Csider Sándor: Helikoni múzsák

Helikoni múzsák magukhoz engednek,
teremtés szívéhez örömmel vezetnek, 

lehull szent arcukat eltakaró fátyol,
megkínálnak Isten tiszta forrásából.

Hegytetőről nézem, mi zajlik odalenn,
milyen jövőt érlel világra a jelen.   

Amit eszem felfog, szívemmel is értem,       
hófehérré tisztul úttól poros ingem.

Úgy nézek világra, mintha gyermek lennék,
ismert vidékre is felfedezni járnék.

Meghallom, miért sír, esdekel a világ,
mit dúdol esténként ágakon a virág.

Harcban áll egymással ördög és az Isten,
megsejtem, a jóért mit kell holnap tennem.

Szelíd versem olyan, mint só a tengerben,
hullámban rejtőzik, szinte észrevétlen, 

jelen van ünnepben, dolgos hétköznapban,
szerelmes álmokban, kristály gondolatban.  

Tündérkör védelmez hamis szellemektől,
hatalmi parancstól, mázas szenvelgéstől.

Mit magasban látok, idelent keresem,
múzsák üzenetét soha nem feledem.

Devecsery László: La Piéta di Michelangelo

Vésőtől lett arca időtlen anyádnak,
nem zokog, sír, jajong testéből a bánat.
Ki az életre szült, visszaad halálnak,
a te prófétáid harmadnapra várnak.
Eljönnek majd hozzád sirató asszonyok,
őriznék testedet: hoznának balzsamot...,

s adnak új kínokat emberi farkasok

Róma, 19..............................

Devecsery László: Harmadnap

Három kereszt a Golgotán.
Középen Jézus. S két lator.
...és botladozó léptekkel
jövünk az úton valahol.

Kárpit hasad - és reng a Föld.
Azután csend - mint azelőtt.
Rajtunk a sziklasír-magány,
és érkeznek majd az asszonyok...

...a harmadik nap hajnalán.

Devecsery László: Iskariótiak

Éjszakában, vak világban, csillagtalan izzó nyárban,
kitárt testtel, vasszegekkel, tusázva a végtelennel,
felhasítva végletekkel, önnön sorsát ki nem érti,
vagy ki érzi, másnak adná, újra, megint megtanulná,
nem vetheti le keresztjét, neki szánták, reá szabták,
megtalálta ön-Júdását, ki hűséget egyet ismer:
légyen verve Krisztus szeggel, hajoljon a keresztfára,
fájdalomnak nincsen árnya, árulásnak jó az ára;
öngyilkosok sosem lesznek, hogyha gyűlnek a keresztek,
szabadságuk vérrel váltott; nem találnak prófétának
valót: egyet, üresek a halál-hegyek, feszítetlen keresztekre
felfeszülni törvény nékik, örökségül elárulják egymást
ezért, s ki élőnek megmaradhat, az választják legfőbb
gaznak, amíg jó a hatalmasnak, aztán halál lesz a bére;
s ki túléli legvégtére, őt Heródes aranytálon felkínál majd
egy utolsó vigasságon; s új törvények megszületnek,
új árulót kineveznek, mert a világ ekként forog;
Krisztus-sorsnak gyolcs a hajlék, harmadnapi hajnali ég
lehet-e még menedéke, feltámadás hű reménye,
mert a követ a sír előtt vasbetonnal befalazták.