A Jazzation acapella együttes híres arról, hogy nemcsak színpadon rögtönöz remekül, de a kollektív alkotásnak és kreativitásnak a lehető legtöbb területen helyt ad: a közös turnék alkalmával a környékbeli települések nevét limerickekbe foglalják. Vas megyéből is született néhány gyöngyszem:

Van egy hölgy, lakhelye Sárfimizdó
Sikere titka a sarki zuzmó.
Amikor nincs hangja,
Zuzmóját bekapja,
Egyből szépen zeng a tá-fi-mi-dó. (BS)

Van egy úr, a lakja Bérbaltavár
Reggeltől estig csak szénát kaszál
Kuporgat, félretesz
S hogyha majd módos lesz
Rosszullét-határig virslit zabál. (KG)

Szerelmem lakhelye Sé,
Nem leszek soha másé!
Nem bánt, nem vitázik,
Bár könnyen elázik
Csóktól, mert papírmasé. (BS)

Volt egy hölgy, lakhelye Bögöt,
Ellopott egyszer egy tököt,
Csónaknak kivájta,
A tulajt bevárta,
Lökött pár! - tök messze szökött. (VK)

Van egy úr, lakhelye Cák,
Fejéből nőnek a fák.
Fülein kamáslik,
Két szeme parázslik -
Megártott neki a mák. (BS)

Volt egy úr, lakhelye Zsennye,
Lelkének sok volt a szennye.
Száz font vajat lopott,
Amikor lebukott,
Azt már nem volt kire kenje. (BS)

A Jazzation Zsennyén, a kastély parkjában, 2020-ban.

Limerik

A limerik (vagy angolosan: limerick) abban a formában, ahogy ma ismerjük, a viktoriánus Anglia Janus-arcú terméke. Az egyik arcát Edward Lear, a nonszenszversek írója és illusztrátora tette olyan népszerűvé, hogy a vicclapokban valóságos népmozgalommá vált ilyen ötsoros, aabba rímképletű badar versikéket fabrikálni, melyeknek első sora általában személynévre végződött, vagy a várost nevezte meg, ahol a limerik szereplőjével a további négy sorban elbeszélt bámulatos badarság megesett. A Janus-arc másik fele a prüdériájáról híres korszak visszájáról tekint ránk. Ez az értelmiség obszcén folklórja, amely a XX. század közepéig csakis szájhagyomány útján terjedt az irodalmi berkekben, egyetemek táján, a katonatiszti karban, de bizony a felsőbb papság köreiben is, hasonlóan a malac viccekhez, csak éppen virtuózan leleményes rímekkel, énekelhető formában előadva. A műfaj illetve a versforma valójában sokkal régebbi eredetű, csíráit már a középkori angol költészetben is kimutatták. Büszkék is rá az angolok, és annyira a nyelvükbe ágyazottnak tekintik ezt a formát, hogy azt tartják, jó limeriket írni csakis angolul lehet. 

(Forrás: Várady Szabolcs: Magyar badar. 300 limerik)