„Az Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma. Vad képzettársítások tömege. Az ember megy az utcán és hatnak rá a körülötte levő események, de folyton reagál egész élménytömegével is. Ez a fegyelmezetlen tudatjáték, mint egy komponálatlan film, vagy egy értelmét vesztette filozófiai rendszer egymással össze nem függő részleteit kapkodja elő, hogy egy másodperc múlva ismét elfelejtse és millió másnak adjon helyet." (Hamvas Béla)

mióta?

1994-ben néhány játékos kedvű képzőművész és irodalmár, felismerve a virtuális kapcsolódás lehetőségét, megünnepelte június 16-át. Szombathely ezzel bekapcsolódott a Bloom-napot rendező városok világszerte népes családjába.

hol?

A regény szerint ez a város a főhős, Leopold Bloom, azaz Virág Lipót apjának szülővárosa. Ennek a gondolatnak jegyében indult útjára, és azóta évről-évre megrendezésre kerül a szombathelyi Bloomsday. A helytörténészek szerint valóban élt a városban egy Blum nevű család, a mai Fő tér 40-es számú házában, melyet emléktábla is jelez. Veres Gábor szobrászművész alkotása a ház falából kilépő életnagyságú James Joyce-szobor, 2005 óta állítja meg az arra járót.

A szombathelyi Bloomsdayhez kötődő periodikus grafikai folyóirat és kiállítás 1999 óta meghatározó szerepet tölt be Magyarország vizuális kultúrájában. Indulásakor ez a rendezvény hiánypótló volt. Sokak számára ez a tervező- és a képgrafika határterületén mozgó kiadvány volt az egyetlen lehetőség a korlátok nélküli szakmai önkifejezésre. Az elmúlt 11 évben több mint kilencven grafikus, tipográfus adta képi gongolatait a Dáblin folyóirathoz, Joyce Ulysseséhez.

A kiadvány- és kiállítás-sorozat alapkoncepciója a „hazavihető kiállítás" volt. A kiállítás eredetiben (a kiállított méretben és anyagban) hazavihető volt az alkotók és a látogatók számára egyaránt. Ez az alapgondolat a 10. számig megmaradt. 2008-ban a jubileumi szám szakított a kiadvány (33x48 cm) méretével és 100x150 cm-es plakátok készültek. Most a Fő tér méretéhez és lehetőségéhez igazodva 130x180 cm-es alkotásokat láthatunk.

A számok tematikája évente változott: Dáblin Gutenbergben, Utazás, Létezés, Juniális, A Nagy Könyv. A No.8 és a No.9 szorosabb kötődést mutatott a regény szövegéhez. Előbb az Ulysses 17. fejezetéből vett és a 48 alkotónak szétküldött idézetek, kérdések és feleletek adták a kiinduló gondolatot, majd a következő évben minden résztvevő ugyanarra a szövegre készítette el grafikai válaszát. Még ennél a számnál sem volt elmondható, hogy lett volna két hasonló értelmezés, mindenki a saját személyiségének megfelelően viszonyult a témához. Minden Dáblin kiállításnak fontos értéke az egyedi olvasatok sokszínűsége. Az első hat szám fekete-fehérben, a No.7, No.8, No.9 egy plusz kísérő színnel jelent meg. A 2006-os évben a Dáblin No.8 összegzés volt, áttekintést adott. A nyolc szám együttesen egy kiállítótérben, számonként installálva jelent meg kísérő „tér-tipográfiai" munkákkal. Tér-tipográfiai „válaszok" készültek a No.9 tematikájára is. Ezek, a tértipónak nevezett alkotások a külvilággal keresik a kapcsolatot, a városi közönség felé nyitnak. A legerősebb ilyen kapcsolatkeresés talán a mostani kiállítás, mely az első tíz számmal ellentétben nem egy zárt kiállítótérben, hanem a városlakók életterében kerül megrendezésre.

A No.10, jubileumi szám általános kérdésekre keresett választ:

Hogyan vátozott az elmúlt tíz év alatt a design? Hogy gondolkodunk ma a munkánk lényegéről? Hogy változtunk mi, alkotók? Milyenek ma az olvasatok? Hol nyitjuk ki most a regényt? Mit gondolunk most? Hogy látjuk 10 év után a Dáblint és magunkat? ...? Nézzük Tükörből?

2009-ben a kiállítás címe: TÜKÖR. A fent írt kérdések ma is érvényesek. Ezen a kiállításon résztvevő 44 alkotó a tükör témára készítette el két oldalon, tükörben nyomtatott egyedi olvasatait.

„A regény: vándorló tükör. Tükör, tehát egybefoglal, visszavetít, szépítve, csúnyítva, de a valódi látványt tárja fel. Vándorol, azaz helyváltoztatás közben örökíti meg a rajta, a regény-tükrön kívüli valóság változó egységeit." (Sükösd Mihály)

„A mi Dáblinunk fiktív város. Szépséges és szerethető, de nem evilági. Nem a valóság tükre, hanem titkos kertként létezik az alkotók szellemi világában. Ebből a szempontból nem véletlen, hogy Dáblinba el kell utazni." (Somogyi Krisztina - részlet az Elmúlt 10 év kiállítás megnyitójából)

Kérem, induljanak és nézzenek tükörbe!

A Bloomsday-Bloomsnight teljes programja itt olvasható!