A főpincérnek (egyesek szerint pingvinnek) öltözött Harsányi Leventét az áttetsző ruhás Tatár Csilla egészítette ki, a forma mögötti tartalom azonban nem változott. Zsűri, versenyzők, páholy, blabla.

A mai estét Mushu nyitotta jó színpadképpel és ötletes eszközhasználattal. Az ének egyértelműen jobb, oké, hogy nem tökéletes, de tetszik. Palmer Izsák egyre többet hoz ki magából, és ez még akkor is jó dolog, ha nem ő a kedvenc előadóm. A fiatalokban én is látok lehetőséget, remélem, tudnak majd vele élni.

A Parno Graszt szép ruháinál csak az énekesnő hangja szebb a dal elején, ő ma este nyújtotta  a legjobbat a verseny során. Megilletődve szerepelnek, nagyon aranyosak, más kérdés, hogy az eurovíziós színpad nem lenne-e túl nagy teher nekik?

Ami a Berkes Olivér-Tóth Andi párost illeti, az eleje gyengén indul, szerintem Andinak egyszerűen mély ez a rész, a változtatások viszont kifejezetten jót tettek a dalnak, mert most először hallom a dallamot, eddig inkább katyvasz volt. Energikus, vidám, tetszik. Meglepő, de tényleg így van.

Oláh Gergő és Oszvald Marika bájos produkciója után Petruska következik, aki nem csak a műsor felfedezettje, de az egyik legszimpatikusabb szereplője is. A dalban nagyon jók a vokálok, jó maga a nóta is, az énekhang is stimmel, szóval minden rendben van vele. Ő mindig jól teljesít, és őszinte lelkesedéssel vesz részt a műsorban.

Oláh Gergő profizmusa egyszerűen lenyűgöző. Annak idején már az X-Faktorban is nagyon megfogott az egyenletes, tökéletes teljesítménye. Táncosnak is remek, a produkció pedig elképesztően látványos, simán beleférne az eurovíziós koncepcióba. A dal ugyan bonyolult, de a műsor maga inkább show, mint dalverseny, és ezt a színvonalat érdemes lenne ott is megmutatni.

Ezzel együtt én mégis Freddie győzelmének szurkolok, leginkább őt tartom esélyesnek, mert nem lehet belekötni sem a dalba, sem a személyébe. Jó, a ruhája egyre rövidebb és kivágottabb, de ez már stylist kérdése. Jó a látvány, jó a vokál, van benne energia, jó a hang... egyszerűen nincs hiba benne. Both Miki véleménye nagyon érdekes és megfontolandó.

A Kállay Saunders Band-et tartom a másik esélyesnek a kijutásra. A ruhával ugyan itt se vagyok kibékülve (bár ez a fehér jobb, mint az eddigi feketék), de az eddigiek alapján itt is kiegyensúlyozottan jó teljesítményre lehet számítani. A dal azonban sajnos „balesetet szenved", sajnos az ének végig közel egy teljes hanggal a zene fölött mozog, ezáltal teljesen szétesik a produkció. Kár érte, mert erő aztán bőven van benne. Nyilvánvaló, és ez ki is derül, hogy a technika a bajok forrása. Nagyon sajnálom Kállay-Saunders Andrást, pontosan tudom, hogy milyen érzés ez, én is voltam már ilyen helyzetben, igaz, szerencsére nem egy országos, élő tévéműsorban - bár talán pont az a dolog előnye, ha egyáltalán valami, hogy ezzel a nézők számára is kétséget kizáróan kiderült, hogy valóban élőben énekelnek az énekesek. A banda egyébként kivételesen kap egy második esélyt a rendezőktől, de sajnos a pszichikai terhelés miatt nem tudnak élni vele. Nem hiszem azonban, hogy különösebben foglalkozni kell ezzel a malőrrel, mert a fiúk többször bizonyították, hogy mire képesek, a zsűri sem kételkedik ebben, és valószínűleg a nézők sem.

Tudom, hogy sokan szeretik Vásáry Andrét, aki amúgy nekem is rokonszenves, de én ezt a dalt valamiért nem tudom megemészteni. Nekem a hangszerelés sem jön be, plusz az angol kiejtésen bőven lenne mit csiszolni, vagy akkor legalább magyarul kéne énekelni! Tény, hogy látványos, és sokak számára érdekes lehet a magas hangfekvés, de számomra akkor sem meggyőző.

Nem értem például, hogy Pierrot miért nyomja ennyire Andrét? A zsűri pontozása következik ugyanis, ahol egyedül tőle kap pontot, mégpedig a legmagasabbat. A legjobb 4 helyezettel egyébként egyetértek, az én négyesem is Freddie, a Kállay Saunders Band, Oláh Gergő és Petruska. Bármelyikük nyugodtan képviselhetné az országot a versenyen.

Amíg azonban a nézők szavaznak, kiderül, hogy a legjobb akusztikus verzióban elkészített dal díját a By The Way kapja - megérdemelten, mert a dal valóban jobban sikerült, mint az eredeti! Extra produkcióként megkapjuk a tavalyi győztes Csemer Bogit, aki továbbra sem győz meg engem gyakorlatilag semmiről. semmi kisugárzás, semmi érzelem, semmi hatás, pedig csinos, és szépen is énekel, de nekem ő steril és rideg. (Hasonlítsuk össze pl. Harcsa Veronikával!)

A másik extra előadó ma a 2009-es eurovíziós nyertes, Alexander Rybak, aki egyébként még most sincs 30 éves, tehát mindössze 23 évesen nyerte meg a versenyt. Aranyos fiú, nincs vele gond, talán ez az első extra, ami tetszik, bár ő szerintem szénné unta már a dalt, de annyi baj legyen. A beszélgetésben is megállja a helyét, jó fejnek tűnik, és nagyon kedvesen viselkedik.

Végül elérkezik a műsor legfontosabb pontja: kihirdetik a győztest, aki a legtöbbünk által várt Freddie. Ő lesz tehát az, aki a versenyben Magyarországot képviselheti, és hosszú idő óta először mondhatom, hogy egyetértek a szavazás eredményével. Természetesen a májusi versenyre is készülünk, és közvetítjük az eseményeket.

Kapcsolódó írásunk:

Freddie és a Pioneer című dal nyerte A Dal 2016 válogatóversenyt

2016.02.28. - 02:00 | vaskarika.hu - MTVA Fotók: Penziás Nikolett, Ősi György

"Feldolgozhatatlan érzés, hogy győztem. Igaz, hogy az elődöntőt és a középdöntőt is megnyertem, de nem készültem a győzelemre" - mondta Freddie az MTI-nek, miután újra elénekelte a győztes dalt a verseny végén.