Csider Sándor verseivel kívánunk áldott ünnepeket

2022.12.24. - 09:00 | vaskarika.hu - Fotó: Fotó: Elina Fairytale / pexels.com

Csider Sándor verseivel kívánunk áldott ünnepeket

Karácsony szent ünnepe a művészeket, költőket is megihleti. Ők talán szebben, mélyebben tudják megragadni és visszaadni a világnak azt az érzést, ami bennünk is ott van az ünnepek kapcsán. Most Csider Sándor verseivel tesszük különlegessé a szentestét.

Pásztorok

Térdre borultak Jézus előtt,
magukat vitték ajándékba,
érezték, ha nem is tudták:
Megváltó jött a világra.

Nem kértek, nem fohászkodtak,
Jézust csodálva elnémultak,
szerettek mindenkit, mindent,
földön az embert, égben az Istent.

Jászolban

Kis Jézus édesen alszik,
nem tudja sem ő,
sem anyja, apja,
csakis az Atyja,
mi lesz a sorsa.

Lehetne kertész, szorgos ács,
valódi pásztor vagy halász,
király is, ha úgy akarná,
de az ő útja más,
megy, amerre Isten akarja,
kereszt a végső állomás.

Kis Jézus édesen alszik,
nem tudja sem ő,
sem anyja, apja,
csakis az Atyja,
mi lesz a sorsa.

Valóra válnak

Jézus nem vállalt világi hatalmat,
eszméi mindenek fölött szállnak,
közelítsd őket szüntelen,
álmaid valóra válnak.

Karácsony otthon

Eljöttem otthonról, teltek az évtizedek,
házunk ködbe tűnt, lakóit várták az egek,
minden karácsonykor én mégis hazamegyek,
kapunkban anyám vár, meglát és integet.

Lépcsőkön megyünk utcáról kertbe,
borostyán kísér, korlátot ölelve,
bátyám és apám a fával szöszmötöl,
tálcára sütemény kerül, zöld menta likőr,
ágakra akasztunk féltett díszeket,
üvegházikót, hóembert, gömböt, szívet,
anyám ráz csengettyűt, mint az angyalok,
kicsi szobánkban a mennyezet ragyog,
zene szól, béke száll ránk, nyugalom,
sült kolbász illatoz fehér abroszon,
nem tudjuk, odakint fúj-e szél, esik-e hó,
harcol-e igazzal szenvtelenül a csaló,
most csak azt érezzük, idebent jó, nagyon jó,
otthonunk ajtaját nem nyitja ránk a való.

Búcsúzom, csókolom apámat, testvéremet,
édesanyám a kapuban féltőn integet,
a saroknál eltűnök; játszva visszalépek,
mintha haza tartanék, majd elmegyek végleg.

Karácsony előtt

Kis Jézus újra megszületik,
éven át várta a világ.
Mért hagyjuk újra magára;
magunkért mondunk csak imát?

Heródes hadak készülődnek,
torzsalkodik a három király,
külön utakon tévelyegnek,
bölcsesség helyett győz a viszály.

Kunyhókba zárva virrasztanak
megfélemlített pásztorok,
az utakat katonák őrzik,
bénultan nézik az angyalok.

Mindhiába

Idén is megszületik,
keresztre feszítik újra.
Isten szent fiának
csak ez lehet a sorsa?

Látom magam

Jézus fényében meglátom magam:
nem vagyok ártatlan, tiszta,
káprázatokat követek.
Miért nem fordulok vissza?

Isteni fényben

Jézus teste fényt sugároz,
gyengül a fagyos éj,
Isten vigyáz rád utadon,
egyedül magadtól félj.

Új hozzászólás