Múlt péntekre, a Malom söröző különtermébe hirdetett meg az LMP klub egy beszélgetést ebben a témában, ahol is a Pro Natura St. Gotthard Civil Összefogás elnöke Soós Zoltán vetítéssel egybekötött beszámolóját hallgathattuk meg arról, hogy is áll most az ügy. A képekkel illusztrált egyoldalú ismertetés alatt döbbenetes tényeket hallottunk, de mindamellett, hogy vérlázító és érthetetlen az osztrákok hozzáállása, azt kell mondjuk, hogy ez egy olyan játszma, ami sajnos már lefutottnak látszik. Amíg a Rába ügyében csak egy bőrgyárat kellett költekezésre bírni, addig itt egy hatalmas üzletnek bizonyuló befektetést kellene megvétózni valahogy. Az pedig, hogy a „kisemberek" győzzenek a nagy gazdasági érdekérvényesítőkkel szemben, sajnos azt kell, mondjuk, nem életszerű.

A teljes történet maga már szinte egy könyvet megérne. Hallhattunk Ausztriában perbefogott aktivistákról, családok szétszakadásáról, tömegtiltakozásokról, megvásárolt városvezetőkről és politikusokról - persze szigorúan csak Ausztriában -, zárt ajtókról, és mint idehaza általában rengeteg ígéretről. Az egyszerű tény az, hogy fent nevezett osztrák cég, egy évi 325.000!!! tonna szemét elégetésére alkalmas erőművet építene, mondhatjuk így, a magyar határra. Ez már akkor is pofátlanság lenne, ha nem három nemzeti park, és egy magyar város közvetlen közelében akarná ezt megvalósítani, de ott akarja. Számítógépes grafikával összerakott jövőbeli látképet láthatunk elsőre, a képen Szentgotthárd és a táj, előbb még a mai állapotában, tehát nyugis kisváros, melynek közepét templomtorony uralja. A következőn ez kiegészülve a majdani bűzgyár látványképével, amin egy száz méter magas kémény ontja magából a fekete füstöt, 170 m !!! magasságig.



Ez mellett eltörpül a „mindössze" hetven méter magas templomtorony és minden más is. Azt, hogy ez mit is jelentene a városnak és lakóinak szavakban nem is lehet nagyon kifejezni. Az eddigi panorámát onnantól már nem szívdobogva várja a hazatérő utazó, a szemmel látható ormótlan fekete füst - láthattunk hasonló látképeket osztrák városokról -, egyértelművé teszi, hogy itt komoly szennyezés történik. Nyugodtan bezárhatnak a bio-boltok, az ingatlan árak esni fognak, és ami a legveszélyesebbnek tűnik az ő szemszögükből, az eddig a határ menti várost célba vevő - és ezzel eddig a szolgáltatóipart életben tartó - osztrákok is el fognak vélhetően maradni. A saját égetőművük miatt, nonszensz. Már azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy akkor, amikor nyugati szomszédunk nemzetközi fórumokon, büszkén hangoztatja, hogy ők bizony a saját szemetük hatvan százalékát újrahasznosítják, miért is akarnak a már meglevő majd egy tucat mellé, még egyet felhúzni. Pláne ilyen hatalmasat, ami kétszer akkora, mint a következő legnagyobb. Ha pedig tovább fűzzük a kérdést, miért van az, hogy egy Graz közelében nemrég szabadjára bocsátott, jogerős építési engedéllyel rendelkező erőművet nem építettek fel, arra hivatkozva, hogy nem tudnák biztosítani folyamatosan a matériát. Pedig az csak 80.000 tonnára volt kalibrálva. Ezek nagyon jó kérdések, és van belőlük még számtalan. Sógorék szinte minden olyan hasonló beruházást vétóznak, ami az ő határaikhoz közel esik, elég csak az utolsó vitájukra gondolni, amit egy atomerőmű építéséből kerekítettek.

A beszélgetésen kiderült adatok elkeserítőek környezetvédelmi szempontból is. A városra gyakorolt hatásán felül, nekünk sokkal elszomorítóbb az a tény, hogy naponta három és fél millió köbméter füstöt bocsát ki magából. Mivel az uralkodó széljárás észak - északnyugati irányú, szinte az összeset meg is kapjuk ajándékba, ahogy elhagyja a kémény-peremet. A három közelben található nemzeti park - Raab Naturpark - A, Goricko - SLO, Őrségi Nemzeti Park - H - közül a vasi húzná a legrövidebbet, de egyiknek sem a javát szolgálná az biztos. Már maga az a tény, hogy bárhol felépítsenek a több sebből vérző földön egy ilyen füstokádó szörnyet, az is szomorú. Főképp, mivel nem vagyunk biztosak a létjogosultságukról sem. Ha egyszerű hulladékkezelési megoldásként erőltetnék, akkor az ember még bólinthatna, hogy persze nyakunkon a hegyekben álló mindenféle maradék, el kell tüntetnünk. De mivel ez egy hőerőműnek készül, az elsődleges célja, hogy energiát termeljen, ezzel pedig profitot valakiknek. A legutóbbi egyeztetésen a cég azt nyilatkozta a többször feltett kérdésre, hogy 250 km sugarú körben szándékoznak beszerezni az elégetni való kommunális, és egyéb hulladékot. Ausztriában nincs szemét, ahogy ez kiderült, tehát akkor marad Szlovénia - ahol úgy tudjuk, szintén nem sok felesleg van -, Horvátország, Magyarország, és Olaszország egy kis része.



Nos, az összeesküvés elméletek gyártóinak innen már nincs nehéz dolga - mint ahogy egy idősebb úrnak sem volt a helyszínen -, a hazai állapotokat tudjuk, és azt is, hogy dél-Itáliát konkrétan elárasztották európai szeméttel. Magyarországon is bepróbálkoztak német cégek, de még idejében leállították a hatóságok a nem túl pozitív árucikk behozatalát. Most megkapjuk majd légnemű formájában ugyanazt, minden nap. A majdnem napi ezer tonna hulladékszállítási, és a zökkenőmentes ellátási gépezetben esetlegesen keletkező lyukak kiküszöbölésére is felkészültek, mégpedig azzal, hogy ha szükséges olajjal is tudják majd táplálni a kemencéket, tehát egy ilyen erőművet is felhúznak mellé. Mindenre gondoltak, ahogy kell. Érdekes módon pont mostanában van tervben a vasút-villamosítás Vas megyében, és pont mit ad az ég, Szentgotthárdig, továbbá az összes a környékünkön működő hulladékkezelő osztrák cégek kezén van. Mivel nem vagyunk szakemberek azt sem tudhattuk, hogy a cég duplán keres, mivel akitől átveszi a szemetet az is fizet neki, és a termelt energiát sem ingyen fogja osztogatni, ráadásul nagy részének segítségével pedig ismét szemetet fogunk gyártani, tehát biztosítva van a körforgás.

A feltett kérdésre, miszerint folytatják-e az ellenállást, illetve, hogy azt milyen eszközökkel teszik, a válasz nem késett, de nem is volt túlontúl meggyőző. A rengeteg fórumon és gyűlésen túlesett aktívok nagy része kitart, viszont az eszközök egyre fogynak. A magyar hivatalos szervek támogatásukról biztosítják az egyesületet, a lakosság mellettük áll - ami nagyon nagy szó három év után -, a határon túli zöld szervezetek is napirenden tartják a kérdést. A szlovénok nem szeretnének konfrontálódni Ausztriával, és szemmel láthatóan országunk vezetői sem. A hitelező bankokra való bárminemű ráhatásban nem hiszünk, pláne nem a jó hírükre való appeláció ügyében. Van egy hatékonynak tűnő lehetőség, amihez egy egyoldalú nemzetközi szerződésmódosításra lenne szükség, de erről itt és most nem közlünk konkrétumokat.

Ha a nemzetközi jogot nem is tanulmányoztuk, biztosak vagyunk abban, hogy legalábbis nem illik a szomszéd ablakában tüzet rakni, és azon mondjuk gumiabroncsot égetni. Úgy meg főleg nem, hogy őt erről meg sem kérdezzük. Kíváncsiak lennénk, hogy egy eddig tiszta levegőjű osztrák kisváros mit szólna ahhoz, ha ezt az ő területükre építenék, vagy, hogy mennyibe is kerülne a cégnek az, hogy megvásárolja a lakosság megfelelő hozzáállását. Vélhetően nagyon sokba. Ez így egyszerűbbnek tűnik számukra, a keleti szomszéd amúgy is szanaszét van, érdekképviseletileg és morálisan is. Mindenesetre bízzunk abban, hogy jobb belátásra térnek a beruházók, és elviszik az erőművüket egy olyan ipari területre, ahol ez az egy kémény már nem oszt és nem szoroz. Vannak ugyanis olyan vidékek sajnos, ahol a töménytelen füst mindennapi tényező, és az ott lakók ezzel együtt élnek már rég. A gotthárdiak nem akarják megszokni ezt teljesen érthető módon, ezért ezúton is kérünk mindenkit, hogy ha módjában áll fejezze ki nemtetszését az ügyben, bármely fórumon, akár itt lentebb is.