Mezőgazdászként és szenvedélyes vadászként nagyon szoros kapcsolatot ápolt a természettel, ennek is köszönhető, hogy nemcsak a maga korában, de talán az egész magyar gyermekirodalomban nincs még egy olyan szerző, aki olyan szeretettel és értő figyelemmel tudott volna írni az állatok életéről, mint ő. Pont ez a természetábrázolás és a műveiben lévő örök érvényű igazságok teszik ma is aktuális és minden életkorban újraolvasandó íróvá.

Fekete hitte és vallotta, hogy a természet mindenek fölött áll, törvényeit nem szabad megbolygatni, és akár fájdalmak árán is meg kell őrizni. Ez a gondolat nagyon megfontolandó a 21. századi ember számára, akinek minden eddiginél nagyobb tudatosságra kell törekednie, hogy ne csak élvezze, meg is óvja a természet szépségeit, harmóniáját.

„Ha majd az Időben eljön az a korszak, amikor az ember minden barlangot szétrobbantott, amit valami célra fel nem használhatott, és minden öreg fát már régen kivágatott, akkor már késő lesz siránkozni a megbillent természeti egyensúlyon, amelyet helyreállítani sem atombombával, sem mindentudó elektronikus gépekkel nem lehet" - írja Fekete István először 1966-ban megjelent, Hú című regényében.

A Móra Kiadó szeretettel és megbecsüléssel emlékszik Fekete Istvánra, akinek jelenleg teljes életművét - az ifjúsági és felnőtteknek szóló írásait is - mi gondozzuk. „Szeretem a könyvet, és úgy nézek rá mindig, mint a csodára. Mint elmúlt vagy élő lelkek néma vagy hangosfilmjére, titkos jelekbe zárt örömére vagy fájdalmára" olvasható Fekete 1944-ben megjelent Egy szem kukorica című elbeszélés-gyűjteményében. Idén 70 éves kiadónknak megtisztelő volt egy ilyen különleges tehetséget támogatni abban, hogy az ötvenes évektől újra publikálhasson.

Néhány Móránál megjelent, ikonikussá vált műve:

• Tüskevár, 1957
• Bogáncs, 1957
• Téli berek, 1959
• Vuk, 1965
• Hú, 1966
• Csí és más elbeszélések, 1974

Vuk Dargay Attila rajzfilmének köszönhetően Magyarország egyik legismertebb és legszeretettebb mesehőse lett, aki számos legkisebbeknek szóló kiadványunkban - babakönyvek, pancsolókönyvek, lapozók - feltűnik. Vuk figurája jelenik meg a Móra ünnepi évének alkalmából kiadott saját fejlesztésű regiszteres lapozóján is, illetve biztosan szerephez jut az októberben induló, országjáró vándorkiállításon is.

2021-ben a tervek szerint folytatódik Fekete felnőtteknek szóló írásainak kiadása, jelenleg 3 ilyen könyv érhető el tőle Éjféli harangszó, Öreg magyarok és Vadászelbeszélések címmel. Az Almárium című kiadványban pedig idézeteket olvashatunk tőle.

„Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak. Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz.

Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük." - Fekete István: Vadászelbeszélések