Már az első pár perc után tudtuk, hogy egy nem mindennapi moziélményben lesz részünk, mikor leültünk a TV elé, ugyanis Catherine Breillat nevét viseli a rendezői szék. Az általa jegyzett filmek középpontjában a szexualitás, a nemek közötti konfliktus és a testvérek közötti rivalizálás áll. Ennek bizonyítékaként szolgál a cím is: Nővéremnek! (vagy ahogy több országban ismert: Fat Girl) Még jóformán el sem kezdődött a film, de már azon agyalhatunk, vajon miért épp ez a címe egy könnyed és felhőtlen családi nyaralást bemutató műnek. A címalternatívákból következtetve késztetést érzünk, hogy már előre lefutassuk magunkban az általunk elgondolt filmcselekményt. - A kövér lány a nővérének ajánlja a filmet, illetve neki címzi. Na, de miért? -vagy, hogy stílszerű legyek - Pourquoi?



A Nővéremnek története egy egyszerű családi idillel kezdődik. Elena (Roxane Mesquida) a családjával nyaral a francia tengerparton. Mint minden együtt töltött idő a famíliával, ez is kezd lassan unalmassá válni. Bár ott a húga, Anais (Anais Reboux), kivel eltölthetné a szabadidejét, mégse érzi jól magát. Szeretetre van szüksége, amit a munka elől vakációba menekülni próbáló családjától nem kap meg. Inkább felfedezi a várost, és vele együtt az ott élőket is. Elena 15 éves, és gyönyörű, bármely férfinak felkelti az érdeklődését, és míg őt támaszként segíti a 12 éves, ám mégis sokkal racionálisabban gondolkodó Anais, addig a tinédzser élet minden bajával küszködő húgnak nincs senkije se, akivel megbeszélhetné a saját gondjait. A kapcsolatukat a féltékenység és az együttérzés szövi át. Bár az utóbbi inkább csak Anais részéről valósul meg.
Még jóformán bele se bonyolódtunk a sztoriba, de Breillat agyszüleménye máris számos ellentétet állít a néző elé. Adott két testvér, akik semmiben sem hasonlítanak egymásra, talán csak a vezetéknevük ugyanaz, de mégis van közöttük valami kötödés a másik iránt. Anais próbál tanácsokat adni a 15 éves nővérének. Beszélgetéseik leggyakrabban a nemi élet, a szexualitás és a szüzesség elvesztése körül zajlanak. Mint mindenben, itt is két álláspontot képviselnek a lányok. Anais csak vágyik a szerelemre, míg Elena gyakorolja is. A racionálisabban, bár korához képest megdöbbentően gondolkodó húg szerint nem jó az, ha olyan férfival fekszik le először, akit szeret.

„Ha egyszer találkozok egy pasival, akibe beleszeretek, azt szeretném, hogy már túl legyek az elsőn. Hogy ne gondolja, hogy az az első. Az első alkalomnak nem azzal fiúval kell megesnie.
Nem akarom, hogy egy srác azzal kérkedjen, hogy ő volt az első nekem."

Ezzel szemben Elena, aki a húga szerint erkölcstelen módon viselkedik, csak arra vár, hogy ágynak döntsék. A helyi kocsmában meg is találja, azt, akire vágyott: Fernando, az olasz jogászhallgató rögtön veszi az adást, hogy a gyönyörű lány mit is szeretne. Mivel férfiből van, azonnal le is csap az alkalomra. Közben Anais fül és szemtanújává válik a nővére és egy idegen olasz turbékolásának. Ebben a jelenetben kis túlzással talán a filmtörténet legérzelemdúsabb iskolai beszámolóját láthatjuk, szinte majd elolvadnak a főszereplők, miközben a vizsgaidőszakról és az egyetemi évekről sugdolóznak. A banánhajó szimbolizálja a hormonproblémákkal küzdő lány szerelmét, melyet bárhol megkaphat. Nem tudni, hogy amit Anais érez a szexualitás jelenlétében az a féltékenység, az együttérzés, vagy éppen az elutasítás.

Elena titkos légyottra hívja Fernando-t, amiről persze csak Anais tud. Az olasz srác meggyőzi a törékeny lányt, hogy legyen a szerelmi játékszere, mialatt a hugica is a szobában van. Pont ezektől a párbeszédektől és jelenetektől válik az egész olyan igazi Catherine Breillat-sá. A felszabaduló nyers vágyak és érzelmek teszik a művet azzá, amivé, és amiért nagyon sokan elítélik. Több helyen be is akarták tiltani a vetítését, és valljuk be: nem volt jogtalan az efféle kezdeményezés.

A film másik cselekményszálán a Pignot család idősebb tagjai, az anya és az apa munkamániája fut. Hiába vannak szabadságon, mégis mindig a munkájukkal foglalkoznak Az apa, Francois épp most indította be a vállalatát. Teljes mértékben csak a munkájára koncentrál, nem tud és nem is akar a családjával foglalkozni, habár megpróbál valamit tenni ellene, hogy ne így legyen, lásd a közös étkezésre való törekvést.
Egy üzleti probléma miatt Francoisnak ideje előtt félbe kell szakítania a nyaralást, aminek tulajdonképpen még örül is. A család hölgy tagjai vásárlással töltik el az utolsó vakációs napjukat, ami persze ismét konfliktust eredményez a két lány között.



Utolsó nap révén Elena és Fernando ismét találkoznak. A naiv lány bedől a srác házassági ajánlatának, és az éjszaka folyamán teljes egészében odaadja magát az olasz machónak. Újabb fordulat következik, egy idős hölgy zavarja meg a Residence békésnek tűnő nyugalmát, melynek következtében újra felizzik a Pignot lányok körül a levegő.

A film végére mindenki eléri a célját, a kínos helyzet megoldódik, a bonyodalom elsimul, és ami a legfontosabb: Anais egyetlen vágya is teljesül. Mire leperegnek az utolsó filmkockák, azt veszi észre az ember, hogy teljes megdöbbenéssel vegyes ámulattal bámulja a képernyőt.

A Nővéremnek! minden korosztálynak ajánlható, különösen a 18 éven aluliaknak - persze nem a gyerekeknek - , de sajnos ez az a korosztály, amelyik a törvényi határozat keretében nem nézheti. Srácoknak és lányoknak, apáknak és anyáknak, nővéreknek és hugicáknak, egy szóval mindenki részére tanulságos történet.
Egy mondatban összefoglalva: meg kell nézni, és egy biztos, nagy hatással lesz minden nézőre Catherine Breillat sokkoló és nyomasztó alkotása.