Grillezett szöcske és Pinkandroll - picture on festival 2015
Képgaléria megtekintése2015.08.10. - 00:15 | BLH, Mészáros Vivien - Fotók: Büki László
Ha augusztus eleje, akkor Bildein, ahol szokás szerint mindenbe belekóstolhattunk, mi fülnek kellemes! Sajnos idén nem sok honfitársunk gondolkozott így, az előző évekhez képest érezhetően kevesebb magyar szót hallottunk. Pedig a picture on minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami miatt érdemes ezt az alig 25 km-t megtenni Szombathelytől. Tüneményes helyszín, mosolygó biztonsági őrök, grillezett szöcske, Lancsi hambik, s persze szokásosan remek zenék mindkét színpadon! Ismét csak a respekt hangján tudunk szólni a bildeini fesztiválról! Írásunkból kiderül, milyen volt a pénteki napja!
Ismét Bildein, ismét a faforgáccsal borított templomkert és a "zöldalma-liget" színpada várta a zenerajongókat. Néhány honfitársunkba is "belebotlottunk" a két nap során, bár a péntek koradélután Szombathelyről induló 30Y busszal kevesen látogattak ki az ausztriai fesztiválra. Az Alterábával sem újkeletű a kézfogó, így értelemszerűen a "testvér-fesztivál" vizeiről "evezett" át az ismerősök java része Bildeinbe: főként zenészek, koncertszervezők és médiabetyárok adtak egymásnak randevút.
Az esemény helyszínéhez közeledve megállapítottuk, hogy még azoknak is eltéveszthetetlen, akik először járnak itt. Világos tájékoztatást adtak a táblák, a parkolásban segítettek a fesztivál szervezői. A sátrazás is egészen egyszerű: állj be a sorba az autóddal, melletted hagyj annyi helyet, amennyi a sátradnak elég, állítsd fel alkalmi otthonod, és már mehetsz is fesztiválozni.
A bejutási procedúra alapos volt a motozás szempontjából, bár a magyar fortély hihetetlen dolgokra képes. Még arra is, hogy a fesztiválhelyszín melletti Nepomuki Szent János szobor közelébe - fontos a könnyen betájolható "ojjektum!" - rejtse el a megváltásnak hitt Hubertust, ami a 35 fokban szinte felforrósodott az üvegben. Nagylevegő, korty, némi finnya, de ételt és rövidet nem hagy veszni a magyar.
A két helyszín közötti átjáró - Pajta - néha kicsit zsúfolt volt (mindkét napon elkelt minden jegy!), de a koncertek helyszínein volt mozgástér - sokan voltak, de kényelmesen oszlott el a tömeg. A nagyszínpad inkább a tombolásra, bulizásra ösztönző bandáké volt, míg az almáskert kis nyugágyain, vagy a faháncson elterülve a lazulós, szövegcentrikus, elsősorban osztrák fülekre kihegyezett zenéket hallgathattuk.
Az ingyenes, csütörtök esti nyitóbulin nem kisebb bandák hangolták a korán érkezőket, mint a nagysikerű nyugat-európai koncertek után Beledbe látogató magyar Ozone Mama, vagy a méltán ünnepelt formabontó osztrák electrococo-bajnok, Johann Sebastian Bass.
Pénteken a 30Y bemelegítése után Jesper Munk énekes-dalszerző és gitáros ejtette ámulatba a zenéjével a közönséget. Csak pilláztunk a piszokul fiatal, David Bowie és Mick Jagger "nemes ötvözetét" felmutató huszonéves srácon, hogy mit művel a színpadon. Az ilyenre mondják, hogy ösztönösen tehetséges, zsigereiben van a zene, gyakorlatilag egy született rocksztár! A korához képest igencsak érett, egyedien rekedtes hangú gitárostól és két zenésztársától nagyon kiforrott bluesjellegű muzsikát hallhattunk. A honi berkekben szinte ismeretlen trió pont azt villantotta fel Bildeinből, ami miatt mindenképp érdemes ezt a pár kilométert megtenni: szélesíti személyes zenei univerzumunkat.
Jesper Munk
Jesper Munk után az almáskertben a pauT táncoltatta meg a közönséget pörgősebb popszámaikkal, amelyek néhol indie, néhol punkos beütéssel voltak átitatva. A tagok „maskarája" és a saját magukról adott leírás, miszerint „hazug popzenét" (verlogene popmusik) játszanak, hűen tükrözte a banda zenéről alkotott véleményét és az ahhoz való hozzáállást. Összességében egy bohókás, vidám, abszolút bulizható koncertet hoztak össze a fiatalok, ami a közönségnek igencsak ínyére volt.
Akárcsak a pinkawossa, aminek alapja a direkttermő uhudler szőlő. Felnyomják vízzel, és máris finom a gyümölcsösen üdítő fröccs. Az osztrákoknak. Mi maradtunk a klasszikus sörnél, illetve ennek citromos változatánál, a Radlernél. Torok rendben, míg a gyomrot Lancsák Karcsi hamburgerével nyugtattuk le, bár ajánlottak más alternatívát is - a fehérjében rendkívül gazdag pirított, grillezett "rovarétlapról". Barna kenyér és ketchup dukált mellé, ám megkíméltük magunkat ettől a - valaha - ugró vagy mászó "légyottól".
The Subways
E kis gasztronómia kitérő után térjünk vissza a zenéhez: végig sem tudtuk hallgatni a pauT-ot, máris kezdődött a nagyszínpadnál az est nagydurranása: a brit The Subways halál pontosan kezdte ontani a zajt a hangfalakon keresztül. A Billy Lunn vezette trió keményen tolta a közönség arcába a jobbnál jobb punkrock szerzeményeket. Olyan híresebb Subways-számok csendültek fel, mint a Shake! Shake!, Oh yeah!, Kiss kiss bang bang vagy a zenekar slágerének számító Rock and roll queen. Mindezek mellett a frontember újabb szerzeményeket is bekonferált, sőt, ünneplésre is volt ok, hiszen - mint ahogy azt megtudtuk - napra pontosan 9 éve szerepeltek a Craig Ferguson által vezetett The Late Late Showban az Egyesült Államokban! Az óriási erővel lecsapó tömörségében egyszerű, kemény zene a nézőteret hamarosan a pogó színterévé alakította át, ahol a bakancsos rockertől, a tornacipős punkon át, a szandálos hippiig mindenki utolsó cseppig beleadta energiáit a buliba. A banda összképén remekül tükröződött az az egyszerűség, amit egyik kiváló dalukban megénekeltek: We don't need money to have good time!
A zenekar koncertje után a fesztiválszervezők lepték el a színpadot, picit sütkéreztek a reflektorfényben, hiszem hatalmas munka egy ekkora rendezvényt tető alá hozni, majd a közönség tetszésnyilvánítása közepette fesztiválpólókkal "szórták" meg a népet.
Az almáskertben ezidő alatt a Wilfried & Die Neue Band zenéjétől potyogtak a gyümölcsök és verődtek össze a tenyerek, majd a nagyszínpadon az egész fesztivál egyik legnagyobb neve, a német nyelvterületen hatalmas respektnek örvendő bajor reggae-legenda, a szókimondó szövegeiről, társadalomkritikájáról híres Hans Söllner & Bayaman' Sissdem hirdette az igét a láthatóan fogékony közönségnek. A nagyszínpadon őt váltó amerikai rockküklopsz Black Stone Cherry helyett haza, azaz az almáskertbe húzott szívünk egy elementáris huppogásra az Ocho Machóval, amivel stílszerűen le is böktük a napot, kihagyva az egyébként igencsak csábító Anathema Late Nite Special pszichedéliáját.
Kapcsolódó írásunk:
A magyarok nyilai - 30Y és Ocho Macho a picture on festivalon
2015.08.09. - 17:00 | Mészáros Vivien - Fotók: Büki László 'Harlequin'
A pictue on festival első napján a hazai könnyűzene két méltán elismert bandája, az alterrockot játszó 30Y és a huppogós Ocho Macho szórakoztatta a közönséget Bildeinben.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1914 szavazat
Új hozzászólás