Első hallásra fülbetűnik, hogy mint ahogy sejtettük előre, lemezen is még jobban előtérbe kerültek és sokkal jobban betorzultak Geri gitárjai, méginkább koszosodtak a koszosodni való darabok, és ha lehet ezt mondani még komolyabban jön le a bünti. Akik ismerik munkásságukat tudják, hogy bizony nem matiné hangzású és szellemiségű az általuk képviselt irány. A rock gyökerek egyre jobban előkerülnek - legnagyobb örömünkre -, amivel már az utóbbi időszak koncertjein élőben is szembesülhettünk. A 90-es évek derekán angliából indult triphop vonalon már rég túlmutat a Beat Dis, az albumot többször végighallgatva egy olyan egészséges kiforottság képe ölt testet, amely mindamellett, hogy megőrizte az eddig is felvállalt gyökereket, és ezeket nyílvánvalóan magán is viseli, nem hasonlítgatható semmihez sem. Belassult horror rock - a NIN, Tool hangzásvonalán, sőt korai Manson akár énektémáiban -, agyas hiphop - a WARP-os vonalról -, pszichedelia, modern sámánizmus, és mindezek mellett közérthetőség és zeneiség jellemzi az albumot, semmivel össze nem téveszthető egyedi, enyhén heroikus és éteri, csak rájuk jellemző felfogásban és hangszerelésben. A rengeteg töltelék álforradalmi popszemét közt, mindig lesznek olyan társaságok, akik komolyan hisznek abban, hogy a zene ereje révén is rá lehet ébreszteni az embereket arra, hogy a világunk velejéig romlott, és ezen változtatni kellene.



A nyitó szám már maga telitalálat, a Velvet Underground Venus In Furs dalának újragondolása alatt felvonultatnak mindent ami jellemzi a Proof Positive-ot, és a zenekar gondolkodásmódját. Csigi dumafolyama, Judy boszorkány-refrénje, a szaggató vastag gitár, a nu-skull zsigerekbehatoló billentyű téma - a metál-drummandbass megfejtő Pendulumnál hallhatunk hasonlót -, a hátul rejtekben dörmögő basszus, és Rozi szögdobolása egyből elvisz egy olyan tájra, ahol bizony nem kolbászból van a kerítés, ellenben mi otthon érezzük magunk, de nagyon. A hangmérnöki munkát Scheer „Max" Viktor-ra bízták, és a régi barát és kitűnő fülü hangmérnök ki is hozta a maximumot az anyagból, amit egy közepes minőségű stúdióban ki lehet ma magyarországon. Arányos és értelmezhető az összhangzás, dinamikus a ritmusszekció, egészségesek az énekek, pont eltalált az effektezés. Természetesen ahány fül, annyi ízlés, és ha néha kicsit ridegnek is érezzük az összképet, a zenével egységet alkot, és ez a legfontosabb kritérium.

A második Trainsient Joys, egy sodró hamisítatlan Beat Dis darab a már megszokottból, a harmadik Be On The Gad egy morcos középtempó széttekerés, gonosz énekekkel, folyós gitárral. Ellensúlyozásként jön az Easy, egy lassú mesefilmzene vonósokra, melyben először hallhatjuk a lemezen több számban is éneklő Dimanovszki Natalie-t. Aztán jön a Black Flag szkreccseléssel, a korongon egyébként még hallhatjuk Dj Owa sikálásait, de élőben már Dj Rocksteady /Goodfellaz/ - aki az albumon is szerepel több számban -, illetve Németh Gergő az Anima SS-ből vette át Adrián helyét. A szám ismét egy tipikus BD középtempó. Érkezik a Common Men hasonlóan az előbbihez gitárnyektetős meneteléssel, déli hiphop-os refrénnel, majd a Mother Earth egy nyugodtabb enyhén popos érzettel, kicsit az énekhang miatt a Morcheeba szebb napjait idézően. Aztán Gulity People egy koszos észosztás, büntető refrénnel, Marylin Manson effekt-tel az éneken. A Distress a soronkövetkező, egy vontatott szövegfolyam, kitűnő refrénnel, majd a tizedik Don't Give Up ami lehetne Mordor himnusza is akár, utána ismét egy befinomulás a Nonstop Playground által. Tizenkettedik a Know Nothing - ami egyből favoritunkká vált -, koncerteken nagyot fog ütni biztosan, doom-ereknek kötelező! Aztán a klippes Getting Nowhere, egy súlyos a videó nélkül is sokkoló ideglelés, képpel együtt pedig egyenesen letaglózó darab. Az utolsó, a tizennegyedik Rusty Blade pedig gyengébb idegzetűeknek semmiképp nem ajánlott.

A Beat Dis halad a saját útján, nem foglalkozva a zenei világtrendekkel, és valószínűsíthetően semmilyen külső elvárással, és mivel sötét felhők gyülekeznek az emberiség, és még sötétebbek a mi fejünk felett, ők ezzel szembesítenek is bennünket rendesen. Mint ahogy az eddigieket is, ezt a lemezanyagot is magunkénak érezzük, őszinte, hiteles, és a hatásvadászatnak a nyoma sem lelhető fel rajt. Mint az első két lemeznél is, valószínűsíthetően majd sorban érnek be a dalok, már most van három favoritunk, amiket visszaléptetgetünk, és mint eddig sem, ezután sem fogunk átugrani egyetlen számon sem. Keményebb lett és sokkal borúsabb a Pozitív Bizonyíték mint amit vártunk, de egy kicsit sem bánjuk, hisz ez az év is sokkal negatívabb eddig mint amire valaha is számítottunk, és nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogy kijelentsük a földi kánaán nem mostanában köszönt ránk. Ősszel turnéra indul a zenekar, akkor remélhetőleg élőben is hallhatjuk majd az anyagot, addig is tessék felkeresni a http://www.beatdis.hu/, illetve a http://www.myspace.com/beatdismusic oldalakat, és hallgatni illetve letölteni az albumokat!