Emberség a törvények felett - Szent Mártonról kicsit másként, avagy A Szivárvány havasán a Weöres Sándor Színházban
Képgaléria megtekintése2016.03.06. - 00:10 | Rozán Eszter - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Létezik-e vajon emberség ott, ahol a törvény és az előírások szava felülír mindent? Örökérvényű erkölcsi dilemmát feszeget Szombath András: Szivárvány havasán - Köpönyeg és palást című drámája. Mi fontosabb: a saját elveim vagy mások élete? Képes vagyok-e megalkudni, ha ezzel emberek életét menthetem meg? Szombath András pályázatra írt, díjnyertes történetét Martinus püspökről Babarczy László rendezésében láthatjuk a Weöres Sándor Színházban
Szombath András: Szivárvány havasán - Köpönyeg és palást című drámája 384-ben játszódik, mégis időszerű üzenettel bír a mai kor számára is. Martinus, Turonum püspöke (Jordán Tamás) Burdigalába érkezik, hogy részt vegyen a zsinat gyűlésén, mely az eretnekséggel vádolt Priscillanus ügye miatt gyűlt össze. Priscillanus elítéli a nemrégen államhivatássá vált egyház elöljáróinak fényűzését, vagyonának gyarapodását, amit a püspökök természetesen nem néznek jó szemmel, hiszen Priscillanus kritikus szavai őket is veszélyeztetik. A vádak között szerepel a vasárnapi böjt, szomjaztatás, mezítláb való megjelenés a templomban, vagyis egyfajta szigorú aszkézis. A zsinat azonban nem tud ítéletet hozni, mivel a vádlott nem jelenik meg. Az ügy a császár elé kerül. Martinus ellenzi a császár (Trokán Péter) beavatkozását a dologba - aki valójában nem is császár, hanem trónkövetelő -, mert szinte biztos, hogy halálra ítéli, mivel a kivégzett személy vagyona automatikusan a császárra száll. Priscillanus ugyanis csak elvben hirdeti a szegénységet, ő maga tekintélyes vagyonnal bír, ellentétben Martinussal, aki kopottas ruhájában, egyszerű megjelenésével valóban a mértékletes életmód példaképe. Még a szalmazsákot is elutasítja az ágyában.
Sulpicius Severus, Martinus tanítványa és életrajzának írója (Kenderes Csaba) lelkesen jegyzeteli mesterének szavait, rajongva tekint fel rá, és bár mindenben támogatja, olykor kételyeinek is hangot ad. Martinus szerint nem szabad az egyház dolgait a császár elé vinni, Priscillanus ügye ugyanis szigorúan egyházi jellegű, azért nekik, vagyis a zsinatnak kell dönteniük. A zsinat azonban eretneknek találja a férfit, és mindenáron ítéletet akar. Instantius püspök (Kelemen Zoltán) hiába áll ki a vádlott mellett, megfontolt beszéde hatástalan marad. Hydatius, Emerita püspöke (Endrődy Krisztián) és Ithacius, Ossonoba püspöke (Matusek Attila) elvállalják, hogy Treveribe utaznak a császárhoz, a vád képviselőiként. A zsinaton részt vesz még Delphinus, Burdigala püspöke (Horváth Ákos), és Héraiskos (Avass Attila) is. Nincs mit tenni, ha Martinus menteni akarja azt, ami még megmenthető, neki is Treveribe kell utaznia.
A humort sem mellőző dráma fontos erkölcsi dilemmát feszeget. Feladjuk-e elveinket azért, hogy ezzel emberek életét megmentsük? Martinus ugyanis nem jár sikerrel a császárnál, hiába az a meggyőződése, hogy Priscillanus nem eretnek, szavai süket fülekre találnak. A császár hatalma és felsőbbrendűsége tudatában beszélget Martinussal, erőltetetten bizalmas bökdösései és rugdosásai zavarba ejtőek. A kihallgatás közben alattvalói veszik körül, nem hiányozhat az étel és az ital sem. A kincstárnok (Szabó Róbert Endre) kétségbeesetten jelenti, hogy kiürült a kincstár, mire a császár megkérdőjelezhetetlenségének tudatában őt hibáztatja, hogy nem kellett volna kifizetnie a hitelezőket.
Martinusnak nem sikerült hatnia a császárra, megalázottan kullog el. Priscillanust halálra ítélik, a helyzet ennél azonban sokkal súlyosabb, a császár ugyanis el akarja fogatni az eretneknek talált püspök hozzátartozóit is Hispániában, hiszen haláluk esetén a vagyona rá száll. Martinust megrendíti hír. Elismeri, hogy Priscillanus vétkezett. Az egyháznak valóban egyszerűségre kell törekednie, de Priscillanus túlzásba vitte. Úgy véli, a vasárnapi böjt vagy a szomjaztatás teljesen értelmetlen dolog, még attól a kevéstől is megfosztja az egyszerű népet, amire szerény keretei között lehetősége van. A császár meglátogatja Martinust és egyezséget ajánl. Ha a püspök megjelenik a zsinat többi tagja között, amikor elítélik Priscillanust, akkor a császár nem megy el Hispániába, így több száz ember megmenekül a haláltól. Martinus vívódik, hogy mit tegyen. Adja fel elveit, hogy emberek életét megmentse, és vegyen részt a koncepciós perben, ezzel elismerve, hogy ő is elítéli Priscillanust, holott valójában gyilkosságnak tartja az ítéletet egy ártatlan ember felett? Végül meghozza a döntést.
A történet a katolikus egyház sorsfordító éveiben játszódik, amikor a hivatalosan is államvallássá lett egyház kilépett üldözötti szerepéből, és próbálja megtalálni helyét a világban. Ehhez a császársághoz való viszonyulását is tisztáznia kell, amihez nem elég Jézus mondása, mely szerint „Adjuk meg a császárnak, ami a császáré."
Martinus attól fél, ha az egyház egyszer megengedi, hogy vallási ügyekben a császár döntsön, akkor ezzel precedenst teremtenek, és onnét már nincs visszaút. Megdöbbenéssel mondja, hogy a nemrégen még katakombákban bujkáló, üldözött keresztények milyen rövid idő alatt váltak üldözőkké.
Szombath András első drámája a Szivárvány havasán. Elgondolkodtató alkotás, a nézőben további kérdéseket vet fel. Létezik-e vajon emberség ott, ahol a törvény és az előírások szava felülír mindent? A vitázó felek, Priscillanus elítélői és szövetségesei is Jézus szavaira hivatkoznak érveléseikben. Lehet-e ugyanazt a kijelentést jóra is és rosszra is felhasználni egyszerre? Kinél van az igazság? Babarczy László rendező ezt mondja az egyház függetlenségének dilemmájáról:
„... vannak közöttük, akik meg akarják tartani az egyház függetlenségét, és vannak, akik alkalmazkodnának az új, immáron hatalminak nevezhető helyzethez, saját vágyaik kielégítésére használják fel azt."
A jelmezek, a díszlet, a színészi alakítás kiválóan megidézi a kort, Jordán Tamás vívódása életszerűen tárja Szent Mártont és lelkületét. A drámában láthatjuk még: Evodiust, praefectust, a vizsgálat vezetőjét (Vass Szilárd) Edvi Henriettát, Németh Juditot, Ostyola Zsuzsát, Németh Gyöngyit, Móri Csabát.
Szereplők:
Martinus, Turonum püspöke/Jordán Tamás
Sulpicius Severus, Martinus tanítványa és életrajzának írója/ Kenderes Csaba e. h.
Magnus Maximus, a „császár", valójában trónkövetelő/Trokán Péter
Hydatius, Emerita püspöke, Lusitania provincia metropolitája/Endrődy Krisztián
Ithacius, Ossonoba püspöke/Matusek Attila e.h.
Instantius, püspök, Priscillanus szövetségese/Kelemen Zoltán
Delphinus, Burdigala püspöke/Horváth Ákos
Héraiskos, püspök, Kopios/Avass Attila
Evodius, praefectus, a vizsgálat vezetője/Vass Szilárd
Nona, szolgálólány/Edvi Henrietta e. h.
Kincstárnok/Szabó Róbert Endre
továbbá: Németh Judit, Ostyola Zsuzsa, Németh Gyöngyi, Móri Csaba
Dramaturg: Barták Balázs
Zene: Melis László
Díszlettervező: Pilinyi Márta
Jelmeztervező: Cselényi Nóra
Korrepetítor: Falusi Anikó
Kellékes: Poór Éva
Ügyelő: Győrváry Eszter
Súgó: Balogh Lívia
Rendezőasszisztens: Móri Csaba
Rendező: Babarczy László
A zenei felvételen közreműködnek a Nyugat-magyarországi Egyetem Zenei Intézeti Tanszékének hallgatói.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1887 szavazat
Új hozzászólás