Szeretjük megkongatni a vészharangot, hogy a mai világban már senkit sem érdekel a költészet, legfeljebb egy-egy Petőfi- vagy József Attila-kötet porosodik egy átlagos család nappalijának könyvespolcán. A Szülőföld Kiadó bebizonyította, hogy ez nem így van, még most is sokan gondolják azt, hogy a versek fényt és vigasztalást hoznak az életünkbe.

A kiadó egy új sorozat első kötetével örvendeztette meg az olvasókat, ITT-HON címmel. 25 helyi költő kapott megszólalási lehetőséget, köztük Nagy Róbert, lapunk publicistája. Farkas Csaba, a Szülőföld Kiadó igazgatója az Őrvidékházban tartott könyvbemutatón elmondta, hiányt pótolnak az antológiával, hiszen 12 évvel ezelőtt jelent meg utoljára olyan kötet, melyben Vas megyei költők alkotásai szerepelnek.

Majthényi László címzetes egyetemi docens, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke a mostani kiadvány előzményeként utalt a 2005-ben Tóthárpád Ferenc szerkesztésében napvilágot látott Párversek című kötetre, de az elődök közé sorolhatjuk a Láng Gusztáv által szerkesztett, 1988-ban megjelent Kézbe zárt egek című antológiát, vagy Fűzfa Balázs gyűjteményes köteteit. Majthényi László hangsúlyozta, büszkeség tölt el minket, ha valamilyen dolog helyi emberek által jön létre. Az ITT-HON című antológiában 25 költő egyéni stílusú verseit olvashatjuk, dicséretes módon közülük 10 nő. A szerzők a legkülönbözőbb településekhez kötődnek a megyében, többek között Szombathelyről, Kőszegről, Rábahidvégről, Bükről, Vasszilvágyról, Csepregről származó vagy jelenleg is ott élő alkotók találtak szellemi közösségre a könyvben. A 218 oldalas kiadvány rendkívül sokszínű, nemcsak profik mutatják meg tudásukat, hanem azok is, akik még nem, vagy csak keveset publikáltak. A korosztály is változatos, a 20 évestől egészen a hetvenesekig. Az előszót Pete György írta, abban a reményben, hogy ez a könyv egy új kezdetet jelent. Majthényi is abban bízik, hogy a kötetnek lesz folytatása.

Kamper Lajos grafikusművész köszöntőjében arról beszélt, hogy az antológia szerzőit a hely, a közös táj, a természet szeretete köti össze. A kötethez nem hagyományos illusztrációkat készített, művei már azt megelőzően készen voltak, azt kellett megtalálnia, hogy melyik vershez illenek. Őt magát is áthatja szűkebb pátriájának szeretete, melyet kiválóan ötvöz a kor elvárásaival. Ölbei Lívia ezt így fogalmazta meg:

„...a grafikusnak minimum két lelke van:az egyik nem törődik az idővel,csak érzékel,
szemlélődik, tapasztal - átéli a világot. Lehetőleg minél mélyebben, hogy aztán a finoman
megmunkált alkotásban testesülhessen meg az élmény. Viszont a grafikus
másik lelke - az„alkalmazott" - annál pontosabban érzékeli az idő múlását:a határidőket
be kell tartani, az elvárt munkát el kell végezni, különben nincs több megbízás.
Kamper Lajos két lelke úgy látszik a legteljesebb harmóniában él egymással."(Ölbei Lívia)

Dr. Czetter Ibolya, az ELTE Savaria Magyar Irodalomtudományi Tanszék tanára a személyes ihlet kérdésével foglalkozott Márait megidézve. Az ihlet természetfeletti csoda, melyre nincs magyarázat, nem tudjuk megmondani, miért és hogyan érkezik. Beszélhetünk nemzedéki ihletről, amikor a korszellem is megszólaltatja a tehetségeket. Ady nemzedéke színes egyéniségekből állt, mást mondtak ugyan, de ugyanaz a hajtóerő működött bennük. Nemcsak felkarolták a tehetségeket, hanem kritikai fórumként is működtek.

Napjainkban hiányoznak az igazi szellemi műhelyek, bár nem tűntek el teljesen, ilyenek például a szerkesztőségek, a Weöres Sándor Színház vagy az egyetem irodalmi műhelye. Az antológia is ezt a szellemi erőt őrzi, a 25 szerző más-más hangon szólal meg, másként fogalmazza meg a szülőföldhöz való viszonyát. Márai megnevez egy másik hazát, ami lehet egy utca, egy sikátor, kapualj vagy dallam. Az irodalom nagyjai vidékről származtak, igaz, később őket is elkapta a főváros nyüzsgése. Vas megyéből indult el Nagy Gáspár, Kristóf Ágota. Vidéken is lehet alkotni, olvasni, de csak akkor, ha hiszünk abban, hogy értéke van annak, amit csinálunk. Nem a táj teszi az írót, hanem az író a tájat, helyi írók nélkül nincs kultúra. Az antológia közelebb hozza egymáshoz azokat, akikre büszkék vagyunk, lehetőséget ad az együttgondolkodásra. Czetter Ibolya örvendetesnek tartja, hogy a fiatalok is látnak lehetőséget a versírásban.

Tóthárpád Ferenc, az antológia szerkesztője már a folytatáson gondolkodik. Egy olyan előadást szeretne létrehozni áprilisban, ahol a mostani kötet szerzőinek megzenésített verseit adnák elő.

Varga Richárd: Szülő/föld

Értelmetlenné váltak a nagy eszmék.
Értelmetlenné a nagy szavak.
A földbe magot vet a Magvető,
eső hull, és kisarjad az élet.
A férfi is magot vet,
és az anyákból elősarjadunk.
Így megy ez.
A fa árnyékot ad, ahol megpihen a lélek,
és feléled a szellem.
Kérge a homlokomra hajol.
A barátom ő.
Tanítóm, aki szó nélkül nevel.
Időt nem érzek,
mert itt az örökkévalóság lakik.
A föld, a víz, a fa és én.
Madárdal szól, és eszembe jutsz.
Minden megvan.

A kötet szerzői:

Bischofné Hesinger Katalin, Bódi Tóth Elemér, Bognár Alexandra, Bognár Stefánia, Böröczki Mihály, Bősze Éva, Büki Attila, Csider Sándor, Devecsery László, Dobosi Valéria, Galambos Berni, Gecseg Tamás, Ilyés Veronika, Katzler Hilda, Kelemen Zoltán, Kovács Gábor Krisztián, Nagy Róbert, Pődör György, Rozmán Kristóf, Sárváry László, Sinkó Adrienn, Szecsődi Krisztián, T. Molnár Zsuzsanna, Tóthárpád Ferenc, Varga Richárd.