2013.10.13. - 20:00

Meg lenne lepve kedves netes, (ha) eszperente elevenedne fel Velem, s vele (a) gesztenye veleje s ereje? Persze, lehetetlen e-vel e csemege, - (mi) melegre fekete levelet perget -, esszenciáját elrebegni, ezért ezen a ponton letettünk lóra, illetve róla. Mert hogyan is mondanánk el e-vel, hogy az idei termés nagyszemű és édes, kevés benne a kukacos - teketlen? -, viszont mennyiségre kevesebb a megszokottnál? S hogy mindezért a savas eső - ecetpermet - a felelős? S hogy készül belőle süti ezerféle, palacsinta, kávé, s talán még a juhtúrós lepénybe is csempésznek marketingfogásból receptgengszterek? Határtalan a receptúra, viszont nem kell hozzá bakancs! Arról nem is szólva, hogy tömegek araszoltak a szűk utcácskákon az őszi langyban - emberrengeteg kellemes melegben -, hogy rekeszizom-, szem- és fültorna várta a garatkaland után (előtt és közben) a gyerekeket s meglett embereknek nevezett egyedeket (értsd: felnőttek). Nevezzük nevén, s hevén merengjünk utólag: Gulyás Laci fűzfánfütyülése, az etNoé lélek- és testmelegítő zeneködmöne, a Latin Spirit Trió forralt bor fűszerezésű esőűzője - nem sikerült nekik... - és a Soltis Lajos Színház vásári tereferéje nézett farkas helyett medveszemet, s nem kukoricázott senkivel sem, aki gesztenyézett. Ecce Velem!