A hétkötetes Harry Potter a kortárs irodalom legolvasottabb műve, hisz Joanne Kathleen Rowling brit írónő meseregénye mágikus képességeivel rá tudja venni a gyerekeket - és velük együtt sok felnőttet is - az olvasásra. Az első kötet 1997-ben jelent meg Harry Potter és a bölcsek köve címmel. Több évig ellenálltam a kísértésnek, de mikor véletlenül hozzám ragadt, néhány óra múlva, a könyv elolvasása után rögtön a folytatásért nyúltam. Az utolsó vaskos regény 2007-ben jelent meg, és ezzel lezárult Harry Potter varázslatos története. 2001-ben Chris Columbus gyermekded filmjében közel két és fél órán keresztül utazhattunk a fantázia, a mese, és az akaraterő világában, vagyis a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. 2002-ben Columbus és kamasszá cseperedett főhősei, Harry (Daniel Radcliffe), Hermione (Emma Watson) és Ron (Rupert Grint) immár jól összeszokott kis csapatot alkotva alaposabb munkát végeztek a Titkok kamrájával. 2004-ben az Azkabani fogolyban a mexikói Alfonso Cuarón letette kézjegyét, és a giccses mese birodalmából a gótikus látványvilágú, sötét, hidegrázóan félelmetes, horrorisztikus mesébe lendítette tovább a főhősöket. Ezt a részt máig az egyik legjobban sikerült Harry Potter filmnek tartom. 2005-ben Mike Nevell folytatta a hagyományt, és ismét egy jól sikerült félelmetesen komor és sötét alkotás született a Tűz serlegével, az újjáéledt Voldemorttal és a dementorok jéghideg leheletével. Másfél év várakozás után David Yates filmjében Harry komótosan gyűjti össze a tagokat a Főnix rendjébe, hogy a végső pár percben szembeszálljanak a sötét jegy küldötteivel. A megszerzett jóslat - nem élhet az egyik, míg él a másik - pedig előrevetíti a végső küzdelmet, mely valamelyik fél számára a pusztulást eredményezheti.

 A félvér herceg az egyik legizgalmasabb könyv volt a sorozatból. Faltam a sorokat, az utolsó oldalakon pedig izgalomba burkolózva vártam a végkifejletet, mely oly erővel csapott le rám, hogy nem tudtam felocsúdni. A filmből ez az erő hiányzik, és mindez, talán azért mert a stafétabot maradt David Yates kezében. Meglehetősen látványosan indul az aktuális mozi a mugli világba beférkőző halálfalók rombolásával. Ahogy a történet szereplői, úgy a film színészei is átélték a tinikor legnagyobb problémáit, ami így jogosan az egyik fő irányvonal az alkotásban. A filmben viszont eltolódik az arány a tinikor küzdelmeinek irányába, hisz szerelmek szövődnek, és mennek tönkre, a féltékenység hatja át több szereplő karakterét is. Nemiségre reflektáló poénok, tündi bündi gügyögő iskoláslányok, és az első szerelem szelétől megcsapott fiúk töltik ki a film nagy részét, amivel nem is lenne, gond, ha mindez nem a végső finálé kárára történik. Ennek az eredménye az lett, hogy a rendező nem részesítette megfelelő elbánásban a regény fő konfliktusát, és a kiválasztott Harry Potter felelősségvállalása is eltörpül a szerelmi játszótér csúszdájában. 

Elnagyolt történet, elkapkodott finálé, szörnyű lezárás. A sok hormontúltengéses kamasz között a varázslóvilág dolgai elvesznek, hisz a könyvben hosszú oldalakon taglalt izgalmas és feszültséggel teli támadás és küzdelem a Rend tagjaival teljesen kimarad, míg Dumbledore emlékei és a megszeghetetlen esküs merénylet pedig részben elszivárog a semmibe. A végső tragédia súlytalanná válik, hisz a könyv és egyben a sorozat egyik legdrámaibb pillanata után pár másodperccel a főszereplők ismét a kamaszkori szerelemről csevegnek, míg végül hirtelen megjelenik a képzeletbeli "folyt.köv." felirat. Bennem meg a hiányérzet. Hiányzik az erő, nincs meg az az érzés, amikor kiderül a végén a nagy titok, hiányzik a dráma, ráadásul Voldemort személyesen egyetlen filmkocka erejéig sem tűnik fel a vásznon. Ez a cikesz most kicsúszott a rendező kezei közül, a varázslat pedig eltűnt a rutin tengerében. Családi mozi, könnyed hormonokkal teli tini vígjáték, komor hangulatú sötét tónusú fantasy, valamint horrorisztikus képsorok keverednek a 154 percben.  A látvány és a színvilág lenyűgöző.  Színpompás eseményekkel szembeállított fakó szürkés zöld árnyalatok, aprólékosan felépített képi világ, sok arcközeli és néha remegő kézi kamera rántja magával a nézőt az egészen varázslatos látványvilágú Potter-univerzumba.  Összeségében pár felejthetetlen jelenet vésődik be a fejünkben - a horcrux megszerzése, a sátáni Damien-re hajazó ifjú Voldemort játéka, a búzaföldes jelenet, a szekrényből elélépő halálfalók - de mindez kevés ahhoz, hogy feledtesse a film gyorsan lezavart, lecsúpaszított fináléját.

Az utolsó könyv megfilmesítése pedig szintén David Yates kezében landolt, két részre bontva. Én meg izgulhatok, hogy mi keveredik ki a Potter világban megfáradt rendező kezei közül, hisz egy vérfrissítés - akár Terry Gilliam, Tim Burton,  Guillermo Del Toro, vagy Tarsem Singh személyében-  jót tett volna a sorozat lezárásának.Mi pedig a rajongók kommentjeit várjuk, hogy hogyan vélekednek Harry Potter legújabb kalandjáról!

Rajongóként 3,5 pont!