A nagy D-nap - derű, delej, dumaszínház - Diáknapok 2010, 2. nap
Képgaléria megtekintése2010.04.29. - 14:00 | Makrai Tamás, vorinori, Takács Lilla - Fotók: Makrai Tamás, Büki László
Perintparti tojáscsata, pókerbajnokság, pasik kombinéban, ingyen ebéd és rengeteg sör várta a szerdai program látogatóit. Az est sztárvendége Hadházi László volt, aki farzsebből előrántott poénjaival díszterem-remegtető röhögést váltott ki az ülő, álló, csilláron lógó hallgatóságból.
HIRDETÉS
Diákrektor vetélkedő - tojásháború, libadressz futás és sör tájfutás
A kedd esti Örömlányok vs. Kamionsofőrök buli reggel kilenc órára Perintparti partyba csapott át - a résztvevők krémje ugyanis még jelmezben, s enyhén illuminált állapotban jelent meg a tócsacsatához. Szükség is volt a belső fűtésre, mert a víz szemmel láthatóan nagyon hideg volt. Normandiai partraszállást imitálva a rektorcsapatok saját, műanyagpalackokból, lavórból, babakocsi vázból és fából tákolt vízijárműnek látszó tárgyakkal csaptak össze egymással a hűvös habokban. A járókelők kedélyeit tojásdobálással borzolták, amit valójában az ellenfélnek szántak, mégis időnként az úttestre és a szurkoló közönség soraiba is jutott a meszeshéjúból. Pajzsként többnyire multifunkciós pizzásdobozok szolgáltak, a védőruha kérdésében pedig csapatonként eltérően, munkavédelmi sisak, úszósapi és porfogó maszk dukált. Az erőfölény egyértelmű demonstrálását a két part közti kötélhúzással oldották meg a felek, amely nem egyszer a vesztes fél csobbanásával ért véget. A hadjárat a BL csapat fényes győzelmével fejeződött be.
Tíz órától már a Sörkert nyitogatta kapuit, és a Berzsenyi rádió kihelyezett stúdiójában hallgathattunk jobbnál jobb zenéket. Aki a nyáron kieső ösztöndíj pótlására pályázott, vagy egyszerűen csak játékszenvedélyének akart hódolni, az már a délelőtt folyamán nevezhetett a SEK- Póker bajnokságra, melynek csütörtöki döntője az értékes nyeremények, és Freire Szilvi személye miatt is izgatja a résztvevők fantáziáját és zsetonkészletét.
A diákrektor vetélkedő csapatait a „nem vagyok én buta liba" szlogen mögé bújtatott Libadressz futás hívta újabb erőpróbára. Nem kevesebbről volt szó, minthogy a hímek kiemelték női oldalukat is, és egy szál pendelyben grasszáltak végig az egyetem körül kialakított, erotikus filmbe illő feladatokkal megtűzdelt pályán. Szerencsére, vagy szerencsétlenségre a Sör-tájfutás csak nevében tartalmazta a mozgásformát, mégsem volt azonban teljesen kímélő a program. Még főiskolás szemmel nézve is temérdek mennyiségű alkoholt kellett rövid idő alatt legurítani, de a meglepetés csak ezután következett, fél liter tőgymeleg tejci formájában. A következmények részletezésétől megkíméljük lapunk olvasóit.
Hadházi hadkor lett hadrafogható
Hat óra előtt a Díszterem felé vettük az irányt, ahol az egyetemi hagyományokhoz híven ismét egy Showder Klub-os résztvevőt köszönthettünk köreinkben. A terem zsúfolásig megtelt, még a „fiúk ölébe a lányok" taktika sem segített. A szemfülesebbje lehuppant a 'FOGLALT' székekre, így annulálva a papírfecnik további jelentőségét. A szinte takkra hatkor „hadakozni" kezdő Hadházi László könnyedén megtalálta a közös hangot a fiatalsággal, és egyből belecsapott a közepébe a régi lerészegedős sztorikkal. Tényleg hülyén halnánk meg, ha nem homályosított volna fel minket a következőről: onnan tudhatod, hogy hordozhatóra ittad magad, hogy kegyetlenül kopott a cipőd orra. Talán mindenki kitalálja, hogy ez a hazavonszolás folyamatára vezethető vissza. Megemlítette a tévét is, mint dobozt, ami ismertté tette őt, egyúttal arra buzdított minket, hogy ne nézzük, helyette inkább keressük fel a „sztendapos srácokat" élőben, meg egyébként is: minek ülnénk a képernyő előtt, ha a díszteremben ott a sok jó csaj, és mindegyiknek olyan hátsója van, hogy ha ki lenne meszelve, akkor legszívesebben beköltöznénk oda. Nem mi mondtuk, de tényleg!
Fotós kollégánk mondta, hogy néha alig tudott dolgozni, mert rázta a röhögés. Eleve vicces, amikor egy southparkos pólóban tetszelgő, csupa vigyor pasas a maunikasóról tart kiselőadást, az meg főleg, amilyen mimikát használ közben. Hadházit azért szeretjük, és talán azért kedvelik rajtunk kívül még túl sokan ahhoz, hogy beférjenek a Díszterembe, mert egyszerűen természetes. Mondhatnánk azt is, hogy hitelesen lökött, persze teljesen pozitív értelemben. Nem erőltetett, amit csinál, hiszen olyan, mintha egy régi haver mesélne jó sztorikat nekünk. És akár igaz volt, akár nem, mi tényleg bevettük, hogy rengeteg munkahelyen dolgozott már eddig, köztük az egyik egy mezőgazdasági ágazatban tevékenykedő vállalat volt, ahol voltaképpen az összes kollégája növény volt. Igen, mert vagy gyökér volt, vagy már reggel teleszívta magát folyadékkal, és helyváltoztatásra képtelenné vált.
„Totya fogadásból bekapott egy villanykörtét, merthogy ami neki eddig ott bement, az ki is jött" - kezdett bele az est legbrutálisabb poénjába Hadházi. Emberünk némi hezitálás után a villanykörtét is magáévá tette orálisan - a menetes végével kifele. „Ha elharapod, nem lesz több borkóstoló" - élcelt a feketehumor csimborasszója Hadháziékból. A látványnak sem utolsó mutatvány szépséghibája az volt, hogy a körte - kitöltve a pofazacskót - bent maradt, a kollégák pedig jót nyerítettek a „menetes fejen", majd taxival a szájsebészetre vitték Totyát. Persze a taxis is a volánt kaparta a látványtól, a váróteremben meg hirtelen minden súlyos beteg meggyógyult, látva az „új sürgősségi esetet". Az orvosok a változatosság kedvéért szintén jól kiröhögték, és közben egy röntgenfelvételt is készítettek róla, miközben Totya orrlyukán sugárban dölt a fény... A kórlapra történő adatfelvételi procedúrát nem is ismertetnénk, de elképzeljük, mennyire lehetett tökéletes az artikuláció az „Anyja neve" kérdésre... Persze a történet jól végződött, a bűnös villanykörte kijutott a szabadba ismét, és még a taxisofőr is megvárta Totyát a kórház előtt. Igaz, eléggé érdekes „pózban", ugyanis az elkerekedett szájából egy menetes végű „valami" lógott ki. Ő is kipróbálta, szinte a lehető legjobb helyen... Azóta nyilván nem nyalogat Totya sem lámpákat, és nem ajánljuk, hogy bárki megpróbáljon megkísérelni akár csak hasonlót is (tapasztalatból mondjuk, hogy működő ventillátort nyelvvel megállítani sem jó ötlet, de ne mondjátok el senkinek!)
Ennél persze kaptunk életszerűbb történeteket is. Fogorvosnál már mindenki járt, tudja is, hogy milyen érzés rettegni tőle, főleg, ha az ember agyába beletörik a foga, és úgy kell kiműteni onnan, hogy egybenyitják a szájüreget az orrüreggel. Mindezt persze két nappal saját esküvőnk előtt, hogy majd a nagy napon, a műtét következményeként érvényesüljön a kapilláris elv, azaz, a nagykanállal fogyasztott levest az orron keresztül sikerüljön kifolyatni.
A humorista nem felejtette el, hogy egyetemisták közt van, és a „tanuljunk angolul" mondattal hívta fel a figyelmünket arra, hogy ha a Bibione-t úgy mondjuk, hogy „Bájbájvan", akkor bizony kicsit túltanultuk magunkat.
„És most énekeljük el együtt a csillagdalt" mondta Hadházi a fellépés vége felé, de biztos nem számított rá, hogy a Díszterem népe éneklés helyett nagyot nevet majd ezen is. Pedig nem is voltunk idomítva. Szerinte a cabrio majdnem motor, csak nem az, szerintünk pedig ő majdnem szórakoztató, csak nem az, mert teljesen.
Az est további történéseit külön cikkbe és külön képgalériába biteltük!
És nédd má', a Hadházi-kabaré is külön képgallér!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás