Kezdődött azzal a nagy változások sorozata 2012-ben, hogy a NAT-on belül kerettanterveket határoztak meg, amely részletesen tantárgyakra és évfolyamokra vonatkozólag meghatározta a tartalmakat, követelményeket. Ehhez igazodva kellett elkészíteni az iskoláknak a helyi tanterveket, mely figyelembe veszi a helyi sajátosságokat, az iskola arculatát. De csak 10%-ban lehet eltérni a kerettantervtől. Gondoljunk bele, hogy mindenegyes gyerek a legkülönfélébb személyiségfaktorokkal, kompetenciákkal, képességekkel rendelkezik, amelyeket fejleszteni kell. Ez pedig csak úgy valósulhat meg, ha megfelelő, sokrétű, differenciált kínálatot nyújtunk a gyermek számára. Ha csak egy-egy osztály, illetve egy-egy iskola összetételét nézzük, látható a nagyfokú heterogenitás. Így nézve a 10 %  tényleg elegendő?

...ez körülbelül olyan, mint amikor az orosz tanárokat átképezték német tanárrá 

Ezt a kerettantervet felmenő rendszerben 2013/2014-es évtől vezették be. Akkor még csak az 1., 5. és a 9. osztályra terjedt ki, idei tanévtől már a 2., 6. és 10., jövő tanévtől a 3., 4. és 11. osztályokat is érinti. Ha máshonnan nem ismerős, az biztos, hogy mindenki hallott a mindennapos testnevelés bevezetéséről, s annak okán előálló problémákról, legfőképp a tornatermek hiányáról.

Tartalmilag nézve a kerettantervnek megfelelően néhány tantárgy tanítása jelentős módosult, általános iskolában leginkább a történelemtanítás (én is ezt a tantárgyat tanítom). Ennek a lényege, hogy főleg az ókori tananyagot leszűkítették és beletették az addigi hatodikos anyag felét. Így építették fel a további évfolyamokat. A történelem tanítás így már a 8. évfolyam első felében befejeződik. S hogy mit tanítunk utána: állampolgári alapismereteket, ami eddig is volt. Ez még rendben van. De ezentúl pénzügyi és gazdasági kultúrát, háztartás és családi gazdálkodást illetve médiaismeretet is tanítunk. Gondolom ezeken a területeken velem együtt minden történelem tanár otthon van! Úgy érzem, ez körülbelül olyan, mint amikor az orosz tanárokat átképezték német tanárrá. Mi is képezni fogjuk magunkat, hiszen az életfogytig való tanulás ránk is vonatkozik!

...célszerűbb, ha tölcsérrel a gyerekek fejébe töltjük a tartalmakat

És akkor nézzük a diákok oldalát is: egyre nehezebb a sorsuk. Hiába vannak a NAT általi hangzatos szavak: műveltség és képességek elsajátíttatása, figyelembe véve a tanulók életkori sajátosságait, kompetenciák fejlesztése, élményszerű, szemléletesen megjelenítő tanítás, a tananyag tevékenység-központú feldolgozása....és még sorolhatnánk. Ha meg akarnánk a kerettantervi követelményeknek felelni, akkor célszerűbb, ha tölcsérrel a gyerekek fejébe töltjük a tartalmakat, mert a fentebb említett tanítási módszerek a tartalom mennyisége miatt kivitelezhetetlenek. És ehhez jön még a tanulók eltérő műveltségi, képességi szintje is. Kíváncsi lennék, hogy hány pedagógustársam képes a kerettanterv követelményeinek, elvárásainak és a fenti hangzatos NAT szavaknak egyszerre megfelelni?

A másik probléma, ami folyamatosan kihívás elé állít bennünket, az a tankönyvek kiválasztása. Gondolom nem vagyok egyedül azzal, hogy  több évre volt szükségem ahhoz, hogy a tanítás-tanulás folyamatához, a tanulók képességéhez igazodó megfelelő könyvet megtaláljam. Olyan taneszközt kellet találni, amelynél fő szempont, hogy az évi 72 órában végig tudjam tanítani a könyvet, ne kelljen rohanni az anyaggal, legyen kellő idő a gyakorlásra, az anyag elmélyítésére. Olyan könyvet, amely a lényegre törekszik, nem veszik el az apró részletekben, s nem tömény tudást kíván a gyermekek fejébe tölteni. Olyat, melynek képanyaga, diagramja, táblázata megfelelően kapcsolódik az adott leckéhez és jól elemezhető. Ahol a lényeget még vastagon kiemelik és összeolvasva értelmes mondatokat tesz ki.

Olyan tanulókkal foglalkozok, ahol sok a szövegértéshibás gyermek - de ma már melyik iskolában nem találunk ilyet? Ezért a fenti kritériumok nagyon fontosak voltak. És megtaláltam! Több évig tanítottam belőle, nemcsak én, hanem a gyerekek is szerették. Volt lehetőség gyakorlásra, az adott leckéhez tartozó filmek megtekintésére, összefoglalásra és a dolgozatok megíratására. A tankönyvkiadó által kínált feladatgyűjtemény jól használható volt, játékos formában is segítette a tanulási folyamatot. Feladataival igyekezett már az általános iskolás korú gyerekeket - az életkoruknak megfelelően - a történelmi érettségin használatos feladattípusokra is felkészíteni. Nem lenne teljes a kép, ha a kiadó által kínált témazáró feladatlapok jól használhatóságról nem beszélnék. De elég legyen a dicséretből!!!Mert ez már a múlt!

A tankönyvkiadás államosításával az állami iskolák lehetőségeit korlátozták 

2013 tavaszán jött a meglepetés. A kerettantervek megjelentetésével egyidőben kezdték átalakítani a tankönyvpiacot.  A tankönyvellátás állami közérdekű feladat lett, amelyet az állam a Könyvtárellátó Kiemelten Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaságon (Könyvtárellátó) keresztül lát el. A tankönyvkiadás államosításával az állami iskolák lehetőségeit korlátozták a tankönyvválasztásban, az egyházi és az alapítványi intézmények szabadsága azonban megmaradt. Ennek eredményeként borult a tankönyvkiadók piaca is. Mivel túl sok kiadó működött (ami bennünket, tanárokat nem zavart, mert így volt kínálat, és egy-egy kiadó egy-egy tantárgynál csúcsszupert alkotott), ezért a tankönyvpiacot államilag leszűkítették. Addig a legnagyobb, 28-30 százalékos részesedése a szegedi Mozaik Kiadónak volt, 26-27 százalékot birtokolt a piacból a Nemzedékek Tudása, harmadik az Apáczai Kiadó volt 18-20 százalékkal.  Az állam megvásárolta az Apáczai Kiadót és a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadót, a korábbi Nemzeti Tankönyvkiadót. Hoffmann Rózsa, volt köznevelési államtitkár szerint ezzel az volt a cél, hogy kevesebb, de garantáltan jó minőségű könyvből tudjanak választani az iskolák, és jóval olcsóbbak lesznek a kiadványok.

Eleinte reménykedtünk, hogy talán a minőségi könyvek megmaradhatnak! Sok kollégám ugyanabból a könyvből tanított, mint én. Majd jött a hidegzuhany, megjelent a tankönyvlista, így a reményeink is elszálltak: 3 könyv közül választhattunk - főként az állami kezelésbe vett kiadóktól - és az általam tanított tankönyvek kiadója nem volt benne. A kínálatból 2 kiadót már ismertem, mert a kezdet kezdetén az ő könyveiket is kipróbáltam. A harmadik választás egy kísérleti könyv volt, amelyről egy mintapéldányt se kaptunk. Kíváncsi lennék, hányan merték ezt a könyvet választani! Mindenesetre én megpróbáltam a variációk közül a legjobbat választani!

Tehát egy új és átírt könyvvel kezdhettük a tanítást tavaly 5. osztályban, és az idei tanévtől a 6. osztályban is. Kezdjük azzal, hogy azóta állandó rohanásban vagyok. 63 leckére van osztva a könyv, amit úgy kellene 72 órába bezsúfolni, hogy jusson idő a gyakorolásra, összefoglalásra és témazáró íratására. Szeretném tudni, hogy erre melyik tanár képes? Mert én nem! De lehet, hogy én csinálok valamit rosszul, vagy az is baj lehet velem, hogy nem csak száguldani akarok az anyaggal, hanem azt is szeretném, ha a diákok értenék is. A másik problémám, hogy úgy vontak össze anyagokat, hogy egy leckébe került 2 régi anyag, vagy közös témakörbe két régebbi. Itt már felmerül bennem, hogy aki ezt elkövette, az mennyire ismeri a gyermekeket, azok terhelhetőségét. Lehet, hogy egy jó képességekkel rendelkező osztályban ez nem gond, de a mai iskolák többségében nem csak ilyen található. A képanyag néhol használhatatlan, vagy nem a lényeget igyekszik ábrázolni. Vastag betűs kiemelések vannak, de önmagában nem értelmesek. A munkafüzet sokszor nem a megtanult anyag elmélyítését szolgálja, hanem a részletek felkutatását. Ezért már nem is rendeltem az idei tanévben. Ugyanígy jártam a témazáró feladatlapokkal is.

A tavalyi évben aztán további meglepetések vártak bennünket, megkaptuk az eligazítást a Klebelsberg Intézményfenntartó Központtól (KLIK), hogy mely kiadványokból választhatunk. Így a szűk listánk további szűkítés alá esett.

És mi most a helyzet? Újabb tankönyvlista és teljes káosz!

A kerettantervnek megfelelő könyvek közül jó párat kivettek a listából, egy-egy évfolyamon lehetetlen azonos kiadótól rendelni. Így elérték, hogy nem épülnek egymásra a tananyagok. Persze megint kaptunk egy kis ajánlást, hogy melyiket kellene választanunk. Mit tehet az a tanár, aki több évfolyamon is tanít: vagy különböző kiadóktól választ könyveket, így mindig új- és új variációkhoz kell hozzászokni a tanárnak, illetve a tanulóknak is. Mert természetesen kiadónként változik a könyvek felépítése is. Vagy azt amit a mostani ajánlat sugall: megvesszük a kísérleti könyvet, mert azt dolgozták ki minden évfolyamra, és persze az a legolcsóbb.