A Magyar história X címet viselő, nem éppen könnyed verssel csapta fel Mersich Ádám Meró a késő délutáni bemutatkozó előadását. Nem véletlen, hogy egy slam szöveggel kezdett, hiszen a fentebb felsorolt számos dolog közül ez a műfaj áll hozzá a legközelebb. A versekkel való kapcsolata már kisgyermek korában kialakult, ami egy nagyon jó táptalajt biztosított a későbbi utakon való elinduláshoz. Az ajándék gyanánt gyártott versikékből színpadon előadott komoly szövegek, és a Savaria Slam Poetry életre hívása kerekedett ki.

A közönség kisebb ízelítőt kaphatott a műfaj keletkezését és működését illetően. Utóbbi egy sematizált rend szerint halad: az első szakasz egy bevezető, iszogatós rész, amit az ún. open mic követ, ahol témától függetlenül szólalnak meg a szövegek, ezt követően egy verseny következik, melyet választott házigazda vezet és egy random alakult zsűri pontoz, majd jön az eredményhirdetés, zárásként pedig egy újabb szabadszövegelés kifulladásig.

A rövid ismertető után visszakanyarodtunk az interjúalanyhoz. Boros Ferenc kiemelte Meró érdekes stílusát, szövegvilágát, mely sokszor polgárpukkasztó, obszcén formában nyilvánul meg irományaiban. Válaszának lényege, hogy szerinte ez nem elítélendő, hiszen ha ezek nem öncélúak, akkor van létjogosultságuk, mert akkor azt a véleményt éppen így tudta a legjobban kifejezni. Erre ékes példa az elhangzott Kisvárosi élet vagy az Oktatás című slam. Az eddig említett szövegekben nem lehetett nem észrevenni az otthon-könyvtár-kocsma közegeinek összecsengését, melyek Meró szerint a legjobb triumvirátust alkotják, ha tanulni akar az ember. Korábbi zenészformációk is felkerültek a palettára, kiemelve az Alkalmazott nyelvészet elnevezésű triót, melyben Paukovics Gergely „Pogi" és Gőcze Gergő voltak Meró zenésztársai. Mint minden nagy dolog az egyetemen, úgy az alapítás ötlete is egy közkedvelt italfogyasztó helyen pattant ki a fiúk fejéből. A Zavar című szösszenettel kis ízelítőt kaphattunk ebből a világból is.

A slam és a zene mellett kiemelt fontosságú az irodalom szeretete is! Elmondása szerint inkább a Nyugatos korszak, ami nagyobb hatást gyakorolt rá, kezdve Ady Endre szürrealista verseivel, József Attila nyersségén át, a nagy kedvenc, Weöres Sándor jól csengő, sokatmondó lírájáig. Ide kapcsolható Fűzfa Balázs és projektje, a 12 legszebb magyar vers, melynek parafrázisait a Savaria Slam Poetry tagok alkották meg. Az előadáson egy Babits Mihály és egy Petőfi Sándor vers újragondolását hallhatta a közönség, melyek Testi sértés (Esti kérdés) és Szemeszter végén (Szeptember végén) címekre hallgatnak. Az alkotótól megtudtuk, hogy a parafrázisokba leginkább a saját interpretációjukat rakják, melyek számos aktuális témával járnak együtt, ezáltal sokkal befogadhatóbbakká válnak akár egy általános vagy középiskolás diák számára is.

Az írás folyamatáról elmondta, nem egy túlgondolt folyamatként kell elképzelni. Egyszerűen leül egy adott hangulatban, és leírja, ami éppen kijön belőle. Alapvetően nem figyel a formaságokra, nem számolgatja direktbe a verslábakat, és általában nem írja át sehol a már elkészült szöveget. Úgy érzi, hogy ha belenyúlna, akkor azzal sérülne a szöveg eredetisége, és nem lenne ugyanolyan, mint ami első indíttatásra kijött belőle.

Kicsit szürreálisabb vizekre kalandoztunk az alkotási folyamat ismertetése után. Először neuron szerpentinen utazhattunk a Karmazsin látomás-ban, ami egy hirtelen érzésekből táplálkozó dalként született meg, majd egy álombéli, szürreális világvége jelent meg a Piknik a titánon című számban. Az irodalom és a zene berkeit átszelve még mindig akadt új oldala az előadónak, mégpedig a filmkészítés. A szombathelyi egyetemen tanult egykori hallgató eddig kisjátékfilmeket, klipeket, videójátékos témájú felvételeket, valamint imázsfilmeket készített, melyek arra motiválják, hogy később esetleg a szakmában helyezkedjen el. A kemény, marcona külső ellenére az érző férfiszív is megjelenik a dalokban, példának okáért a Vénusz fénye és a Féltékenység című szerzeményekben.