nem érkezett ő sem üres kézzel a Fő térre. S míg mi plakátok mellé és oszlopokra ragasztottuk ki kedvelt és másoktól kapott verseinket, addig a kedves hölgy sokaknak inkább a kezébe adta saját alkotásait, mondván, úgy sokkal személyesebb (Irén néni évek óta osztogatja verseit ezen a napon a járókelők közt). Minket is meglepett egy halom költeménnyel, ráadásul szavalt és olvasott is nekünk.

Csodálatos dolgokat mesélt, s ő is csak dicsért minket, amiért itt mocorgunk és próbáljuk bekiabálni ismert költők verseivel ezt a hatalmas teret. Több, kevesebb sikerrel ez össze is jött. Kaptunk félénk tapsot, kaptunk mosolyokat, figyelmet. S láthattuk, hogy van rá igény. Van igény az irodalomra. A Fő téren sétáló embereket is érdekelte, hogy miért ül három fiatal a földön és szaval szívből, fennhangon. Úgy tűnik, az irodalom mindenki lelkébe bele van kódolva, s ha írói véna nem is, de magyar vér csak folyik bennünk.

Boldog 110. születésnapot József Attila!