A szombathelyi városházán mutatták be György Sándor: Szombathelytől a Don-kanyarig - a 35. gyalogezred pokoljárása című könyvét, mely a Szülőföld Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot. Bevezetőjében Farkas Csaba, a kiadó igazgatója elmondta, hogy 75 évvel ezelőtt, április 12-én kezdődött a 3. hadtest csapatainak a doni frontra történő kiszállítása, a 35. szombathelyi gyalogezreddel. György Sándor történész 2012 óta gyűjtötte az anyagot nagyszabású könyvéhez, melyet a Szülőföld Kiadó felkarolt, mert feladatának tekinti a különleges emberi sorsok, helyzetek és történetek bemutatását.

A II. világháborúnak ez az eseménye eddig még feltáratlan maradt Szombathely katonatörténetében, György Sándor könyve ezt a hiányt pótolja. Ugyanakkor a magyar 2. hadsereg Don-kanyarban vívott harcairól és az 1943-as katasztrófájáról viszont számos szakmunka, szépirodalmi alkotás és dokumentumfilm született, az első visszaemlékezés már 1943-ban megjelent.

A szocialista korszakban megbélyegezték nemcsak a politikai vezetést, hanem az egyszerű katonákat is, ezért nem mertek beszélni az átélt eseményekről. A változás az 1970-es évek elején kezdődött, amikor egyre több napló került elő, a 80-as évektől pedig találkozókat szerveztek a bajtársak. György Sándor kötete a szombathelyi 35. gyalogezred Don-kanyarban vívott harcait mutatja be. Annak ellenére, hogy a források töredékesek, a hivatalos dokumentumokból, naplókból, versekből és fényképekből szinte teljes képet kapunk az ezredről, mely a harcok során két alkalommal, 1942 nyarán és 1943 januárjában vesztette el személyi állománya felét.

Az ezred végig megőrizte harci szellemét, az akadozó ellátás, a borzalmas veszteségek és az egyre romló időjárás sem befolyásolta őket. 1943 januárjában a szovjetek támadása alatt két napig harcoltak bekerítetten, végül szervezetten kitörtek a gyűrűből. A kötet emlékezés azokra, akik sosem térhettek haza, és azokra, akik hazatértek, de évtizedekig hordozták vagy hordozzák a szörnyűségek emlékét. Puskás Tivadar polgármester kifejtette, háborúról beszélni nagyon nehéz dolog. A háborúban elvesztett katonák, már nem ellenségek, hanem hősök. A mi feladatunk az, hogy emlékezzünk rájuk, és elkövessünk mindent, hogy a jövőben ilyen ne fordulhasson elő. A polgármester személyesen is érintett, a nagybátyja, Dr. Puskás ezredorvos szintén a Don-kanyarban halt meg.

A könyvbemutatón két túlélő is megjelent: Kazári József, aki húszévesen önként ment a frontra, és Szimedli József osztotta meg a közönséggel háborús élményeit. A kötetet és a szerzőt Horváth Miklós DSc hadtörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára mutatta be. György Sándor sokoldalú szerző, több téma is foglalkoztatja. Könyvéhez Vécsey Béla naplója adta meg a vezérfonalat, mely a 35. gyalogezred tevékenységét követi nyomon. A könyv nem csupán dokumentum, a visszaemlékezések élővé, kézzel foghatóvá teszik, megismerkedhetünk a lövészárkok mindennapjaival, a hétköznapok borzalmaival.

A gyalogezred azzal, hogy feltartotta az oroszokat sokak életét mentette meg. Az embertelen körülmények között rengetegen szenvedtek fagyási sérülést, orruk, fülük duzzadt háromszorosára, a lábfejük fagyott el a kegyetlen időjárás és a hiányos ruházat miatt. A könyv melléklete a veszteséglista 3373 névvel, ennyi 35-ös tisztről és honvédről tudjuk, hogy elesett, eltűnt, megsebesült vagy megbetegedett az ezred bevetése során. A katonák áldozata nem volt hiábavaló, örökké az emlékezetünkben őrizzük őket.