fA kóruspróbára ellátogatva P. Kovács Judit tanárnővel beszélgettünk a versenyről, a verseny előkészítéséről, a versenykiírástól a felkészülésen át a sikeres szerepléről. P.Kovács Judit a Zeneakadémián tanult és diplomázott. A Szombathelyi Művészeti Iskola tanára.

Gratulálunk a győzelemhez, az első helyezéshez! Már évek óta dolgozol saját kompozíciókkal, és most itt egy nagy eredmény! Az iskola, a diákok  és a szakma is elismer.

Minden évben augusztus körül vagy szeptember elején, munkaköri kötelesség és tanmenetként is kötelező leadni, összeállítani a következő év kórusanyagát. 2016 márciusára Szakközépiskolák közötti Kórusverseny volt meghirdetve, ezért ennek a hangversenyprogramnak megfelelő tematikájú, hosszúságú darabokat választottunk. A zsűri meg is dicsérte az összeállítást: változatosnak ítélték a programot. Külön kiemelték Heinrich Schütz O bone Jesu kezdetű darabját. Ez volt az a barokk darab, amit az országban kevesen tudnak ilyen jellegű historikus előadásban eljátszani. A Capella Savaria közelsége ez, művészeik közül is sokan tanítanak az iskolában, és ez az előadás stílusán szépen meglátszott, pozitív volt.

Mit jelent az, hogy zeneművészeti versenyen a zsűri változatosnak ítél meg egy programot?

A saját darabom érintettsége miatt tudom mondani, hogy a műsor egészére. A modern darabokat különösen kiemelték,  mert (Paulik) Ákos nagyon találóan mindig szombathelyi, helyi kötődést, jellegzetességet próbál vinni, és a főiskola egykori tanára Szabó Csaba darabját is vitte. Külön figyelmet szentelt a régizenére, és külön a modern zene előadására. Elég sok kortárs, huszadik századi modern darab hangzott itt el. Az utolsó darab - ami eléggé hatásvadász ahhoz, hogy méltón zárjon - Balogh József Szüret című versére írt négyszólamú vegyeskari mű volt. Egyébként gyerekkari változata volt az eredeti, tehát az volt a legelső, a gyerekkarra írt.

Ki írta gyerekkarra?

Én írtam mindkettőt. Úgy lett belőle vegyeskari, hogy előbb felcsillant annak a reménye, hogy a Capella Cantorum Énekegyüttes Paulik Ákos művészeti vezetésével hajlandóságot mutatott az előadására, és ezért került egy vegyeskari átírásra. Előadása 2013. március körül megtörtént a szerzői estemen, ahol Balogh József már nem volt jelen, csak az örököse, Balogh Zoltán képviselte a családot a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium Dísztermében. Devecsery László volt az egyik díszvendég és Balogh Zoltán a másik. Meghívtam Gencsapátiból a kórusvezető tanárnőt, Hajkó Gyöngyit, aki legelsőként adta elő gyerekkórusával Devecsery László versére írt két darabomat. Ez volt az egyik mozgatórugó, ami elindíthatta azt, hogy ne csak megzenésített versek, dalmondók szülessenek a versekből, hanem komolyzene. Balogh József  költő-tanár özvegye úgy nyilatkozott 2013-ban, ő nem tudott arról, hogy más komolyzenét faragott volna ezekre a versekre. A 2013-as P. Kovács Judit szerzői esten hangoztak el először komolyzenei művek Balogh József versére. 

2013-ban ott a Díszteremben vegyeskari kompozíciók szólaltak meg?

Négy különböző kórus volt, Devecsery és Balogh mellett Miklya Zsolt versei is felcsendültek, valamint a Paulik Családi Zenekar is megszólalt.

A helyi pályázatoknak feladat is segíteni. Egy szerzői ested volt, a 2013 évi?

Igen, ezt nem egyszerű megszervezni, Bajomi Nagy György volt az est házigazdája, egyben felolvasója is a verseknek. A végén Devecsery jólesően megjegyezte, hogy ritkán vesz részt ilyen jól megszervezett, összerakott programban. 

A jobbnak gondolt darabjaimat akkor adtam ki Pitypang címmel. A szerzői esten bemutattuk, ami ismertetés céljából született. A Pitypangnak van egy Előszava amit Miklya Zsolt írt, és azt ott olvasta fel a Balogh Zoltán. Szépen odaillően.

Mit tudhatunk a Pitypangról?

Többnyire gyerekkórusok repertoárját bővítheti a megtalált anyag, egyébként a fukushimai Kodály Zoltán Kórusnak is van egy példánya, tehát már Japánig eljutott a híre. Azt biztosan tudni lehet, hogy helyi kórusok már énekeltek belőle. A gencsapáti kórusnak segítettem a betanításban, utaztunk is azzal a programmal Kőszegre. Kimentem hozzájuk, felmértem, hogy milyen szinten van a kórus és a nehézségi szintet úgy határoztam meg. Ez az egyik fájdalmam egyébként, hogy azokat a darabokat, amiket én jobban sikerültnek érzek, olyan nehézségi szintűek, hogy csak konzikórus vagy egy Capella Cantorum, vagy egy Magyar Rádió Gyermekkórusa tudja előadni.

Mi adja a nehézséget? A blattolás vagy az előadásmód?

Mondjuk inkább azt, hogy a heti egyszeri énekóra kevés ahhoz, hogy kottaismeret nélkül, csak hallás után megtanulja egy kórus. Bár a Református Gyülekezet Kórusa így is meg tudta ezt tenni, gyönyörűen interpretálta a négyszólamú, négyoldalas darabot. Ezen az előzőleg említett 2013-as esten ők adták elő az egyháznak írt Ünnep című darabot, aminek a szövegét írtam.

Egy kis romantikát is vigyünk a dologba! Én már évek óta emlegetem a férjemnek, hogy a legkedvesebb darabjaimat nem nagyon szokták, nem tudják előadni... A kórusmozgalom, ahogy megváltozott.

Szombathelyen?

Az egész országban. Az óraszám csökkentésekkel, az internet világával a komolyzene iránti érdeklődés megcsappant.

A kóruséneklés nem divat, nem mai?

Nem annyira, mint annak idején, amikor rendszeresek voltak a kórustalálkozók. Minden iskola kiállított egy-egy kórust, minden évben volt éneklő ifjúság. Éppen tanítottam a Művészetiben, amikor az egyik tanítvány jött velem szemben, és mondta: 'milyen jó darab ez a Szüret!'. Csodálkoztam, hogy ő azt honnan tudja, vagy honnan ismeri. Onnan tudtam meg, hogy titokban a férjem elkezdte a versenyprogramra tanítani a Szüretet. Ezzel engem nagyon boldoggá tett! Ő a legerősebb kritika, a segítő kritika a közelemben. Hosszú folyamat volt, amire az elért, sok pozitív jelzést visszakaptam a munkámról. Hogy rajta is áttörjek, segítő kritikákkal támogat.  Ő Paulik Ákos, a férjem, a társam.

Miután neki is vannak darabjai,  azt mondja,  kell egyfajta gátlástalanság, hogy az ember be merje tanítani a darabját, vagy meg merje mutatni. Példál Miklya Zsolt költőtársam azt mondja, ha kiadják egy verseskötetét, akkor úgy érzi magát - és én is úgy érzem magam - mintha mezítelenül menne végig az utcán. Mert amibe az ember szellemet lehel - mondjuk egy versbe - és önálló életet élő lesz, azzal valahogy úgy kitárja magát, hogy védtelenné, sebezhetővé válik.

Valószínűnek tartod, hogy ez a kritika lehetősége miatt van? Hogy attól lesz az ember védtelen?

Igen, kinek hogy' tetszik! Olyan titokban ment a felkészülés, hogy egy próba alkalommal egyik kollégám benyitott a terembe, és látszólag tetszett neki a kihallatszott darab, de a férjem nem árulta el, mi az. Levédett az előzményektől is. Nagy bevállalás volt neki is, hiszen a konzisoknak is van egy szűrője, nehéz velük is elfogadtatni egy darabot. Eleve nagy siker, hogy ők is szívesen énekelték. Egy valóra vált álom megtestesülése, megszületése ez! Amikor Ákos felhívott a versenynapon, hogy most jött ki a zsűri és a Zeneakadémia karvezető  tanszakvezetője, Kutnyánszky Csaba odajött hozzá nagyon gratulálni a feleségének. Viccesen derült ki, hogy én vagyok a mű szerzője, mert Ákos a nevemet nem úgy jegyezte le, hanem P. Kovács Juditként szerepeltem. Miután a zsűri ezt a darabot kérte a kórustól a gálán előadni, ez ott került kiemelésre.

El kell mondanom, akár lehetett volna a Schütz-mű is, mert nagy sikert aratott, de talán a gála jellegéhez legjobban illő darab a Szüret volt. Amint felkonferálták, hogy "most P. Kovács Judit Szüret című darabja következik", harsány kacagásba tört ki a Szombathelyi Művészeti Iskola Kórusa, zavarba ejtve a konferansziét, aki kérdezte 'valami hibásat mondtam?' 'Nem, hanem a tanár úr felesége!' Véletlenül derült ki ez a kapcsolat közöttünk. Azután mentek oda egyre többen gratulálni úgy, hogy nekem is küldik a gratulációkat. A Magyar Rádió Énekkarának vezetője, aki régen Művészeti Iskolás volt, ötletgazdag, találékony műnek értékelte.

A kórustagok is magukénak tartják a sikert?

Szeretném a gyerekeket elvinni egy buszos kirándulásra, amihez szeretnék találni anyagi segítséget. Legyen idő szentelve arra, hogy ez az ő sikerük. Ők lettek elsők. Nem akarom csak a saját sikeremmé tenni! A teljes programválasztással, és azzal, hogy a Schütz-öt méltatták, ez minden részletében is siker! Élvezetes minden próba, amit Ákos tart. Szeretik. Szinte büntetés volt azoknak, akik nem kerültek be a versenyre, mert sajnos 26 főnél nem lehetett népesebb a kórus.

Hány konzis kórustag?

Jelenleg 40 és 50 között van a létszám. Ugyanebben a csökkentett létszámú kamarakórus kategóriában indult a szervező város, Veszprém két kórusa. Nem gondoltuk, hogy maguk elé engedik a szombathelyieket.

Elégedett vagy?

Amikor az ország legmagasabb értékelőitől kap az ember ilyen elismerő visszajelzést, az várhatóan segít majd abban, hogy ezt ne hagyjam abba és tovább csináljam. Jó, hogy vannak a városban aktív kórusemberek, akik megkérdezik, hogy írtam-e már darabot a kórusának. Körmendi Klára gyakorta kérdezi, Pilnai Ildikó is. 

Aktív a Paulik Családi Zenekar a továbbiakban is?

Miklya Zsolt új verseskötetét a Móra Kiadó adta ki tavaly, és a könyvheti sátorba Zsoltot hívták meg, ő pedig minket, a Paulik Családi Zenekart, mint a verseit megzenésítőt. Abban a verseskötetben megjelenő verseket mi már régen megcsináltuk cd-n, és akkor ezt ott elő is adtuk.

Budapesten egy fedett sátorban adtunk elő, Győrben, a színház Krúdy Gyula Termében ugyanezt. Így sokkal színesebb volt a könyvbemutató, amit a Mórások vállaltak fel.

Mi jár a fejedben? Mi lehet a következő lépés?

Amikor közreműködtünk az előbb említett rendezvényen, egy pesti egyetemről médiaszakos hallgatók néhány verset rajzfilmesítettek. Innentől szeretném ezt én is: találni illusztráció-készítőket! Hamarosan meghirdetem!

Köszönjük a beszélgetést, és lelkes közönséget péntek délutánra!