Az Agora Kulturális és Turisztikai Központ által a Zsinagóga Udvarba szervezett családias hangulatú koncerten jobbára a zenész szakma - annak sem a populárisabb vonalat követő művelői -, illetve a város kulturális életének szereplői és mozgatói adtak egymásnak találkozót. Meg még páran. Nem is volt ezzel semmi gond, hisz így is elmondható, hogy ha nem is volt telt ház, de nem tűnt foghíjasnak az udvar. A nyolc órakor kezdődő, és Gergő saját zenéire épülő műsor egy kiforrott irányvonallal és koncepcióval szembesített bennünk. Az előre felvett alapokra, a szokásos hagyományos és elektromos hegedű, illetve mindenféle dobok csatlakoztak be. A zenéről magáról mint minden kortárs művészeti produktumról hiába is mesélnénk, hisz az adott pillanatban befogadott élmény, valószínűsíthetően mindenkinek másképp jött le, és mást is mondott. Mindkét hangszeres tökéletes összhangban játszotta a bizonyos mértékig improvizatív témákat, és tisztán látszott, de inkább azért hallatszott, hogy ez kizárólag az együttzenélés öröméről szól. Minden darabnak megvolt a címe, és abból lehetett is következtetni arra mit is fogunk hallani. A körülbelül másfél órás zenei unikum elfogyasztása nem esett nehezünkre, sőt mint minden jó dolognál, itt is úgy tűnt, hogy még alig kezdődött el, és már vége is van. A vastaps végigkísérte a műsort az elejétől a végégig, tesszük hozzá teljesen megérdemelten.

Több ilyen jellegű megmozdulásra lenne szükség, és mindamellett, hogy a hangulatos udvar teljesen tökéletes helyszínnek bizonyult, egy ekkora produkciót, akár egy kisebb kávézó, vagy bármely kiállításmegnyitó is elbírna esetleg. Se szeri, se száma az érdekesebbnél érdekesebb hasonló formációknak, és mint újfent bebizonyosodott, érdeklődés is van rá. Várjuk a folytatást.