Ha magával ragad a zene hiperkarma - Hiperkarma és Margaret Island koncertek a Végállomásban

Képgaléria megtekintése2015.10.17. - 13:30 | Büki László 'Harlequin'

Ha magával ragad a zene hiperkarma - Hiperkarma és Margaret Island koncertek a Végállomásban

Van, akinek Tesséklássék, másoknak a nagytesója, a Zöldpardon, de akad olyan is, aki szerint Senkitöbbet. Szerinted?

"mert nagyobb dolog annál, hogy odadobod magad, csak egyvalami lehet:
úgy csinálni végig, hogy soha ne tudja meg, soha ne tudja meg az, akiért teszed"

Mondhatnánk, MR2 Petőfi-szombat volt a Végben, ami azért is meglepő, mert a városszéli kult- és kultúrhely alapvetően nem ebből a zenei sodorból válogatja deszkakoptatóit. Sosebánjuk - így, hiperkarmásan - hogy ezúttal így tett. 

Jöttünk emlékezni, rajongani, szövegetbérczesivelmondani, tudnihogyrólunkszólt érezni. Minden visszatérést megszépít a rajongás, a gyomorban meg ott van tőle a feszítő kíváncsiság. Főként, ha nemcsak a zenei emlékek feszítik, hanem minden olyan körészőtt történés, amiben főszereplők voltak Színes körmök és Szívzörejek.

"Megfejtesz mindenkit, jófej vagy, mégsem vagy jól..."

Persze, hogy nem vagy jól. Üresen állsz, mindennek háttal, szemben zenekar, üzeni azt, ami már mögötted. Ami már neked áll "háttal". De nem ezért jöttél. Nem komorkodni. Pont hogy rajongani. Pontosabban: érzéseid lakmuszpapírját mártani zenébe, hogy elszíneződik-e. Hogy úgy színeződik-e el, ahogy vártad?! Mert vártad, hogy színeződjön, és ne semleges maradjon.

A 80-as évek végét vártuk, hogy picit be- és visszaköszönjön. 2015 végén. Azt a szellemi széljárást, ami miatt akkor ronggyá hallgattuk a korszak underground félisteneit: pocsék minőségben szóltak világmegváltó okosságok, tojtunk rá, hogy kifordított ingben furán néztek ránk, hisz mi sem a színét, hanem a fordítottját láttuk ezeken a zenekarokon keresztül a minket körülvevő világnak.

"Igen, a fonákon menni mindig
Mindennek háttal... "

Ezt vártuk. A félisten hiperkarmát, aki nem papol, mégis "térít". Térít és átmenetileg kitölti azt a rést, amit szellemi táplálék álnév alatt tartogattunk magunkban jobb időkre. Hogy eljött-e ez az idő, nem tudtuk igazán eldönteni, de itt volt egy zenekar, aki nekünk játszott. Nekünk, királyoknak, síelőknek, behúzott szárnyú, felfelé zuhanóknak, tátongó embereknek...

Lehetne nagy szavakat, szövegből visszaköszönő, okoskodó megfejtéseket írni. Mondhatnánk: kultzenekar. Sokaknak dob+basszus. Nekünk Lidocain. Érzéstelenítő szív(ritmus)zavarokra. Sosem voltunk senkik, mindenhonnan jöttünk. Sokan... és ez a lényeg.

A Kérdőjel pedig ide írandó: ki keres ebben az Összevisszaéletben Felejtőt? Pedig jóformán más sincs benne... Minden, ami megérint, felemel, egyszer el is ejt. Emelkedni pedig csak onnan lehet újra... 

"De egy mosolyba bújva
Még most is az arcodra fagynék
Veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren
vagy valaki mással"

Hát így. Vissza.

***

Október 16-án, pénteken a több éves kihagyás után újra koncertező, idén 15. szülinapját ünneplő Hiperkarma érkezett a Végállomásba, hogy bemutassa tavaly megjelent, Konyharegény című albumát. Vendég egy új, izgalmas formáció, a Margaret Island volt.

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás