Mi a művészet? Örök kérdés, melyre az ókortól kezdve keressük a választ. Sokan úgy vélik, a művészet fogalma meghatározhatatlan, mivel teljesen szubjektív, ki mit tart műalkotásnak, és mit nem. Yasmina Reza: Művészet című komédiájában három férfi tizenöt éves barátsága kerül veszélybe, amikor egyikük megvásárol egy méregdrága festményt, mellyel hatalmas vihart kavar. Serge (Jordán Tamás) roppant büszke a szerzeményére, elvégre kétszázezer frankot adott ki érte, márpedig ami ilyen drága, az csakis jó lehet. Barátai a maguk módján reagálnak rá, Marc (Szabó Tibor) egyértelműen és megfellebbezhetetlenül fejezi ki a véleményét, a képet provokálásnak, sőt egyenesen árulásnak tartja, míg a simulékonyabb Yvan (Szerémi Zoltán) állásfoglalása óvatosabb.

Mert hát mit is lehet kezdeni egy olyan képpel, amelyik teljesen fehér, és semmi sem látható rajta? Mondhatjuk persze, hogy egy gyönyörű monokróm alkotás, fehér harántcsíkokkal, és tulajdonképpen nem is fehér, csupán nézőpont kérdése, hogy mit látunk bele. Yasmina Reza kicsit szürreális világában a konzervatív és a modern művészetszemlélet ütközik egymással. Mitől jó egy műalkotás? Ha mindent kifejez, és nekünk már gondolkodnunk sem kell azon, hogy mi is az eredeti üzenete, vagy ha minimális ábrázolás mellett a befogadó fantáziája kelti életre? Hol a határ valódi műélvezet és a sznobizmus között?

Az 1959-ben született Yasmina Reza színdarabíróként, színészként, regények szerzőjeként és forgatókönyvíróként maga is művész, akinek mindennapjait áthatja a művészetről való elmélkedés. Egyik legismertebb darabja a Művészet, melynek 1994 októberében volt a bemutatója Párizsban, azóta is töretlen sikerrel játsszák a különböző színházak. Reza a modern művészet mindmáig megoldatlan kérdéseit feszegeti, többek között azt, hogy vajon mennyire befolyásolja esztétikai értékítéletünket a piac, például, ha megtudjuk, hogy egy festmény milliókért kelt el egy aukciós házban, akkor többre tartjuk a művészi értékét is?

Reza a barátság és az egyéni ízlés kérdéskörével is foglalkozik. Mennyire tartható fenn egy olyan barátság, ahol a művészetről, könyvekről, filmekről, színházról alkotott véleményünk teljesen különbözik? A Művészetben a drámák örök kérdése is megjelenik, mennyire vagyunk képesek az igazságot és az őszinteséget elviselni, illetve mennyire vagyunk hipokriták a magánéletünkben és a társadalomban. Somerset Maugham azt mondta, az őszinteség olyan a társadalomban, mint a vasgerenda egy kártyavárban.

A Weöres Sándor Színházban Reza gondolatainak kiváló interpretációját láthatjuk. A fehér uralja a teret, a díszlet (Khell Csörsz munkája) fehér vagy átlátszó, az asztal és a székek is modernek, átlátszóak, a mozgásérzékelő ajtó akár lift vagy egy átjáró is lehetne a modern és a klasszikus világ között. A tér a három férfi lakása között váltakozik, jellemző, hogy mikor milyen képet látunk a falon. Marc szobájában egy hagyományos vár látható, Yvannál egy absztrakt, de még színeket és vonalakat ábrázoló festmény van, Serge kedvence pedig a méregdrága fehér kép. A jelmezek (Pető Kata) is a karakterek életfelfogásához illeszkednek, Serge roppant elegáns a fehér ingben-nadrágban és narancssárga öltönyében, Marc megjelenése konzervatív, Yvan pedig egyszerűen öltözködik, tulajdonképpen egyetlen stílust sem képvisel. A darabban monológok és dialógusok váltakoznak egymással, nem egyszer közvetlenül a nézőket szólítják meg a szereplők.

A párbeszédek során rejtett sérelmek, feszültségek kerülnek elő, gyakran indulatba csapnak át. Jordán Tamás kicsit esetlen, sznob figurája azonnal a szívünkbe csalja magát, mozgása, mimikája remekül jeleníti meg Serge személyiségét. Szabó Tibor a maga módján szintén elegáns, határozott Marc-ja plasztikusan tárul elénk. Szerémi Zoltán igazi Yvan, hol ide, hol oda húz békítő szándékával. A zene (Kovács Márton szerezte) pontosan illeszkedik a díszlethez és a darabhoz. Dicséret illeti a rendezőt, Lukáts Andort is, elgondolkodtató produkciót hozott létre.

Mi a művészet? Reza komédiája a Weöres Sándor Színházban mindenképpen az.