Az év vége után arra voltunk kíváncsiak, hogy miként vélekedik a tavalyi év kulturális eseményeiről szerkesztőségünk. Írásunkban szubjektív kultúrösszegzésünk eredményét olvashatja a T. Olvasó!

Mi volt az év legkiemelkedőbb kulturális eseménye?

Dart: Nem lehet megkerülni Vas megye legnagyszabásúbb kulturális eseményét, a Savaria Karnevált. A legnagyobb tömeget vonzza, a legismertebb, egyfajta kulturális koktél, ahol mindenki megtalálja az őt érdeklő eseményt. Tavaly hiányzott a Rabszolgavásár, reméljük Egoismus idén visszaér. Nagy a rendezők felelőssége a zenei programválasztás területén, az is tetszik, hogy új együtteseket igyekeznek bemutatni a látogatóknak. Viszont általános probléma, hogy túlhangosítják a koncerteket. Ez nem egy heavy metál fesztivál, ahol x ezer wattal kell a cuccnak megszólalni, hanem egy családi rendezvény, ahol a koncerttől kissé távolabb jó volna beszélgetni a rég látott ismerőssel, de nem megy, csak kiabálva.

Waldo: A Körmendi Napokat várom minden évben legjobban. Nehezen választok ki egyetlen napot ezek közül, mégis talán a második napra voksolnék, mint egy kulturális eseményen belül is a "leg, leg, leg". Ezen a napon együtt volt minden, amit nagyon szeretek: családi programok - hiszen kisgyermekes anyukaként fontos, hogy egy rendezvényre a kislányommal együtt is úgy mehessek, hogy ő is jól érezze magát. Velociped bemutató, aminek kapcsán két nagyon kedves embert ismertem meg. Koncertezett a Soulwave, akik nagy kedvencek számomra, és először hallhattam Szabó Ferenc és Deev improvizatív jellegű koncertjét.

Rozán Eszter: Az év legkiemelkedőbb eseményének a Holokauszt emlékévet tartom az összes rendezvényével együtt. Fontos, hogy megemlékezzünk róla, mert amíg nem felejtjük el, addig megvan rá az esély, hogy többet ne fordulhasson elő.

Bangó Mária: Az én listámon megosztott első hely született az idén. A Savaria Történelmi Karnevál és a Tánc Világnapja viszi a prímet a grandiózus kulturális események sorában. A történelmi fesztiválok palettáján azonban a Nádasdy Történelmi Fesztivál erőteljesen hajrázik. Az idén épphogy csak a dobogó legfelső fokáról lecsúszó sárvári törökkori rendezvény fejlődési tendenciája és megújulási képessége miatt érdemes véleményem szerint odafigyelni! Ahogyan egy másik, évről évre egyre nagyobb népszerűségnek örvendő szombathelyi sport-kulturális rendezvényre is, a Sárkányhajó Fesztiválra, amely nálam idén a képzeletbeli dobogó előkelő harmadik fokára „evezte be" magát!

Büki László: Egyértelműen az Ördögkatlan Fesztivált emelném ki, ami igazi lélekfitnesz. Aki nem volt még a "mezítlábas ártatlanság" fesztiválján, javaslom, sürgősen fedezze fel magának a Nagyharsány-Kisharsány-Palkonya háromszögben összpontosuló kultúrkrédót. S ha már ott van, akár ilyenekbe is belefuthat! Ott semmi nem meglepő, ami bárhol másutt az lenne.

Mi volt az év legjobb könnyűzenei koncertje?

Dart: Ez nagyon szubjektív lesz, mert a Határtalan dal, avagy az utolsó nagy buli a felújítás előtti szombathelyi Sportházban nem volt egy igazán emlékezetes koncert, mégis volt benne egy negyed óra, amit sokáig magamban fogok őrizni. Fellépett Tóth Gabi, Nagy Feró és még néhányan, de az igazán emlékezetes a Vas megyei gyökerekkel rendelkező Charlie fellépése volt. Koncertje egy átlag playback-es hakni volt, de ami utána történt - a ráadás dalok élőben - az varázslat volt. Amikor az énekes kilép az előre megtervezett színpadképből, mert a közönségből rásugárzó szeretet megérinti, és a közönséggel együtt a cappella énekli az ismert slágereket, az igen! A végén pedig alig akar lemenni a színpadról, mert annyira jól érzi magát éneklés közben.… Emlékezetes pillanatok voltak.

Waldo: Megint csak a Körmendi Napokat említhetném, hiszen annyi koncerten vettem ezeken a napokon részt, hogy bőven tudok választani. Itt koncertezett az Ed Philisp and the Memphis Patrol, akik régóta nagy kedvenceim. Közvetlenek, és olyan zenét játszanak, aminek minden hangja él. Az a vidámság, ahogy a zenét átadják a közönségnek, és az a lendület, ahogy beleélik magukat az általuk is imádott zenébe, egészen lenyűgöző minden koncertjükön. Remélem, hogy minden évben legalább egyszer látom majd őket, jó lenne évente legalább egy Ed Philips koncerten ott lenni.

Rozán Eszter: Az Anna and the Barbies koncertje a Barbra Negra Music Clubban.

Bangó Mária: Meggie és Géza 15. jubileumi koncertje a Képtárban. Egy kiállításmegnyitó ráadásígéreteként bizonyára sokan „ráharaptak" a zenei csemegére. Töredelmesen bevallom én célzottan a koncertre igyekeztem és nem voltam egyedül ezzel. A zenei csemegéről meg csak annyit mondanék, hogy kitűnő ízléssel, hozzáértéssel válogatták, fűszerezték, tálalták azt.

Büki László: A IX. Gyógy-Bor Napok zárónapján a Budapest Bár koncert. Szinte a teljes "Bár-vokál" itt volt, Kiss Tibit leszámítva. De ahogy tudom, az idei fesztiválon ő is itt lesz, igaz, nem a Bárral... A tavalyi AlteRába is kiemelkedően jóra sikeredett, kiváltképp a második nap Magashegyivel és "Annabarbízzal".

Mi volt az év legjobb egyéb zenei produkciója (komolyzene, jazz, etno stb.)?

Waldo: Bognár Szilvia és az etNoé lemezbemutató koncertje Bükön nagy hatással volt rám. Látszott a zenészeken a zene feltétlen szeretete, az az egymás iránti alázat, ahogy a zenekar tagjai segítették, kiegészítették egymást. Felemelő élmény volt.

Rozán Eszter: A Hollywood Classics-ot kiváló ötletnek tartom, mert szórakoztató formában viszi közelebb a gyerekeket a komolyzenéhez.

Bangó Mária: A Hollywood Classics nulladik előadása, vagyis a jótékonysági főpróba, ahol az Aranyhíd EGYMI tanulói utazhattak a filmzenék szárnyán. Mindezt csillogás- és sallangmentes szeretetcsomagolásban, emberközeli módon, csupán a csodálatos zenekar és előadók kíséretében.

A legnagyobb meglepetésprodukció 2014-ben Márió és az Isis Big Band karácsonyi koncertje volt. Megvallom, eléggé vegyes érzelmekkel indultam az estre, de Márió és az Isis Big Band karácsonyi örökzöldjeiből áradt a szeretet érzése.

Büki László: Lamantin Jazz Fesztivál és Big Band Fesztivál forever. Bár nem vagyok szervezője egyik eseménynek sem, a zenei élményen túl mégis hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy Szombathelynek van két ilyen fesztiválja. A népzenét illetően nem mindennapos élmény budatelki (Kelet-Mezőség) zenészeket és táncosokat látni-hallani. Bükön, a már szép hagyományokkal rendelkező Szent Mihály Napon ez is megadatott! Hârleţ Ioan "Nucu" és Ioan Becichi (Becski) lépett színpadra Földesi Jánossal, a Boglya bőgősével, majd a kávézó teraszán igazi örömzenélésbe fogtak, immár műsoron kívül.

Mi volt az év legjobb (tánc)színházi / színpadi előadása?

Dart: Egyértelműen a szombathelyi Weöres Sándor Színház Dzsungel könyve című előadása. Mind a színészek, mind a táncosok kiemelkedőt nyújtottak. A nézőtérre szinte sütött a szereplők túláradó energiája. Horgas Ádám rendező és Bodor Johanna koreográfus igazán kitettek magukért. Az előadás a legkisebb kis csavarig tökéletesen lett összerakva, köszönet érte minden közreműködőnek. Igazi közönségsiker a darab, a pótelőadásokra is alig lehet jegyet kapni.

Waldo: Európa Napok rendezvénysorozatban Körmenden mindig kiemelten készülök a Tánc Világnapi rendezvényekre. Szeretem a táncot nézni, fotózni, látni, ahogy a rengeteg munka eredményeként összeáll az adott koreográfia. Látni, ahogy a legkisebbek izgulnak, ahogy a nagyobbak segítik őket. Érdekes magamban összehasonlítani, ahogy a kicsik néha még esetlen mozgása után estére már egészen profi táncosok uralják a színpadot, és arra gondolni, hogy pár év múlva a kicsikből lesznek ugyanilyen jó táncosok. Jó dolog, hogy egy ilyen nagyszabású rendezvényen megmutathatják a tudásukat, és azt, hogy a tanulásban épp milyen szakaszba értek.

Rozán Eszter: Az egyik legjobb előadásnak a Weöres Sándor Színház által bemutatott Parasztoperát tartom az előző évről.

Bangó Mária: Elnézést az elfogultságért, de először a tánc és csak aztán a színház! A „hatökrös szekérrel sem lehetne elvontatni erről az előadásról" érzést a Mojszejev Balett váltotta ki bennem. Igaz, csak az első rész, a Népek tánca, amiről tulajdonképpen lehetetlenség beszélni - látni kell azt a virtuóz profizmust! A legjobb színházi előadás? Weöres Sándor Színház őszi premierjében A szelíd teremtés, Szabó Tibor András és Csonka Szilvia kettősével. Páratlan ez a páros ebben a nehéz darabban, ahogy a mű maga is, a mélyen elgondolkodtató mondanivalójával.

Büki László: Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy rengeteg emlékezetes tánc- és színházi eseményre juthattam el tavaly. A kiemelkedők közül is kiemelkedik három esemény: az egyik az Ungaresca Táncegyüttes Horváth János 'Gedi' 70 éves születésnapjára összeállított műsora. Az est házigazdájaként közreműködő Varga Albin szavaival lehetne legjobban összefoglalni azt, amit láttunk, éreztünk: „Ezen az estén a múlt, a jelen és a jövendő állt a színpadra. A táncos alkotó eszköze a magyar zene és tánc nyelve, szándéka a megőrzés és a megtartás - mindezt az elődök nyomán és a tanítványok által. Hisszük, hogy szándékunk mindenkor tiszta és egyértelmű volt és lesz: magyarnak maradni." A második a 25 éves jubileumát ünneplő kőszegi Hajnalcsillag Néptáncegyüttes gálaműsora volt, míg a harmadik a felnőttkorba lépő Gencsi Söprű Néptáncfesztivál.

A színházi produkciók közül is hármat említenék: a Mágnás Miska modern adaptációját, a Czukor Balázs rendezte Cudar világot, az egy generációkat megszólító közönségsikert, a Dzsungel könyvét, és az évad talán leglebilincselőbb darabját, a Parasztoperát. 

Mi volt az év legjelentősebb kiállítása?

Waldo: Több kiállításon is jártam, de legjobban a Kortárs szobrászok Közép-Európában című kiállítás ragadt meg bennem. Körmenden a Sala Terrena Galériába költözött egy kicsi Európa, ahol érdekes anyagokat, izgalmas formákat láthattunk az alkotóktól. Európa sokszínűsége, kulturális különbségei, múltja és jövője is megjelent Körmenden ezen a kiállításon.

Rozán Eszter: Az év legjelentősebb kiállítása szerintem a Szemtől szemben kiállítás volt az Iseumban, mely megmutatta az egyéni sorsokat a rémtettek mögött.

Bangó Mária: Jene Sándor A Kelet tánca címmel nyílt fotókiállítása volt a legérdekesebb kiállítás számomra. Izgalmas amikor egy művészetet egy másik művészet „szemén" keresztül vizsgálhatunk.

Büki László:  Csatlakoznék Eszterhez: számomra is az iseumi Szemtől szemben tárlat volt a legjelentősebb. Nemcsak az üzenete és az elhangzott élettörténetek és visszaemlékezések kapcsán, hanem a tárlat monumentalitása, az összerendezésébe fektetett energia, valamint fotótörténeti kuriozitása miatt is.

Várjuk olvasóink véleményét is a kérdésekkel kapcsolatban - hogyan látták 2014-et kulturális szempontból? Akár e-mailben (info@vaskarika.hu), akár a kommentboxban megtehető a kulturális évértékelő!