Azt szinte mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a magyar költészet napját, ám ezt a jeles eseményt egy másik előzi meg, ugyanis március 21-én, a Költészet Világnapján szintén a versek kerülnek a fókuszba.

1998-ban Naima Tabet, a marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára kezdeményezte egy UNESCO-nak címzett levelében, hogy a költészeti világnapját március 21-én, azaz az északi félteke tavaszának első napján tartsák. Az UNESCO elfogadta a javaslatot, és 1999. november 18-án az UNESCO közgyűlésének 30. párizsi ülésszakán március 21-ét a költészet világnapjává nyilvánította, azzal a céllal, hogy a költői kifejezés révén támogassa a nyelvi sokféleséget, és lehetőséget nyújtson arra, hogy a veszélyeztetett, kihalásban lévő nyelvekről is halljon a szélesebb közönség.

A költészet világnapja az emberiség nyelvi és kulturális kifejezési módjának egyik legértékesebb és legsokszínűbb formájáról emlékezik meg. A költészet a történelem folyamán a legváltozatosabb nyelvi kifejezésformákat és jelzéseket alakította ki, gyakran zenével kísérve, speciális események, szertartások, alkalmak szerves részeként. A költészet nyelve egyetemes, ennek ellenére mégis rendkívül sokoldalú, képes arra, hogy a különböző földrészeken élő embereket összehozza, megtalálja a közös kapcsolódási pontot a kultúrák között, előtérbe helyezve az általános emberi érzéseket, gondolatokat., úgy, hogy közben azt is megmutatja, ami egyedi, különleges. A művészi kifejezésmód univerzális jellegét bizonyítja az emberek lelkesedése, akik különböző megjelenésékkel, saját versekkel, szavalattal, megzenésített költeményekkel, performanszokkal vesznek részt az ünneplésben.

Következzen néhány idézet a költészetről:

„Költészet napja? Én jobban szeretném, ha a költészet perceiről beszélhetnénk már. Legfeljebb a költészet óráiról. Azt szeretném, ha nem egy egész nap jutna a költészetnek, egy esztendőben egyszer, hanem csak percek, de állandóan, minden nap - és áhítattal. Minden nap: percek. A költészet nem egész napi élmény."  Váci Mihály

„Ez az, amiért a költészet annyira vonz engem - mert örök. Addig, amíg lesznek emberek, emlékeznek szavakra és szavak kombinációira. Semmi más nem él túl egy pusztulást, csak a költészet és a dalok. Senki sem tud egy teljes regényre emlékezni. Senki sem tud leírni egy filmet, egy szobrot, egy festményt, de amíg emberi lények vannak, a dalok és a költészet folytatódik." Jim Morrison

„Mit is mondhatnék én a költészetről? Mit mondjak a felhőkről, az égről? Nézem, nézem, csak nézem a felhőket, nézem az eget. Megértheted, hogy a költő nem mondhat semmit a költészetről. Ezt hagyd a kritikusoknak és a professzoroknak. Mert sem te, sem én, de egyetlen költő sem tudja, mi a költészet." Federico García Lorca

„Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, a jog, a közgazdaság... ezek mind nemes dolgok, kellenek a lét fenntartásához, de a költészet, a szépség, a romantika, a szerelem: ezek azok, amikért érdemes élni." Holt költők társasága c. film

„Ha a költészet nem arra való, hogy felpezsdüljön a vérem, hogy hirtelen ablakot nyisson arra, ami csupa titok, hogy segítsen felfedezni a világot, hogy árva szívemnek társa legyen a magányban és a szerelemben, az ünnepen és az elhagyatottságban, akkor mire való?" Gabriel García Márquez

„Szemed egy pillantásában,
Mely titkon felém röpül,
Egy hangodban, mely futólag
Csengi lelkemet körül,

Egy mosolygásodban is több
Költészet van, kedvesem,
Mint az ötszázötven versben,
Melyet írtam összesen."

Petőfi Sándor

„A költészet nem társalgó-terem,
Hová fecsegni jár a cifra nép,
A társaság szemenszedett paréja;
Több a költészet! olyan épület,
Mely nyitva van boldog-boldogtalannak,
Mindenkinek, ki imádkozni vágy,
Szóval: szentegyház, ahová belépni
Bocskorban sőt mezítláb is szabad."

Petőfi Sándor