2013.02.03. - 12:40

„Ha van zene, akkor az ő” - suttogja fülembe a szomszédos széken ámuló ismerősöm, és biccent egy nagyot a színpad felé. Én meg csak bólogatok, mosolygok, és sorjázom a helyeslést. Aztán azt veszem észre magamon, hogy bámulok előre, a fények irányába, a lábánál dalszövegtartóként funkcionáló sörösládára fókuszálok, majd mosódik a kép, és hagyom magam. Zselenszky Tamás szerint péntek este jó talajra esett a mag(ja), saját dalokat hozott, mi pedig hagytuk, hadd legyen az a csodagyerek, aki mindig is szeretett volna lenni.