Nemcsak a zsűri új, hanem a stúdió díszlete is, és megváltozott a már két éve bevezetett, de akkor tökéletesen haszontalannak bizonyult mobiltelefonos applikáció is. A stúdió elrendezése innen nézve tetszik, az applikációt letöltöttem, és mivel egy teljes nappal az első adás után regisztráltam a rendszerbe, zökkenőmentesen, mintegy másfél óra alatt sikerült is bejelentkezni. Ahogy láttam, szombat este igencsak leterhelték a szavazók a hálózatot, nem is nagyon értem, mire számítottak? Ugyanez volt anno a Rising Star-nál, és ugyanez a Sztárban sztár esetében is, tehát lett volna honnan tapasztalatot szerezni, de mindegy.

Az applikáció lényege egyébként, hogy a közönség, mint az úgynevezett „ötödik zsűritag" egy nagy közös pontszámot ad az adott versenyzőnek, ezt hozzáadják a zsűri pontszámaihoz, így kapjuk meg a sorrendet és a továbbjutók listáját. A menet a szokásos: az „elődöntőkből" adásonként 6 versenyző jut tovább (5 egyenes ágon, 1 pedig kizárólag közönségszavazattal), ezután a két „középdöntőből" továbbjutó 5-5 versenyző adja a döntős csapatot.

Az idei évben különdíjakat is kiosztanak: keressük A Dal felfedezettjét, illetve díjazzák a legjobb dalszöveget is. Pályázni lehet továbbá A legjobb remix címéért - mindezekről részletek a verseny hivatalos honlapján olvashatóak.

A két műsorvezetőt korábbról már ismerjük: Harsányi Levente eddig is jelen volt a műsorban, most talán egy picit hangsúlyosabb szerepet kapott, viszont a szerkesztők úgy gondolták - egyébként helyesen -, hogy a műsor tulajdonképpeni vezetésére továbbra is bőven elég egyetlen ember, márpedig ha az egyik Harsányi, akkor mellé mindenképpen hölgy dukál. Tatár Csillát én eddig kifejezetten sótlannak és semmilyennek éreztem, viszont semmivel sem rosszabb, mint korábban Novodomszky Éva, sőt, úgy látszik, végre megtalálta azt a rutint és felszabadultságot, amit korábban hiányoltam belőle. Mosolygós, közvetlen, és a váratlan helyzeteket is képes kezelni.

A zsűri összetétele meglehetősen vegyes. Frenreisz Károly, a vén róka - ki tudja, talán nem rossz választás; Zséda, a szép - igen, ő ennyi: emlékezzünk csak az X-Faktorban nyújtott támogatására; Both Miki, az egyedi - Napra-rajongóként öröm számomra őt itt látni; és végül Pierrot, a „keményvagyokmajdénmegmondomafrankót" - nem csalódtunk benne ma sem, de erről majd később.

Mindenképpen előny, hogy nincs sok kecmec, a kezdő táncbetét után perceken belül színpadra lépnek a versenyzők.

Odett izgalmas ruhát visel, ezen kívül azonban sok jót nem tudunk róla mondani. Az ének harmatos, az igazi énekhangját egyáltalán nem mutatja meg ebben a dalban. Olyan, mintha ő maga is unná, amit csinál. Ez a dal elmenne mondjuk a Barátok Közt kávézójában háttérnek, de ennél többet nem ér: súlytalan, milliószor elénekelt refrénnel. Ehhez képest a zsűri magasztalása egekig ér, szinte várom a rózsaszín pillangókat Zséda szájából, de szerencsére a pontszámaik azért nem olyan magasak.

Mohamed Fatima olyan előadó, aki nagyon szerethető, de még mindig nem ért el a szívemhez teljesen. Igaz, hogy élőben jobban érdekelt ez a dal, mint az előhallgatás során, de ettől még elhibázottnak érzem a stílust. Jó pont, hogy Fatima a dal egyik gazdája, és jobban is tetszik, mint pl. a tavalyi győztes dal, de azért még mindig furcsa. A rapbetét szerintem teljesen felesleges, és nem sugározza azt a különleges jókedvet, amit szeretne.

A By the Way megjelenése kellemes, viszont a koreográfia teljes hiánya miatt esetleg botladozásnak tűnik, amit a színpadon művelnek. A hangosítás egészen szörnyű, a zene alig hallható, míg a fiúk hangja elnyomja egymást (de legalább Vavra Bence a leghangosabb, aki egyértelműen a legjobb énekes közülük). A dal olyan, amilyen: nem tudok vele mit kezdeni. Tény, hogy a refrén szövege egyszerű (merthogy nincs neki), meg biztos könnyű ezzel közönséget énekeltetni, de egy kicsit mintha túl „boygroupos" lenne ez a recept, amit ráadásul már nagyanyáink is untak.

A Mushu-ként funkcionáló Izsákot meg kell dicsérnem. A Rising Star-ban még el lehetett linkeskedni az éneklést, de itt már nemigen lehet sumákolni, és úgy látszik, rá jó hatással volt az eltelt idő. Nem mondom, hogy egy Pavarotti lett, de természetesen nem is ez az elvárás. Saját magával ugyan kitolt egy kicsit a fiú, mert olyan dalt írt, amit fulladásig kell énekelni, nincs megállás, nincs szünet, de fel kell nőni ehhez a feladathoz is egyszer. A ruha szerintem botrány, de ízlések és pofonok, ezen nem múlik részemtől a szimpátia. Nem ez a dal a legjobb tőlük, de látok bennük potenciált, és ez legalább valami érdekes. Ja, és a dalszöveg tényleg jó.

Török Jázmin nem okoz csalódást, legalábbis ami a személyét illeti. A hang abszolút nyerő, a kinézet is szuper, kisugárzás a helyén, van ereje, nem súlytalan, nem unalmas. A probléma a dallal van, ugyanis ez az az ezerszer hallott country-pop nóta, tudjátok, amit a Bármilyen rádióban hallgatunk az autóban, útban valahová. Kár, mert nagyon jó énekesnő!

Benji még mindig szimpatikus fiú, tiszta és őszinte. Az egyszerű hangszerelés még jobban kiemeli a jellegzetes hangot. Tisztán, pontosan énekel, sőt: kicsit talán túl is képezi a hangokat, kevesebb manír, több érzés mindenképpen jobbat tenne a dolognak. Anno ment is ez, mostanra azonban az énektanárok megtanították a jó dolgok mellett a rosszakra is, reméljük, ez az egyenstílus kikopik majd belőle az évek múltával. 18 évesen mindenesetre kiemelkedik az általános magyar felhozatalból! Én szeretem, és nálam a nóta is nyerő.

Egy Másik Zenekar: jó színpadkép, jó kisugárzás, tetszik, hogy magyarul szól, és Lili igenis jól énekel. Kedves, aranyos, nincs vele semmi bajom, ez tényleg az a bizonyos „mezőnyből kilógó dal", persze jó értelemben. A sanzonos hangzás tetszik nekem, fülbemászó dallam, szimpatikus szöveg, befogadható és hiteles előadás. (Ne felejtsük, az énekesnő is rendkívül fiatal.) Pierrot érthetetlen módon bármiféle indoklás nélkül az este legrosszabb pontszámát, 4-et ad nekik, szerencsére Zséda 10-essel kontráz. Úgy látszik, Pierrot az idén sem hazudtolja meg magát, ok nélkül küldené süllyesztőbe az egyediséget, míg a kommersz dallal érkező Odettet körberajongta. Felháborító ez a részrehajlás, de szerencsére a csapat így is továbbjut, Pierrot meg aludjon jól a 4 pontjával.

Veres-Kovács Petra: örülök az ismeretlen arcnak, az új hangnak, mert bizony nagyon ráfér erre a versenyre a vérfrissítés. A lány ráadásul jól is énekel (a Szécsi testvérek legjobb pillanataikban sem közelítik meg ennek töredékét sem), igaz, a dal maga leginkább a tavalyi Csemer Bogi-féle vonal továbbgondolása. A színpadkép, a háttér, gyönyörű, szép a ruha, a táncosok is remekelnek, egyszóval mint produkció, tökéletesen kidolgozott. Ettől még nyilván nem juthat tovább (ezt főleg Pierrot-nak köszönhetjük, ez teljesen egyértelmű). Szerintük tökjó dolog, hogy itt lehetett a fiatal énekesnő, örüljön ennek, és viszlát. Hát azért ennél az értékelésnél jóval többet érdemelt volna ez a teljesítmény még akkor is, ha én sem ezt gondolom az idei nyertes dalnak.

Merthogy az idei nyertes nóta szerintem is Freddie, azaz Fehérvári Gábor Alfréd dala lesz. Nem túlzás, ha azt mondom, nemcsak a verseny, de az ország egyik legkülönlegesebb hangú, emellett legszimpatikusabb, legszerényebb énekese ez a fiú. Bevallom, én nagyon kedvelem, és hiába a himnikus, 100%-ig eurovízió-faktoros dal, én tőle simán bekajálok bármit. A közönség is szereti, a zsűri is kedveli, és ez ritka együttállás. Svédországba vele!

Ha valaki tüzes, túlfűtött, akkor általában nem illik a közelében elaludni az unalomtól. Tolvai Reni tüze, energiája azonban „nem jött át", ahogy mondani szokás. A vokalista lány sokkal izgalmasabb, mint ő, a koncepciót egyáltalán nem értem, az egész, úgy, ahogy van, küzdelmes, nyögvenyelős és erőltetett. A hanggal nem lenne gond, de minden más rossz. A látvány nélkül semmit sem ér, a látvány viszont semmilyen (mi a csuda ez a military-dolog?). Az egyedüli pozitívum a zenében a keleties rész. Pierrot szerint azonban ez a dal jobb, mint Péterffy Liliéké, mert 5 pontra méltatja, mondjuk Zséda 10 pontját se értem, ezt most így hogy? Ezzel holtversenybe hozzák Török Jázminnal Renit, és aztán ezzel a mozdulattal ki is ejtik Jázmint a versenyből, ami enyhén szólva is gerinctelen húzás volt szerintem.

Amíg a közönség szavaz, azt a Király Viktort láthatjuk a képernyőn, aki kifejezetten emiatt az adás miatt utazott haza Amerikából - és milyen jól tette! Lehet őt szeretni, nem szeretni, bírálni, de azt mindenképpen le kell szögeznünk, hogy amit csinál, az tökéletes és világszínvonalú. Igaz ugyan, hogy mindig tökéletesnek lenni számomra egy idő után kicsit unalmas, de itt még nem tartunk.

Továbbjutók:

Freddie (Fehérvári Gábor Alfréd) Pioneer című dala 42 pontot kapott a zsűritől. Három ponttal kevesebb jutott Benjinek, aki a Kötéltánc című számot énekelte, egyaránt 36 ponttal lett harmadik a Mushu és az Uncle Tom, valamint az Egy Másik Zenekar és a Kéne egy közös kép című dal. A szintén azonos pontszámmal, 35-35 ponttal végzett Török Jázmin és Tolvai Reni közül a zsűri az utóbbit juttatta tovább, dalának címe: Fire.

A hatodik továbbjutó a nézők szavazataival a ByTheWay és a Free to Fly című dal lett, így ők is bekerültek a középdöntőbe.

Az első adásra panaszunk nemigen akad, nem volt vérlázítóan, kibírhatatlanul rossz nóta, sem énekes, amolyan „elment" típusú volt az egész. A hangtechnikusok azért kapnak egy tockost, mert gyerekek, nektek nincs fületek? Mi a fene volt ez? Jövő héten, kérjük, figyeljetek oda jobban!