A Dal 2016: Meghallgattunk 10 versenydalt - II. rész
2016.01.22. - 15:00 | Büki László 'Harlequin', Orsó - Fotó: youtube.com
Miután kihirdették mind a 30, élő adásba kerülő versenyzőt, eljött az ideje annak, hogy hagyományosan mi is „előhallgassuk” a dalokat. Popzene-fogyasztási szokásainkat Eurovízió-módra konfiguráltuk, s a második 10 dallal beindítottuk a szubjektív és virtuális ostorsuhogtatást a magyar zenei ugaron, mellyel három alkalommal jelentkezik Orsó és Harle.
A 2016-os Eurovíziós verseny hazai válogatója évek óta egyre növekvő nézettséggel zajlik, és azt leszámítva, hogy a zsűri és/vagy a szavazó nézők véleményével nem mindig értünk egyet. Azért azt mindenképpen értékeljük, hogy a műsor eddig képes volt érdekes és szórakoztató, sőt: izgalmas is lenni. Reméljük, ez a mostani versenyen sem lesz másként.
Orsó: A régesrégi Nika nevet (szerintem sajnos) újra felvevő Veres Mónika szerintem az egyik legtehetségesebb, legjobb énekesnő ma az országban. Számtalan dalban mutathatta már meg a hangjában rejlő lehetőségeket, de ez a mostani szerintem nem igazán olyan. Én nem érzem, hogy ez lenne az ő sikeres vonala - de lehet, hogy élőben hatásosabb lesz. Mindenesetre örülök, hogy versenyben van.
Harle: A hang kristálytiszta, Nika valóban aranytorok, az élő műsorban is szinte stúdiószintű előadásra számíthatunk tőle. A dalt jegyző Szabó Zének úgy gondolom, vannak erősebb dalai is az idei versenyen, nem gondolom, hogy ez a dal fogja Magyarországot képviselni, annak ellenére sem, hogy az énekesnő tökéletes választás lenne erre.
Orsó: Patai Anna neve is tehetségkutatóban tűnt fel anno, már nem is tudom, melyikben, és emlékeim valami teljesen más műfajhoz fűzik, mindenesetre az plusz pont, hogy nem magyarul énekli a nótát, viszont szerintem aki ezt képes lenne élőben is értékelhetően elénekelni, az jelen állás szerint kizárólag Radics Gigi, szóval Annának fel kell kötni a gatyát, ha ezzel érvényesülni szeretne.
Harle: Nem vagyok különösebb barátságban az r&b-vel, főleg azzal a "hangfitogtatással", ami jellemzi. Sikítófrászt kapok attól, amikor egy dal a stílusra egyébként jellemző hajlítgatásokkal és "hangköszörüléssel" indít, mintha kényszeresen bizonyítani kéne, hogy ennek a lánynak aztán van hangja! A stílusért rajongóknak biztosan bejön ez, és a dal is. Nekem nem, és véleményem szerint annyira nem is egyedi, hogy érdemes lenne komolyan számolni vele.
Orsó: Julit bírtuk az X-Faktorban anno, aztán róla is megfeledkeztünk, egészen az idei versenyig. Ballada, szép dallammal, vokálokkal, aha, igen, oké. Lapozzunk.
Harle: Hát jaj. Kellemes, bájos, finom hang, de a dal olyan, amit ha kocsiban hallgatnék, sosem találnék ki a körforgalomból. Nem azért, mert lelazítana, hanem mert élettelenné tenne a kormány mögött... Vérnyomáscsökkentőnek, otthoni horgolgatáshoz és horkolgatáshoz elsőrendű.
Orsó: A Passed volt a tavalyi év egyik kedvence, szóval magasra állították a mércét, de nem okoznak csalódást - nekem ez tetszik! Ugyanaz a hangulat, egyszerű, de alattomosan mászik be a füledbe. Gyerekek, itt semmi máson nem múlik a dolog, csak az élő ÉNEKLÉSEN! Ha ezt sikerült helyre rakni az eltelt idő alatt, akkor előttetek a világ!
Harle: Ez nekem sokkal jobban tetszik, mint a tavalyi produkció. Szívesen hallgatom, sodró, ambientes nóta, a hárfa pedig kimondottan kellemes színt ad neki.
Orsó: Reni hangjával sose volt problémánk, de azért Beyoncét ennyire másolni kicsit nekem túlzás. Hát semmi eredetiség nincs már az emberekben? Na jó, azért ha élőben elénekli, kap egy pirospontot, de akkor is.
Harle: A dal tele van energiával, ami Reni karakteréhez passzol is, és vastagon kiérződik belőle Kállay-Saunders hatása. Naná, hiszen ők egy pár. A dal atomprofi, ha nem tudnánk, ki énekli, önkéntelenül is egy tengerentúli előadót képzelnénk mögé. Mondjuk Orsó által is megszólított Beyoncét. A keleties motívumért respekt!
Orsó: A Novák Péter nevével fémjelzett dalt egy fiatal énekes adja elő, az előző előadókhoz képest cseppet gyengébb angolsággal. A musicales múlt kiköszön a dalból, de egyelőre nem tudom, hogy ez jó, vagy rossz.
Harle: Közép-európai idő szerint a stílus felett alaphangon is elketyegett az idő, mintha Marc Almondot és Freddie Mercury operás attitűdjét gyúrták volna egybe. Szerintem ez egy felesleges sasszé a passzé felé...
Orsó: A fiúcsapat lelkesedése nem lohadt, én bírom amúgy őket, még ha a munkásságuk nem is az én stílusom. Láttunk már hozzájuk hasonlót az Eurovízión, bár ettől én még jellegtelennek tartom ezt a dalt.
Harle: Megszámolhatatlan hasonló dalba futunk bele naponta. Akár az is feltételezhető lehetne róla, hogy a refrén valamilyen üdítőital vagy intim betét reklámdala, végül is frítufláj!!! Huhhúúúú.... Ugorjunk.
Hold On To - Karmapolis & Szécsi Böbe
Orsó: Hogy a Szécsi testvérek miért nem tudnak már kikopni ezekből a versenyekből, azt nem értem. A Karmapolist szeretem (sőt, Szipszer Szabolcsot külön is bírjuk a Bulbs miatt, ami érdekes módon tavaly pont A Dal ellenversenyében, A Szám-ban ért el jó eredményt), és jó lenne, ha Böbe élőben is tudná azt nyújtani, amit a felvételen, de borítékoljuk, hogy nem fogja. Kár.
Harle: Aki ezt a finom elektronikával megspékelt elszállós hangulatot kedveli, annak biztosan bejön a dal. Én úgy érzem, érdemi esélyei nincsenek, függetlenül Böbe hangi adottságaitól. Utóbbi jelenlétét én a "zenei köztudatra" gyakorolt nyomásként értékelem. ;)
Orsó: Agárdi Szilvi is egy szerelmes balladával jelentkezik. Jó hang, szép ívek, de egyenstílus, százat és százat tudnék belőle felsorolni, ennek felét Celine Diontól.
Harle: A hang és a lány is gyönyörű, a dal stílusáról és talán a hangszínről is izomból Sarah McLachlan ugrott be. A dalt a jelentős eurovíziós rutinnal rendelkező Rakonczai Viktor jegyzi, érződik is rajta az "oldschool" táncdalfesztivál feeling.
Kéne közös kép - Egy Másik Zenekar
Orsó: Végre valaki, aki nem tehetségkutatós, mondanám, de Péterffy Lili bizony az (hát ez van, idén, úgy látszik, nemigen jut más). Viszont végre magyarul énekel valaki, és ez egy kedves dal. Nem tudom, eurovíziós szinten mit lehet vele kezdeni, de ByeAlex óta már nem is számít. Hajrá!
Harle: Tessék kérem, az Egy Másik Zenekar az idei "legnagyobb hős". Az ének nekem picit affektálós, maníros, de ettől még a dal hangulata nagyon megfogott. A magyar szövegért és a finom girlpower-ért - Tiszai Vivien rulez, az Ozone Mama volt dobosa püföl az EMZ-ben - pedig csettintés, várjuk az "élősóóót" és vizuált - minden értelemben!
Az első tíz dalról itt írtunk:
A Dal 2016: Meghallgattunk 10 versenydalt - I. rész
2016.01.07. - 00:50 | Büki László 'Harlequin', Orsó
Miután kihirdették mind a 30, élő adásba kerülő versenyzőt, eljött az ideje annak, hogy hagyományosan mi is „előhallgassuk" a dalokat. Popzene-fogyasztási szokásainkat Eurovízió-módra konfiguráltuk, s az első 10 dallal beindítottuk a szubjektív és virtuális ostorsuhogtatást a magyar zenei ugaron, mellyel három alkalommal jelentkezik Orsó és Harle. Íme az első tízes.
Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
Na, hát itt van az én kedvencem, és örülök, hogy Nektek is tetszik az Egy Másik Zenekar!
Patai Anna dala egyértelműen egy "mutatvány", semmi dallammal, szerintem 2000-ben már ilyenekkel nyomultak a harmadvonalbeli amerikai énekesnők.
A Passednél érdekes, szerintem a tavalyi daluk jobb volt. De úgyis az élő éneklésen múlik minden, kíváncsi vagyok, mennyit fejlődött Dóri egy év koncertezés alatt.
Horányi Juli szerintem azért jobb, mint itt írjátok, és ha valaki, ő biztosan valami különös vizuállal fog jönni. És szerintem élőben erősebb lesz a dal (legalábbis a koncertjén az volt - nála valamiért az összes dalának stúdióverziója olyan tompa lett).