„Versem lélekből felhő
égi szövetet szerelmes
szél sző. 

Versem távolok hangja,
szívemnek csöndje közelbe
csalja."

Az előző kötet megjelenése óta még nyilvánvalóbbá vált, hogy a víz milyen fontos szerepet tölt be az életünkben. A klímaváltozás miatt egyre nagyobb területeken pusztít az aszály, és válik elérhetetlen kinccsé a víz. Kívánhatunk-e többet, mint tikkasztó kánikula idején egy jó pohár vizet? Sajnos, ez már ma sem mindenki számára elérhető. Pedig a víz jó barátunk. Nemcsak szomjunkat oltja és felüdít, hanem életünk alapvető eleme. Testünk jelentős százalékát víz alkotja, a föld felszínének 71%-át víz borítja. Tisztálkodáshoz, tisztításra, ételeink elkészítéséhez, a gyógyításban, sportolásra és számtalan más területen használjuk, mégsem vagyunk eléggé tisztában az értékével, és azzal, hogy mi történne velünk a hiányában. Csider Sándor a költészetet hívja segítségül, hogy felhívja a figyelmet a víz jelentőségére.

A kötet első egységének címe Versforrás. Elgondolkodtató szójáték ez, a forrásból víz fakad, ugyanakkor a vers is forrásból születik. Ahogy az élet számára elengedhetetlen a víz, úgy a lélek számára alapvető tápláló erő a költészet. A víz virága címszó szintén különös képzetet tár elénk, a virágról elsősorban színpompás növények jutnak eszünkbe, melyek gyönyörködtetnek, vagy illatukkal elbódítanak. A víz is képes gyönyörködtetni, elbódítani, kit ne szédítene meg egy sebesen folyó hegyi patak, vagy akár a bőszen morajló tenger. Csider Sándor természeti képei szelídek, meghittséget tükröznek, szinte kedvünk támad letelepedni egy forráshoz vagy egy folyópartra, és nem csinálni semmi mást, csak gyönyörködni az elvonuló felhőkben, a természet szépségében. A víz, a pára, a felhők, az esőcseppek sajátos hangulatot ébresztenek bennünk, varázslatos, mégis valóságos tájakra röpítenek, összekötnek a mindenséggel. A versek nosztalgiát ébresztenek nem csupán a gyerekkor iránt, hanem az elveszett ártatlanság, egy letűnt békés kor iránt is.

„Zivatar repül át
forró utcák felett,
szakadó esőből
pocsolya született.

Fiúcska, kisleány
tapicskol nevetve,
fröccsen a szutykos víz
zoknira, gyerekre."

A természet azonban nem mindig barátságos, időnként

„Őrjöngve tombol,
szakad a gát,
hömpölyög, tódul
ártéren át."

vagy akár „Kegyetlen hidegben fázik a hó."

Az Imádság a vízért című fejezet versei már nem sugallanak idilli képet, itt már

„Betonvályúban lélekszakadtan
nádast keres a beteg patak,
szeméttel törve, mérgezetten
bugyborékolnak halott tavak." 

„Agyunkban gondolatférgek,
szívünkben gyűlik a méreg,
démonná torzít az érdek,
hazugok igazra törnek." 

Pontosan ezért van szükség az imára.

Az előző kötethez hasonlóan a Forrásban is találunk gondolatokat egy mondatban, mivel „Minden gondolat világra nyíló ablak".

A víz minden tiszta cseppje szent, világjáró, nem lehet leláncolni, és mindenkié, mi mégis visszaélünk vele, kiirtjuk nádasainkat, fáinkat, erdeinket, elpusztítjuk madarainkat, állatainkat, az élővilágot. Ki védi meg őket? „Az erdőtüzek füstje sikollyal teli."

Ezekben a mondatokban a természet rendje már teljesen felbomlott, retteg minden élőlény, az állat- és növényvilág a végnapjait éli, s ebben az emberiség is jócskán szerepet játszik. Csak a bolond szennyezi a saját vizét, mi mégis ezt tesszük. Hol a határ a mohó fogyasztási kényszerben, tudunk-e megálljt parancsolni magunknak? Törődünk-e egyáltalán a környezetünkkel?

A szerző szerint még nem késő, még tehetünk a jövőnkért.

Ezzel a gondolattal zárja a kötetet:

„Fogadd el a mát,
és tégy meg mindent a jobb jövőért!"

A kötetet Benke Éva, Radnóti-díjas tanár lektorálta, címlapját BIHEKA Bischofné Hesinger Katalin üvegfestménye díszíti, a borítót Kocsondi Nelli tervezte.

***

Csider Sándor Keszthelyen élő író, költő; a szombathelyi egyetem nyugalmazott tanára; sok vízműves mentora, jó ismerőse. 

Kapcsolódó írásunk:

"Tegnapi víz mai szomjat nem olt" - Csider Sándor Gondolatcseppek a vízről című kötetét ajánljuk

2021.03.19. - 07:15 | Rozán Eszter - Nyitókép: Pixabay / Pexels.com

Néhány hónappal ezelőtt jelent meg Csider Sándor: Gondolatcseppek a vízről című kötete, melyben két verset és egymondatos gondolatokat találunk. Mindannyian tudjuk, hogy víz nélkül az élet nem lehetséges, de vajon kellőképpen megbecsüljük-e, úgy élünk-e, hogy unokáink is láthassanak tiszta vizű tavat? Csider Sándor művészien megformált sorai hozzásegítenek ahhoz, hogy környezettudatosabban éljük mindennapjainkat. Gondolatai - pár nappal a Víz Világnapja előtt - különösen aktuálisak! A kis kötetet Benke Éva, Radnóti-díjas tanár lektorálta, címlapját Bischofné Hesinger Katalin zalalövői népművelő Biheka üvegfestménye díszíti.