A zöld legyen vagy a piros gomb? – Terror a Weöres Sándor Színházban
Képgaléria megtekintése2019.02.09. - 07:15 | Rozán Eszter - Fotók: Büki László
Bűnös vagy ártatlan? Ferdinand von Schirach Terror című drámájában a néző dönt. A közönségből esküdtszék lesz, komoly erkölcsi dilemmában kell ítéletet hoznia: felmenthető-e Lars Koch a felelősségrevonás alól, amiért kioltott 164 életet azért, hogy további 70 ezret megmentsen? Mi fontosabb, az emberi méltóság elve, melyet az alkotmány garantál, vagy életek feláldozása egy nagyobb jóért?
Amikor belépünk a Márkus Emília terembe, nemcsak egy egyszerű nézőtérre érkezünk, a színpadról hosszú bírósági pulpitus mered ránk, közepén a tekintélyt sugárzó német sassal, vagyis minden jel arra mutat, hogy itt hamarosan bírósági tárgyalás kezdődik. Ferdinand von Schirach Terror című drámája a bűnösség vagy ártatlanság kérdésével foglalkozik egy napjainkban nagyon is aktuális téma kapcsán. A vádlott, Lars Koch (Balogh János) vadászpilóta felettesei utasítása ellenére lelőtt egy civileket szállító repülőgépet 164 utassal a fedélzetén. Nem holmi öncélú öldöklésről van szó, a repülőt egy terrorista térítette el, és feltett szándéka volt, hogy letaroljon egy futballstadiont, ahol 70 ezer ember tartózkodott.
A bíróság ünnepélyesen bevonul és azonnal érezzük, itt egy színdarabnál jóval többről van szó. Mi, nézők esküdtekké válunk, a mi feladatunk a tárgyalás végén eldönteni, hogy Lars Koch bűnös-e vagy sem. A bírósági elnök (Kelemen Zoltán) amikor hozzánk szól, nem a közönséghez intézi szavait, hanem az esküdtekhez. Nekünk, a hely szelleméhez híven állva kell letennünk az esküt. A színház és a tárgyalás, a játék és a valóság határai hirtelen elmosódnak. Ott vagyunk a tárgyalás kellős közepén, méghozzá úgy, hogy a mi ítéletünk dönti el a vádlott további sorsát. A színház és a bírósági tárgyalás összefonódása nem véletlen, ahogy Ferdinand von Schirach a Goethe Institutnak adott egyik interjújában megfogalmazta:
„Egy bírósági ügy nagyon is alkalmas arra, hogy színpadon megjelenítsük, mert lényegében minden bűnügyi tárgyalás egy színdarabhoz hasonlít, bizonyos dramaturgiát követ, ami nem véletlen, hiszen a bírósági tárgyalás és a színház közös gyökerekkel rendelkezik. A tárgyalás során a résztvevők újra eljátsszák a bűntényt, nem cselekedetekben, mint egy színdarabnál, hanem a nyelv segítségével."
A szerző eredetileg egy esszét akart írni a Spiegel számára a terrorizmusról, de a téma túl összetettnek bizonyult, ezért úgy gondolta, jobb, ha színpadi darabot készít belőle, mert így sokkal alkalmasabbá válik a párbeszédre, a téma megvitatására. Az volt a célja, hogy bemutassa, hogyan akarunk és tudunk élni súlyos fenyegetettséggel a hátunk mögött. A terrorizmus napjaink egyik legnagyobb kihívása, mely megváltoztatja az életünket, a társadalmat, a gondolkodásmódunkat. Az, hogy hogyan kezeljük a problémát, nemcsak jogi kérdés, hanem morális-etikai döntés is.
Az alkotmány meghozta a maga döntését az emberi méltóságra hivatkozva, emberi életet nem vehetünk el másik élet kedvéért, ennek értelmében kapta Lars Koch az utasítást, hogy nem lőheti le az ártatlan civil utasokkal teli repülőgépet. Érvek és ellenérvek hangzanak el, mind meggyőző a maga módján. A tanúk között ott van Christian Lauterbach (Endrődy Krisztián) a vádlott felettese, és Franziska Meiser (Bálint Éva) az egyik áldozat özvegye. Együttérzünk a síró özveggyel, hiszen Lars Koch akciójával a nő élete porba hullt, kislányuk árván maradt. Nelson államügyész (Kiss Mari) kérdései kemények, lényegretörőek, záróbeszéde annyira meggyőző, hogy úgy gondoljuk, elfogadjuk a vádlott bűnösségét, ám Biegler védő (Kálmánchelyi Zoltán) szavai is mély hatással vannak ránk. Megértjük a vádlott gyötrődését, nem volt könnyű helyzetben, Balogh János remekül jeleníti meg az emberi életekért tenni akaró pilóta vívódását. Egyre jobban bevonódunk a darabba, vagyis a tárgyalásba, nem tudjuk közömbösen figyelni a vallomásokat, kérdéseket, időnként a legszívesebben mi is közbeszólnánk, hogy egyetértésünket vagy egyet nem értésünket kifejezzük, mint ahogy Düsseldorfban tette a közönség, amikor bekiabáltak, hogy „a kérdés elfogadhatatlan".
Ferdinand von Schirach 1964-ben született Münchenben, sztárügyvédként dolgozott, majd 45 éves korában elkezdett írni. Ügyvédi tapasztalatairól szóló könyveit falták az olvasók. Terhelt családi háttérrel indult, Baldur von Schirach náci háborús bűnös, a Hitler Jugend vezetőjének unokájaként, és Heinrich Hoffmann Hitler fotográfusának dédunokájaként, talán ezért is fordult olyan komolyan az erkölcsi-morális kérdések felé. A Terror Schirach első drámájaként hatalmas sikert aratott, a világ különböző országainak színházaiban mutatták be. Nem véletlen a nagy érdeklődés, a döntés élet-halál felől, a terrorfenyegetettség, az emberi méltóság kérdése, a parancsnak engedelmeskedni inkább vagy a lelkiismeretünknek problémája soha nem avul el.
A darabban megjelenik a klasszikus villamos dilemma is, melyet Fritz Wagner szakértő (Szabó Róbert Endre) tár az esküdtek elé. A villamos dilemmában szintén felvetődik, vajon feláldozhatunk-e emberéletet más életek megmentéséért.
Megismerjük az ügy minden apró részletét, a bírósági elnök úgy vezeti a tárgyalást, hogy a laikus esküdtek is képben legyenek, akár technikai kérdések, akár erkölcsi vagy jogi szempontok kerülnek elő.
Nincs más hátra, dönteni kell. Bűnös vagy ártatlan? A zöld vagy a piros gombot nyomjam meg?
A Weöres Sándor Színház színészei igazolták, hogy egy bírósági tárgyalás is lehet izgalmas, és hogy hiába élünk távol New Yorktól, Párizstól vagy akár Brüsszeltől, sosem tudhatjuk, mikor kerülünk életbe vágó erkölcsi dilemma elé. Akkor mit csinálunk?
Szereplők:
Bírósági elnök/Kelemen Zoltán
Lars Koch, vádlott/Balogh János
Biegler, védő/Kálmánchelyi Zoltán
Nelson, államügyész/Kiss Mari
Christian Lauterbach/Endrődy Krisztián
Franziska Meiser/Bálint Éva
Fritz Wagner, szakértő/Szabó Róbert Endre
A pilóta hangja: Szerémi Zoltán
Díszlettervező: Takács Lilla
Jelmeztervező: Varga Alexandra
Fordító: Jónás Péter
Súgó: Zsohár Amália
Rendezőasszisztens/ügyelő: Ostyola Zsuzsanna
Rendező: Jordán Tamás
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1887 szavazat
Új hozzászólás