Horváth Antal kötete a hatalom és a parasztság viszonyát mutatja be 1949-1956 között Vas megyében

2021.11.15. - 00:15 | Rozán Eszter

Horváth Antal kötete a hatalom és a parasztság viszonyát mutatja be 1949-1956 között Vas megyében

November 16-án 17 órai kezdettel kerül sor Horváth Antal Keresztmetszet: A hatalom és a parasztság Vas megyében 1949-1956 című kötetének bemutatójára a Berzsenyi Dániel Könyvtárban, melyet maga a szerző ajánl az érdeklődők figyelmébe. A szerzővel a Szülőföld Könyvkiadó gondozásában megjelent kötetről és megírásának körülményeiről beszélgettünk.

Mi inspirált arra, hogy az 1949 és 1956 közötti rendszer paraszt- és mezőgazdasági politikájával foglalkozz?

Falun, Chernelházadamonyán, gazdálkodó családba születtem. Szüleim, a falu lakosai, a mezőgazdaságban végzett kemény munka meghatározó tényezői voltak gyermeki eszmélésemnek. Ifjúkori emlékeim mély nyomot hagytak bennem, erős kötődést jelentettek. A kötődés eddigi „termékei" az 2014-ben megjelent falutörténet: „Chernelházadamonya a történelem szélárnyékában" címmel. Majd a folytatás 2017-ben: „Az irányított gazdaság hatása a gazdatársadalomra 1939-1949. Sopron megye, Csepregi járás" címmel. Ez a kötetet nagyapám, Horváth Lajos emlékére ajánlottam. Ezek az előzmények egyenes úton vezettek el a most megjelent kötetemhez. Az érdeklődés másik vetülete az a kíváncsiság, hogy az én falumban megtapasztaltak hogyan viszonyultak a más községekben előfordult eseményekhez. Mik voltak a különbségek? Azok hogyan keletkeztek?  

Melyek a korszak legfőbb problémái?

Csak röviden, fogalmi megközelítésben, és a kötet témája szempontjából. A szocialista rendszer kiépítésére irányuló törekvés, annak minden velejáró mozzanatával: a régi rend „eltörlése" és szereplőinek „leváltása"; a tulajdon átértékelése a kollektív/állami tulajdon egyedülvalósága érdekében; az értékek változása; az évszázados hagyományok, tapasztalat eltörlése; ellenségkép kialakítása: a kulákságon keresztül az „elmaradott" falusi társadalom minden rétegére; az elvonások: adók, beadások mérték nélküli növelése, ezzel a parasztság kizsákmányolása. A kötet ezekről és másokról, példák hosszú során keresztül ad betekintést.


Hogyan befolyásolta az állampárt akarata az egyének életét?

A paraszti társadalom eredendően és a kötetben tárgyalt időszakban is jogkövető volt. E tekintetben az egyének magatartása akkor szenvedett csorbát, amikor a beleütközött a rendeletek/elvárások észszerűtlenségébe, a valóságtól elrugaszkodott voltába, az elvonások mértéktelenségébe, a helyi „hatalmasok" kiszámíthatatlanságába és önkényeskedésébe. Így lett az értéket termelő gazda „rejtegető", a hatalom követelményeivel szemben ellenálló. Minden közkeletű felfogással szemben a parasztság kizsákmányolása odáig ment, hogy felélték tartalékaikat, a megtermelt javaik ellenére nélkülöztek, éheztek, alig tudtak ruházkodni, egyre kevesebbet tudtak termelni.

Mit kell tudnunk a begyűjtésről?

A begyűjtés a parasztság „különadója" volt. Az egyes államok a megtermelt élelmiszerek, alapanyagok szervezett összegyűjtésére és szabályozott visszaosztására a háborús körülmények között kényszerültek rá. A II. világháború után még néhány évig is indokolt volt ennek a rendszernek a fenntartása. A kötetben tárgyalt időszakban azonban már a hatalomnak volt rá szüksége, hogy az ideológiájából fakadó terveit meg tudja valósítani. A begyűjtést nem lehet az áruértékesítés oldaláról megközelíteni, mert a begyűjtés mértéke figyelmen kívül hagyta a megtermelt mennyiségeket, a termelő emberek, családok szükségleteit, ráadásul olyan árakon történt, amelyek csak töredékét fedezték a termelés költségeinek. A kizsákmányolás eszköze volt, a megtörés eszköze volt, a tszcs-be "terelés" eszköze volt! Ráadásul a végrehajtás során kevésbé a szabályok, hanem a tervteljesítés kényszere dominált. Ebből eredt az, hogy a kötelező beadáson túl a „felesleg" elvonására is sor került, lényegében attól vettek el, akinek (még) volt. A nem teljesítőket drasztikus büntetésekkel sújtották, így nem csoda, ha a termelő parasztság jelentős része a megvásárolt áruból tudta csak teljesíteni a rá kirótt kötelezettségeket.  

A kulákoknak is szenteltél egy fejezetet. A mai fiatalok előtt talán ismeretlen ez a szó, kik is azok a kulákok, és hogyan viszonyult hozzájuk az államhatalom?

A „kulák" fogalom orosz eredetű, gazdag, zsíros parasztot jelölt. A fogalom 1948 közepétől került be a magyar szóhasználatba, a kuláknak tekintett személyek megjelölésével együtt. Előbb csak a nagy gazdaság, az alkalmazott munkaerő, a nagygépek tulajdonlása volt a kategóriába sorolás szempontja. Nemsokára ezt pontosították ugyan, de a különböző jogszabályok eltérően kezelték a fogalmat, utat nyitva így a helyi, esetenként személyre szóló értelmezéseknek. A cél a kulákság gyarapodásának megakadályozásától a vagyona elvételéig, az elvonások rájuk szabott mértékével a gazdasági megsemmisítésükig terjedt. A gazdaságot érintő intézkedéseken túl a rendszer igyekezett a kulákságot elszigetelni, meggyűlöltetni. Ez a törekvés aztán a helyi és az egyéni eljárásokon keresztül a törvények kívüliséghez, valójában bűncselekményekhez vezetett. A kulákok lettek azok, akiken keresztül a hatalom pressziót gyakorolt a falusi emberekre, a mezőgazdaságból élőkre.


Hogyan zajlott a termelőszövetkezetek szervezése Vas megyében?

Tudni kell, hogy 1948 végétől a pártvezetés figyelme a kollektív gazdálkodás megszervezése felé fordult. A megfogalmazott központi követelményeknek, számszerűsített kollektivizálási terveknek az egyes megyék eltérően feleltek meg. Vas megye előbb a mérsékeltebb eredményeket elérők közé volt sorolható, de a Rákosi-féle hatalom 1954. évi visszatérése után, éppen a kirótt tervek teljesítési kényszere hatására drasztikus eszközökhöz, az emberi méltóságot megalázó, a biztonságot veszélyeztető eljárásokhoz folyamodtak. Ebből ugyan országos botrány keletkezett, de a módszerek nem változtak. A szervező munka dandárja a „népnevelőkre" az aktivistákra hárult. Igyekeztek a már beszervezett tagokat is megnyerni az agitációnak, de a hatalomnak ez a törekvése sorozatosan kudarcot vallott.

A tekintett időszak végén csomópontokat, beszervezendő községeket jelöltek ki, ahol aztán minden propagandaeszköz és agitációs eljárás bevetésével igyekeztek eredményeket elérni. Az ún. politikai szervezőmunkánál „eredményesebb" voltak a gazdasági megszorításokkal járó intézkedések: a földek betagosítása, az adózás, a beszolgáltatás, a büntetések, mérték nélküli emelése, de még a földosztáskor kapott földek, lakások törlesztő részleteinek könyörtelen behajtása is a tszcs-be lépés felé terelte az érintetteket.

Egy ilyen jellegű kötet elkészítése nem kis feladat, rengeteg irodalmat dolgoztál fel. Hogyan láttál hozzá? Milyen gyűjtőmunkát végeztél? Mennyi idő alatt készült el a kötet?

Kezdjük a kérdés végén: öt év intenzív munkája nyomán készült el a kötet. Az egyes korszakokban született bőséges szakirodalom a köztörténeti mozzanatokban és az agrárágazat alakulásában nyújtott támpontokat, összehasonlításra alkalmas információkat. A kötet irodalomjegyzéke jól tükrözi a felhasznált irodalom jellegét és mértékét. A nyomtatott források feldolgozása könyvtári és otthoni munka révén, sok esetben az Internet igénybevételével történt. A téma miatt a kötet lényegi tartalmát azonban levéltári kutatás során  lehetett megközelíteni.


Törekedtem a sokoldalúságra, a témához tartozó források teljességére. A megyei források közül minden releváns anyagot áttekintettem, a járási források közül csak a Sárvári járás vonatkozó anyagainak tanulmányozása fért bele a lehetőségekbe. Komoly információkat nyertem az MDP pártanyagaiból, de a begyűjtés és a tszcs-k szervezése mögött is gazdag forrásanyag volt található. A pénzügyekkel, adózással kapcsolatban némi hiányokkal kellett megküzdeni. A kulákokkal kapcsolatos információk pedig szétszórva, az egyes irányítási, közigazgatási területekhez kapcsolódva voltak megtalálhatók. A levéltári kutatásra 3 évet fordítottam, heti két napi helyszíni és az azt követő otthoni rendszerező munkával. A fennmaradó idő a szöveg megalkotására, szerkesztésére, majd átszerkesztésére fordítódott. Utóbbiban nagy segítségemre volt Dr. habil. Honvári János gazdaságtörténész, a történettudományok kandidátusa, a győri Széchenyi István Egyetem professzor emirátusa, a kötetem szakmai lektora.

Kinek ajánlod a könyvet?

A kötet előszavában írtaknak megfelelően: a helytörténeti kutatóknak az érintett korszak helyi jelenségeinek kezeléséhez, jobb megértéséhez, az eltérések, sajátosságok megítéléséhez. Azt remélem, hogy a kötet gazdagítja az összefoglaló agrártörténeti munkák mondanivalóját, példa- és érvanyagát. Ajánlom a kötetet mindazoknak, akiknek a szülei, nagyszülei átélték azokat a megpróbáltatásokat, amelyeket a kötet felmutat. Úgy gondolom, hogy jóllehet a könyvben egy-egy falu vagy család konkrét történetéig nem juthattam el, a leírtak mégis képesek megmutatni azt a hangulatot, életérzést, küzdelmet, ami akkor elődeinknek osztályrészül jutott.

Új hozzászólás