Amiről eddig sehol sem olvashattunk a cikk és kommentdömping ellenére, az az, hogy vajon akik ott voltak a helyszínen, hogy tudják mindezt feldolgozni, fel lehet-e egyáltalán? Úgy tűnik ez megint nem fontos senkinek. Elsőre két szemszögből próbáljuk átérezni a dolgot, és mindkettő megy - ha nem is könnyen -, hiszen mi is voltunk és vagyunk „srácok", akik csak bulizni indulnak, és fellépők is, akik táncoltatni érkeznek. Aztán ameddig jutunk, addig sikáljuk, akár csontig is.

Hogy történhetett ilyen meg?

Kellemes szülinapozós szombat éjszakánk volt, természetesen zenei kísérettel, ahogy az nálunk megszokott. Viszonylag korán haza is értünk, és utolsó lefekvés előtti önkéntelen reflexszel nyúltunk a Facebook nyitólapra, megtudni, amit meg kell. Az üzenőfal tetején elsőként szúrt szemet egy ismerősünk megosztása, egy mondat: „Bazze, mi van Pesten???!!!". Több sem kellett, ráklikk a hozzászólásokra, onnan a belinkelt oldalakra, és a teljes döbbenet. A West Balkán nevet késeléssel és három fiatal lány halálával együtt értelmezni elsőre nem is sikeredett, leblokkoltunk pár percre. Aztán eszünkbe jutott, hogy megnézzük magát a programot, milyen szervezésben és kik zenéltek ott. Megdöbbenéssel láttuk, hogy jópár nagyon jó ismerősünk is a line-up-ban van. Ordenáré dolog ilyenkor telefonálgatni, illetve később is az, ezért ezt az ötletet el is vetettük végleg. Felmentünk a nagyobb hírportálokra, melyeken először a késeléses verzió volt „megerősítve", elolvastuk, amit találtunk, vízszintbe helyezkedtünk, és azon agyaltunk, hogy történhetett ilyen meg. Nem vettük készpénznek a gyilkossági verziót, először is a megkésett rendőrségi közlemény, másodszor pedig tapasztalataink alapján. Erre az estére ugyanis elég szigorú hangvételű zenék lettek meghirdetve. Nem vagyunk a minden hétvégén Pesten bulizunk csapat tagjai, de azért sűrűn előfordulunk a fővárosi helyeken. Az összecsúszott és felhígult Zöld Pardon kivételével egyik helyről sem tudjuk elképzelni, hogy késes alakok duhajkodjanak az ilyen típusú rendezvényeken. Meg ha mégis, akkor sem életszerű, hogy három tizenéves lányt megkéseljenek halálosan. Egyet még talán, de hármat? Sántított a dolog több lábra. Ébredés után aztán már egy jókora elszabadult pokolra nyitottuk az ablakaink, mint az előre borítékolható is volt. Őszintén csodálkoztunk volna, ha nem azt látjuk, amit vártunk. Össznépi gyilkoscigányozás, drogosozás, szülőzés, szervezőzés, tulajozás, szinte mindenki megkapta első körben a magáét. A portaszolgálat, a rendőrség, a mentősök, a kormány, Gyurcsányék és a diszkómaffia voltak a leggyakoribb alávalózandók. Nem kellett hozzá harminchat óra, és a dolog körbe is ért. Mindenki mutogat mindenkire, ahogy az nálunk szokás, és szinte mindenkinek igaza is van, ha más nem, apróságokban.

A minden idők talán legfrankóbb fővárosi szabadtéri szubkulturális placca volt jó pár évvel ezelőttig az első West Balkán a Kopaszi-gáton. Bezárása után - amely természetesen ingatlanügyi, a panamákról a későbbiekben hallhattunk bőven - többször költözött, és mondhatjuk: azóta vesszőt fut. Ha jól számoltuk, a negyedik hely a Skála Metro épülete, és valószínűsíthetően a legutolsó. Tavaly nyáron szerettük volna szemrevételezni a több ezer férőhelyesre kalibrált kultúrplaccot, de bezárt átmenetileg felújítási, illetve átalakítási mottóval. Vasárnap óta azonban tudjuk, hogy engedélyeztetési és működtetési dolgok álltak a háttérben. Felteheti bármely laikus a kérdést, hogy akkor mégis, hogy lehetséges az, hogy a főváros szívében rendszeresen több ezren szórakoztak uszkve illegálisan úgy, hogy ez senkinek sem szúrt szemet. Sem a hivataloknak, akik nem adták ki a megfelelő engedélyt, sem a konkurenciáknak, akik biztosak lehetünk benn, árgus szemekkel figyelik egymást. A magyarázat nagyon egyszerű, ez Magyarország, a bratyi és a csúszópénzek hazája. Mindent megtehetsz, ha van miből osztogatnod, és van - nem kell sok - befolyásos ismerősöd, vagy közhivatalnok cimborád, illetve megfelelőképp pofátlan és gógyis vagy.

Új időszámítás

A gyengébb idegzetűek most nyugodtan kapaszkodjanak meg székük karfáiban, ugyanis eláruljuk, hogy három dolog miatt történhetett ellenőrzés eddig a szórakozóhelyeken, és ezek is csak az utóbbi hat-nyolc évre jellemzőek. Az első és legfontosabb a büntetés-végrehajtás, pénzbeszedés. A törvényi túlszabályozás okán, szinte nincs olyan vállalkozás vagy cég az országban, aki minden szabályt be tud tartani, ez lehetetlen ugyanis. A kilencvenes évek „mindent szabad" taktikája után, miután már a nagy bizniszek megszűntek - olaj, kárpótlás, privatizáció -, a fehérgallérosok rámentek azokra a szegmensekre, ahol köztudottan a zavarosban halászik mindenki. Használtautó-biznisz, de legfőképp az éjszakai élet, melyeket addig jobbára egyszerű félgengszterek - hívjuk üzletembereknek őket - irányítottak. Ha valahova ki is megy a hatóság, azt csak azért teszi, hogy egy egészségeset büntessen, beszedjen pár százezret az államnak, eszükben sincs azt nézni, hogy a helyszín adottságai és a közönség érdeke, vagy épp biztonsága mit kívánna. Ez is csak az utóbbi négy-öt évben állandósult, addig csak tessék-lássék razziáztak. A másik viszonylag sűrűn előforduló ellenőrzést a rendőrség abszolválja, drogokat keresnek, de azt is csak azokon a helyeken, ahol a tulajdonosi kör nem olyan kaliberű, akit már nem illik zaklatni. Köztudott, hogy a világ minden pontján a drogkereskedelem szimbiózisban él az éjszakai élettel, nincs ez másként idehaza sem, és a védett helyek szinte zavartalanul oszthatják az „észt" és zsebelhetik be a profitot. A harmadik ok a csendháborítás miatti zaklatózás - amely önmagában megérne egy akadémiai vitát -, a rendőrségnek elvileg a figyelmeztetés utáni első bejelentést követően, be kellene záratnia az estére az adott rendezvényt. Van még egy tipikusan magyar ok is, a konkurencia általi feljelentgetések okán történő folyamatos hatósági zaklatás, mely szintén elég sűrűn előfordul mostanában a válság miatt visszaesett kereslet miatt. Ennyi. Több száz vagy még több rendezvényt bonyolítottunk le, illetve vettünk részt a szervezésben, minden korszaknak megvoltak a saját hivatalos követelményei, de egyszer sem kellett, vagyis nem kérte senki, hogy pl. menekülési útvonalat vagy riasztási tervet eszközöljünk. Sem állandóan működő vendéglátóhelyen, sem alkalmin. Ezért van az, hogy ismét csak azt kell mondjuk, ez a tragédia megelőzhetetlenül várható volt, csak a bekövetkezte volt az idő kérdése. Ez a fekete szombat ismét a miénk komplett, egy országé és egy népé, aki nem tudott az újfajta - nem hívjuk demokráciának semmiképp - piaci szemléletű életvitelhez felnőni. Ez pedig csak kicsit az ő hibája, egyszerűen nem engedték, csak simán átverték, kilencven óta napról napra még jobban, mint annak előtte. A zavarosban halászó ország népének horgára azonban mostanra már csak döglött halak akadnak, meg a rengeteg vízbeszórt hulladék, melyek közül nem kevés hatványozottan káros az életünkre és a jövőnkre nézve.

Szombat éjjel fél tizenkettő óta egy új időszámítást könyvelhetünk el a magyarországi sajátos partikultúra életében. A szörnyűség után értelemszerűen érkezik a pökhendi állam, és ő majd rendet tesz kemény kézzel, ami csak azért szomorú, mert a kupi a saját asztalán van. Persze ilyenkor az üti a leghangosabban a kolompot, akinek a háza ég. Biztosak vagyunk abban, hogy ebben a háztűzben boszorkányokat szándékoznak égetni, amikről ugye tudjuk, hogy nem léteznek. Mindig kell bűnbak, és ők meg is fogják találni, mi több százezren pedig ihatjuk a kisült hús levét ezentúl. Az elmúlt három nap történései már előrevetítik, mit is várhatunk. Január 20-án már lesz is városunkban egy ilyen témájú összeülés, a „Szombathelyi diszkók veszélyeztetettségével kapcsolatos megbeszélés", melyen a város legmagasabb szintű vezetői, a rendőrség, a mentők, a tűzoltóság és az ÁNTSZ képviselői vesznek részt. Ha nem távozik el közülünk a három fiatal lány ilyen tragikus és mindenki szeme előtt zajló módon, ezekre a dolgokra sosem került volna sor, és minden menne ugyanúgy az idők végezetéig. Kedd dél körül kaptuk az infót arról, hogy a közkedvelt Corvin Tető a héten semmiképp nem fog kinyitni kegyeleti okokra hivatkozva, és pár órával később már az index is leközölte a hírt, melyben már az Instant is szerepelt, illetve több más helyszín is fontolgatja a bezárást. Aki pedig tud olvasni a sorok közt, az elmorzsolja a szeme sarkában a könnycseppet és tudomásul veszi, hogy minden hely beijedt, és nem minden alap nélkül. Várhatóan a most működő zenés szórakozóhelyek tulajai vagy bezárnak a közeljövőben, vagy ki sem nyitnak többet, vagy ha igen, súlyos milliókba fog nekik a szigorítások által megkövetelt „normalizálás" kerülni. Hetekig vagy hónapokig számíthat mindenki szigorított ellenőrzésekre és arra, hogy rengeteg szakmabeli önjelölt megmondó fog okoskodni, mit és hogyan is szabadna. Már ez alatt a pár nap alatt olvashattunk orbitális ökörségeket, melyek szinte lehetetlenné tennék a sikeres rendezvényszervezést. Itt nálunk is kidobódott egy írás, mely szerint tízszer annyi rendező kellett volna a helyszínre, mint ahányan voltak. Nos, egy parti nem focimeccs, ahova két ellentétes tábor érkezik azzal a szándékkal, hogy amennyiben lehet, jól betörje a másik fél orrát, aki szórakozni indul, pláne ilyen mozgalmi indíttatású estekre, az csak egyszerűen mulatni akar. Természetesen vannak hírhedt helyek minden városban, ahol a balhék mindennaposak, és belemehetnénk abba a hivatalok által elvont fogalomba, hogy mi a különbség egy egyszerű tömeg- és slágerzenét játszó diszkó, és egy életérzést képviselő zenei klub közt. Elég legyen annyi, hogy míg az előbbieket a csordaszellem és a megszokás tartja össze, addig az utóbbiakat a hovatartozás, a közösségi élmény, és az adott zenei stílus szeretete. Ezért van az, hogy még a kívülről agresszívnek tűnő punk-koncerteken sincs balhé rendszeresen, míg egy lakossági diszkóban mindennapos a pofozkodás és a tesztoszteron-fitogtatás. Mutasd, mit hallgatsz, megmondom ki vagy... de ezt a fonalat elengedjük.

A vádlottak névsora

A szombat éji felelősöket természetesen meg kell büntetni, ez nem lehet vitaalap, és ahogy kinéz, vannak is jelöltek bőségesen. A nép egy emberként vádol, a hivatalos szervek pedig teszik a dolgukat. Mi azonban vitatunk már most egy-két őrizetbevételt, így látatlanul is. Az ingatlan tulajdonosának és bérlőjének felelőssége az ismert tények tükrében világosan egyértelmű. Azonban a Noise Night Life huszonegy éves főszervezőjének csak akkor lehet felelőssége, amennyiben ők az adott helyszínt tokkal-vonóval kibérelték. Egy külsős rendezvényszervező ugyanis nem üzemeltető, ergo csak azért felel, hogy a beígért műsort leszállítsa - booking, utaztatás, szállás -, a promócióját elvégezze, a technikai és egyéb - pl. catering - szükségletek biztosításáról gondoskodjon. Lehet, hogy törvényi kötelessége lett volna ellenőrizni a helyszín engedélyeit, na de ki gondolná a Nyugati téri klubról, aki rendszeresen a médiában is hirdet, hogy nem szabályosan működik. A sráccal pár hónapja készült videóinterjún szerencsétlen jól be van állva, azonban ez sem alap arra, hogy ledrogosozzák - az abszint is csodákra képes -, illetve hogy az eddigi munkáját vitassák. Aki ennyi idősen rendszeresen többezres rendezvényeket tud összerakni ebben a pénztelen világban, az előtt le a kalappal. Ráadásul a kommentek arról szólnak, hogy az ő pénzéhsége is közrejátszott a történtekben. Nos, akkor számoljunk. Négyezer karszalagot gyártottak - ennél már jóval többen is voltak a WB-ben -, nyolcszázért adták a jegyet, ami ha mind elfogy, hárommillió kettőszázezer kemény magyar forintot jelent. Ebből kell kifizetnie a szervezőnek minden fellépőt, illetve az összes ráeső költséget. Mivel pedig vagy harminc dj és formáció volt meghirdetve összesen, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ha minden jegy elkel, akkor is csak egy minimális haszonnal kecsegtető, ámde a bukás rizikóját is magába foglaló buliról beszélhetünk, az ő oldalukról. Az igazi nagy nyereség a vendéglátásban van ugyanis. Igaz azonban az is, hogy kaphatott volna esetleg abból is százalékot, de életszerűbb az, hogy megkapta a termet és a technikát, esetleg még beszálltak a tulajok a promóba is, és annyi. Huszonévesen az embert még a lelkesedés, a világ jobbá tétele hajtja általában, nem pedig az anyagi haszonszerzés, ebben a közegben legalábbis, de ez megint a megfoghatatlan fogalmak tárgykörében mozgó valami.

A portaszolgálat is teljes mértékben felelőssé tehető, hisz nekik - főleg a vezetőjüknek - lett volna a feladata a beengedés koordinálása. Többek véleménye az, hogy a ruhatár második emeletre való elhelyezése okán alakult ki a tumultus, ami a végkifejlethez vezetett. Olvastunk olyan blogbejegyzést is, ahol a Terézvárosi Önkormányzatot is a vádlottak közé sorolják, és az a helyzet, hogy igazat kell nekik is adnunk. A Nyugati tér az egyik legfrekventáltabb hely a fővárosban, ha ott illegálisan működhet az orruk előtt valami, akkor mi lehet máshol? A legdurvább, és persze nem egyedi hozzászólások közül valóak azok, amelyek a szemét-droid-gyilkos közönséget vádolják, miszerint ők taposták, ergo ölték meg a lányokat. Egyszerűen gyalázat, hogy ilyen bárkinek egyáltalán az eszébe juthat. Amíg konkrétan nem bizonyosodik be, hogy valaki késelést kiáltott, addig ő a nem létező ismeretlen az egyenletben, és ha kiderül, hogy volt ilyen, akkor ő viszont felelősségre vonandó keményen. Mivel szakértők szerint pánik nem alakult ki, mindössze túlzsúfolódás, ami persze korántsem kellemes, sőt félelemérzetet kelthet, ezért ismét csak urbánus legendának tekinthetjük egyelőre a késes verziót. Ettől függetlenül továbbra is van egy kőkemény mag, akik a romákra akarják mindenáron kenni a dolgot, és ezért szinte bármire képesek. A közvetve vádoltak közt vannak a szülők, és ez megint csak álszent dolog. Frázisok puffogtatása nélkül ez ellen és mellette sem lehet érvelni, de tegye fel a kezét az, aki nem préselődött össze egy nagyszínpad előtt úgy valaha is, hogy a lába nem érte a földet, és alig kapott levegőt. Mi bizony sokszor álltunk szinte a levegőben az első sorokban, és küzdöttünk végig másfél órákat valamely nem is annyira rejtélyes oknál fogva. Sok embernek lételeme a zene, továbbmegyünk: az egyetlen hű társa, és amikor óriási hangerőn ezrekkel együtt fogadhatod be azt, amit a sajátodnak érzel, az sokat megér, maga az eksztázis, az adrenalin szint a plafonban, és közben szinte egy hajszál választ el attól, hogy akár halálosan megijedj. De azt akkor nem érzi az ember, csak néha bevillan esetleg, aztán amikor kijutsz a végén, akkor mondod azt, hogy húú, ez nagyon durva volt! Aki nem esett át ilyen élményeken, vagy sosem kereste az izgalmakat, vélhetően a gyermekei sem fogják megtapasztalni, aki viszont igen, és ismeri a saját gyermekét, az ezentúl is el fogja engedni akárhová. Persze a felelősség létezik, de böszmének kell lenni ahhoz, hogy valaki ezzel érveljen. Eddig tart a konkrét vádlottak névsora, akiket a szerencsétlenség okozóiként emlegettek, eddig.

Ami pedig az utána következendőkben folyt az interneten és minden utcasarkon, az pedig maga a gyehenna, ahol a bűnös lelkek egymást rángatják vissza a kondérba üvöltve, az öreg Lou és a segédördögök pedig már nem tudnak gátat szabni a történéseknek. Pedig lett volna rá esélyük, ha odafigyelnek. Sajnos túl sokan vannak azok még a hét közepén is, akik a hivatalos szervek álláspontját cáfolják, és esküsznek arra, hogy bizony szurkálás történt. Szinte ahány hiteles forrás, annyi a verzió is. Amiben mindenki egyetért, hogy a rendőrség és a mentők el akarják tusolni a dolgot valamiért. Van, aki esküszik, hogy a lányokat megszúrták, van, aki arra, hogy valaki elővett egy kést az emeleten, és ettől tört ki a taposás, és azt is sokan megerősítik, hogy a földszinten rántott kést valaki és szúrt. Egy biztosnak tűnik, vagy a rendőrség volt lassú reagálású vagy a média túl gyors. Egy Facebook bejegyzésből indult ki a hír az eseményekkel egy időben, melyet egy fiatal lány írt ki a rendezvény oldalára. Finoman szólva is nem megerősített forrás, de ahhoz épp elég volt, hogy egy pusztító lavinát elindítson. Kora hajnalra már csurig volt a háló a hírrel, amikorra a rendőrség kiadta a közleményét, miszerint semmiféle késelés nem történt. Ez pedig csak olaj volt a tűzre abban a formában és akkor már. A botránykeltésben ráadásul szépen kivette a részét a hivatalos média is, hisz aki nem akart lemaradni az események tudósításáról, azzal dolgozott, amit kapott, az pedig a semmivel volt egy ideig egyenlő.

Maradandó nyomok

Nincsenek illúzióink azzal kapcsolatban, hogy a világ nem jó fele tart, azzal sem, hogy mi is voltunk tinik, csak a többség ezt elfelejtette. Eszméletlen beírásokat olvastunk egy-két fórumon olyan fiataloktól, akik ott voltak. Volt olyan, aki azért méltatlankodott, hogy lehúzták lóvéval, mert félbeszakadt a buli, volt, aki a következőért aggódott, és pár hasonló alávalóság. De a nagy többséget tényleg megrázta, ami történt, vélhetően és remélhetően sokkal jobban, mint azt mutatják. Rettenetes lehet arra gondolni, hogy vajon én is voltam, aki miatt meghalt valaki, én is nyomtam, vagy csak engem nyomtak? Lesznek páran az ott lévők közül, akikben maradandó nyomot hagynak a történtek, még ha tudatosan nem is lesz világos számukra, kaptak egy nagy figyelmeztetést, már aki emlékszik rá.

Ilyen világot élünk, és mi tettük ilyenné. Az ember mindig hazabeszél kicsit, lehet a történtek súlyához nem mérhetően fontosak, de számunkra vannak olyanok, akikkel senki nem foglalkozott, a zenészek. Hisz ami még egyből beugrott sokkolón, hogy a sokat megélt Palotai Zsolt és többi hazai fellépő mit érezhet most. Olyan emberek, akik szívvel és lélekkel mennek minden este már nagyon régóta, töretlenül. El sem lehet képzelni.

Mint ahogy azt sem merjük még átgondolni se, hogy mi van akkor, ha tényleg voltak kések és tussolás folyik. Mert sajnos, amíg nincs minden kétséget kizáró bizonyíték az ellenkezőjére, bármennyire is szeretnénk, nem tudjuk készpénznek venni a szavakat. Persze mindannyian tudjuk, hogy van olyan bizonyíték, csak nyilvánosságra kellene hoznia egy hiteles embernek, és itt van a nyúl üregének szája, a probléma gyökerénél.

Ami miatt meg már nem is érdemes megszólalni az az, hogy mást sem hallunk, mint hogy a fiatalok védelmében is szükség van az új médiatörvényre, és ezt alá is írjuk bármikor, hogy szükség lenne igen: egy olyan országban, ahol már minden mástól meg vannak védve. Elhiszem a kormányfőnek, hogy rendbe tenné Európát, meg az eurót, sőt az egész bolygót - egyedül ugyanis sokkal könnyebb, mint több ezren -, de előtte tisztelettel kérem, mocskos fürdőkádból nem süvöltünk szappanért! A gazdasági válság ikertestvére a morál is, nálunk mindketten itthon laknak már rég, az érthetetlen azonban az, hogy a gyűlölködés még a legnagyobb bajban sem szűnik, sőt erősödik. Azt mondja a fáma, bajban ismerszik meg az ember, hát most baj van, és nagyon kevés az ember, hárommal mindenképp kevesebb. Rita, Emese és Kinga, legyen Nektek könnyű a föld!