A közlekedés új kora - Az autóbusz

A városi tanács elsőként 1925-ben foglalkozott az autóbuszhálózat kiépítésének kérdésével. Ám ekkor a város még nem volt abban a helyzetben, hogy saját kezelésű, saját erőből  autóbusz-vállalatot létesítsen, így a kezdeményezést magánvállalkozóknak, illetve magántársaságoknak engedte át. 1926 februárjában három kérelem érkezett a városi tanácshoz autóbuszjáratok indítására. A legkomolyabbnak gróf Almássy Lászlónak, a Steyr gyár képviselőjének beadványát találták, amelyben két újabb autóbuszvonal felállítását tervezte:

1.      Vasútállomás-Szelestey utca-Március 15. tér-11-es Huszár út-Közkórház
2.      Március 15. utca-Nárai út-Bagolyvár

1929-ben a város négy autóbuszviszonylat megnyitására kapott engedélyt a kereskedelmi minisztertől (herényi, gyöngyösszőllősi, közvágóhídi, újtemetői). Vass György fuvarozó vállalkozóval kötöttek szerződést elsőként az előbbi két vonal megnyitására, aki 1929. augusztus 7-én meg is indította próbajáratait. Majd 1939-ben a város mérnöki hivatala öt viszonylatból álló autóbusz-vonalhálózat tervezetet dolgozott ki, és ennek következtében december 11.-én újabb autóbuszjáratok álltak forgalomba a városban. Reggel 7-től este 21:00-ig járták a várost a szürke színű, Rába márkájú autóbuszok, irányonként 15 perces időközökkel. Minden hét és fél percben indult egy jármű a vasútállomástól, a menetidő negyed óra volt. A menetjegy egy szakaszra 10, kettőre 16, a teljes vonalon pedig 20 fillérbe került. A megengedett legnagyobb sebességet 30 km/h-ban határozták meg.

A nagyobb siker miatt a villamosvasúti társaság a felmerülő és egyre gyarapodó problémák miatt azt javasolta, hogy az autóbuszüzemet válasszák le. Ezen törekvésük sikerrel is járt, 1951-ben már külön ágazat a villamos és az autóbuszüzemeltetés. Az autóbusztársaságot többször átszervezték. A villamosvasút által 1950. decemberétől üzemeltetett villamospótló autóbuszokat 1952. augusztus 15.-én vette át a MÁVAUT Autóbuszközlekedési Nemzeti Vállalat helyi főnöksége.  Közben számos szervezeti változásra is sor került. 1954. január 1.-jén megalakult az AKÖV (Autóbuszközlekedési Vállalat) Szombathelyi Főnöksége. A szervezeti változások ellenére az autóbuszüzemet azonban továbbra is MÁVAUT-nak nevezték.

A tömegközlekedés színvonalára lehet következtetni a Vas Megyei Tanács VB Építési és Közlekedési Osztályának egyik számából:

Szombathelyen 1953-ban a „helyi forgalmat mindössze 8 db villamos és 2 db autóbusz látja el. A két autóbusz észak-déli irányban közlekedik, ez azonban még ezen az útvonalon sem tudja a forgalmat lebonyolítani és gyakran megtörténik, hogy a város felé igyekvő dolgozókat a 2., 3. megállóban már nem tudja a kocsi zsúfoltsága miatt felvenni."

Az 1956. évi forradalom és szabadságharc több súlyos gondot okozott az autóbuszjáratok közlekedésében: járműveket raboltak el, gumi és üzemanyaghiány súlyosbította a helyzetet. 1957-ben még csak tervezték a hajnali helyijáratok újraindítását. Csak az év közepére állt helyre a forradalom előtti állapot, sőt új Ikarus 31-es autóbuszokat kapott a város, amelynek következtében új viszonylatokat nyitottak Olad és az erdei iskola felé.

A szombathelyi autóbuszközlekedés fejlődésében nagy jelentőségű volt, hogy 1965. augusztus 20.-án átadták az új, korszerű Ady Endre téri autóbusz pályaudvart, ahonnét kezdetben csak a helyközi autóbuszjáratok indultak. Mint már említettem, az autóbuszokat üzemeltető céget többször átszervezték, azonban 1970. szeptember 1.-jétől  az AKÖV új neve Volán lett, amelynek következtében megjelent a Volán felirat az autóbuszok oldalán, illetve a Voláncsiga. 1986-tól Vasi Volánnak nevezték át a társaságot, amely 1992-ben átalakult tiszta profilú személyszállítási vállalattá.

2006. január 1.-jén Vasi Volán Zrt. lett belőle, amely egészen 2014-ig működött. Végül 2015-ben  a Vasi Volán Zrt. beleolvadt a szombathelyi székhelyű és központú Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ Zrt.-be (ÉNYKK).

150 évvel a szombathelyi tömegközlekedés megindulása után a közlekedési vállalat 441 km összhosszúságban, illetve 43 db autóbusszal biztosítja a nyugat-magyarországi tömegközlekedést.

Felhasznált szakirodalom:

Fehér Károly: Szombathely 1777-1927. Jubiláris emlékalbum.
Frisnyák Zsuzsa: A magyarországi közlekedés krónikája 1750-2000. História Könyvtár. MTA Történettudományi Intézete. Budapest. 2001. 239.            
Dr. Kalocsai Péter: Városi tömegközlekedés a Nyugat-Dunántúlon 1867-1914. Vasúti Múzeumbarát Egylet, 2011.
Dr. Kalocsai Péter: A 150 éves szombathelyi városi tömegközlekedés rövid története (1865-2015). Városi Tömegközlekedés Történeti Egyesület, Budapest, 2015. 5-29.
Dr. Kalocsai Péter: A szombathelyi Villamos Közúti Vasút története 1897-től 1915-ig. Szakdolgozat
Karoliny Márton: Vas megye közútjainak története, a Borostyánkő úttól az E-65 Európai útig. Szombathelyi Közúti Igazgatóság, 1987.

A sorozat további írásai:

Szombathely: egy város, amely halad - Az omnibusz, a villamos és az autóbusz, avagy sorozat három útvonalon II.

2018.09.04. - 14:25 | Novák Bálint - Fotó: Büki László

Sokszor töprengtem már el azon, vajon mi történhetett a vasútállomáson gyermekként látott és kiállított villamossal, amely még a dualista embertársak hű segítője volt a mindennapi közlekedésben? Mi történt a villamosokkal, amelyek rokonai még mindig a budapesti vonalakat koptatják ? Már gyermekként is világos volt számomra, hogy Szombathelyen valamikor változatosabb közlekedési formák álltak rendelkezésre, mint manapság a busz - ezt már a Kálvária utcai egykori villamossínek is tanúsítják. Mi történt ezekkel a csodálatos, régi közlekedési formákkal? De ha a villamossal kapcsolatban kérdezzük ezt, felmerül egy újabb kérdés: biztos, hogy csak a villamosok tűntek el a régi idők közigazgatási emlékei közül?

Szombathely: egy város, amely halad - Az omnibusz, a villamos és az autóbusz, avagy sorozat három útvonalon I.

2018.09.02. - 14:25 | Novák Bálint - Fotó: romaikor.hu (nézőkép)

Sokszor töprengtem már el azon, vajon mi történhetett a vasútállomáson gyermekként látott és kiállított villamossal, amely még a dualista embertársak hű segítője volt a mindennapi közlekedésben? Mi történt a villamosokkal, amelyek rokonai még mindig a budapesti vonalakat koptatják ? Már gyermekként is világos volt számomra, hogy Szombathelyen valamikor változatosabb közlekedési formák álltak rendelkezésre, mint manapság a busz - ezt már a Kálvária utcai egykori villamossínek is tanúsítják. Mi történt ezekkel a csodálatos, régi közlekedési formákkal? De ha a villamossal kapcsolatban kérdezzük ezt, felmerül egy újabb kérdés: biztos, hogy csak a villamosok tűntek el a régi idők közigazgatási emlékei közül?