Sok helyen halljuk, hogy az irodalom válságát éli, a mai fiatalok már egyáltalán nem olvasnak, szabadidejüket a televízió és a számítógép előtt töltik. Az irodalomórák unalmassá váltak, a tanterv javarészét írók és költők életének bemagolása teszi ki. Az irodalom egy gyorsan átvészelendő tantárggyá vált, amin minél előbb túl kell esni, ám maradandó élményt nem nyújt. A mai tizenévesek, akik az elektronikus média információözönében nevelkedtek szinte születésük pillanatától, elborzadnak egy betűkkel telerótt oldal láttán. Ez azt jelentené, hogy a betűkultúrának teljesen vége, hamarosan kihal az írásbeliség? Erről szó sincs, hiszen a számítógép, az internet használata is az olvasni tudásra épít, aki nem ismeri a betűket, nehezen tudja használni például a chat-oldalakat. Az információhordozó változott meg, papír alapú könyvek és újságok lapozgatása helyett sokkal szívesebben kattintgatjuk az egeret. A webes tartalom merőben eltér az évszázadokon át megszokottól, linkről linkre haladva az ismeretek valóságos özöne zúdul ránk, sokszor el is felejtkezünk a kiindulópontról, és egy teljesen ismeretlen honlapon találjuk magunkat. Az információk minél mélyebbre hatolását a különböző érzékszerveinkre gyakorolt hatások esősítik. Elsősorban a képi és hangi kifejezőeszközök érik el az érzelmeinket. A fiatalabb generáció szinte szomjazza a kép által közvetített tartalmakat. Ha ennyire megváltozott a világ, az irodalomtanításnak is haladnia kell a korral.

Miért ne közelíthetnénk meg a fiatalokat olyan eszközökkel és módszerekkel, amelyre fogékonyak? Ha élvezetessé és élményszerűvé tesszük az irodalomórákat, visszavezethetjük a diákokat az olvasás birodalmába. Ez Fűzfa Balázs irodalomtörténész ars poetica-ja, eddig megjelent három tankönyvének pedig vezérmotívuma.

Az irodalom_10 könyvbemutatóján Pusztay János professzor a tanárképzés és tanárok megváltozott szerepéről beszélt. Ma már kihagyhatatlanok az oktatásból a multimédiás eszközök. Nagyon fontosnak tartja a színvonalas tanárképzést, mert csak megfelelő kompetenciával rendelkező pedagógusok képesek átadni ismereteiket az újabb generációknak. Ha a pedagógusok nem részesülnek hatékony képzésben, csak a maguk szegényes tudásukkal gazdálkodhatnak, diákjaik pedig a felsőoktatásba kerülve a meglévő készletből merítenek majd, ami a színvonal újabb eséséhez vezet, így megindul egy lefelé ívelő spirál. A jelenlegi helyzetből kitörést jelenthet a pedagógusképzés kiemelése a bolognai rendszerből.  Pusztay János Fűzfa Balázs tankönyveit meghatározónak tartja, mert hozzájárulnak az irodalomtanítás színvonalának emeléséhez, sőt ahhoz, hogy az irodalom, mint tantárgy hosszabb távon ne váljon az enyészeté. Ma már nem az a pedagógus feladata, hogy bemagoltassa a diákokkal, hogy X.Y költő mikor született. Azt kell megtanítaniuk, hogy az információk áradatában kiigazodni még nem igazán képes fiatalok megtanulják csoportosítani és jól használni ismereteiket. Ehhez természetesen jól megszerkesztett tartalmakra van szükség. Pusztay János saját maga is megtapasztalta előadásai során, mekkora hatalommal bír az órákon kivetített vázlat. A hallgatók sokszor oda sem figyelnek az előadására, csak szorgosan körmölik a vázlatot.

Fűzfa Balázs elmondta, hogy szó szoros értelmében az anyatejjel együtt szívta magába az irodalom szeretetét, lévén apja is magyartanár. Az élményszerű irodalomtanítás éllovasaként elengedhetetlennek tartja, hogy az irodalom elősegítse a párbeszédet a korral. A kor szükségletei pedig változnak. Életképessé csak az a tanítás válhat, amelyik az érzelmekre hat. Tudomásul kell vennünk, hogy a betűkultúra a végéhez közeledik, és a helyét átveszi valami más, ahol nagyobb hangsúlyt kapnak a képek. Tankönyveivel az írásbeliség változásával járó kihívásnak próbál eleget tenni, melynek középpontjában az élményközpontú tanítás áll. Az emberiség számára talán nem az irodalom a legfontosabb, de az örömszerzés, az önkifejezés eszköze lehet, segíthet a lét kérdéseivel kapcsolatos válaszok megtalálásában. Fűzfa Balázs, aki megközelítőleg húsz éve foglalkozik az élményközpontú tanítással, hatalmas tapasztalatra tett szert ezen a területen. Saját maga győződhetett meg róla, mennyire igaz a mondás, miszerint „Egy kép többet mond ezer szónál". A 8 - 10 éves gyermekeknél rendkívül intenzív a vizuális befogadás. Ha a tanítandó anyagot képekkel, videó felvételekkel illusztráljuk, ha érettségi szintjüknek megfelelő képzőművészeti alkotásokkal, de akár az életükből merített történetekkel, mesékkel együtt mutatjuk be, máris több csatornán hatottunk rájuk. Ez minden korosztályra igaz. Fűzfa Balázs könyveiben ezért kap kitüntetett szerepet a forma. Ránézésre egyáltalán nem olyanok, mint a tankönyvek, leginkább magazinokra hasonlítanak. Színesek, képekkel, rajzokkal, bekerített szövegekkel vannak tele. Filmekből, plakátokból vagy akár blogokból származó ábrák teszik életszerűvé. A könyv lapjai ránézésre olyanok, mintha az interneten barangolnánk. Kérdéseivel kreativitásra, önálló munkavégzésre serkentenek. Mennyivel emlékezetesebbé tehetjük például Baudelaire: Az albatrosz című versét, ha egy szeméttelepen a környezetszennyezéstől elpusztult albatrosz képével illusztráljuk. Így a környezettudatosságot is felébreszthetjük a diákokban.

Nehéz a változásokat elfogadni, még nehezebb a kanonizált béklyóból kitörni, de az élményszerű oktatással gyermekeinkből olvasni szerető, környezettudatossá váló felnőtteket nevelhetünk.