Vannak, akik hajlamosak meghátrálni a nehézségek elől, és ha valamilyen probléma jelentkezik az életükben, mint például egy munkahely elveszítése, feladják a harcot, hogy csendes elkeseredésben folytassák tovább mindennapjaikat. Endrei Judit nem ilyen. Amikor rájött, hogy a televízióban kitelt az ideje, már nem várnak rá új kihívások, az nem a véget jelentette számára, hanem valami újnak a kezdetét. Endrei Judittal Galambos Ferencné, Krisztina beszélgetett. Judit elmondta, gyönyörű napot töltött el a húgával Bükfürdőn. Nemcsak a fürdő nyűgözte le, hanem a táj szépsége is magával ragadta. Krisztina úgy véli, bár Endrei Juditra elsősorban a tévés múltja miatt kíváncsiak a nézők, a megjelenése és a kedves személyisége sem elhanyagolható. A szerző legújabb, „Korhatártalanul - 50 után is aktívan" című könyvéből két kulcsszót emelt ki, a változást és a változtatást. Igen, reagált Judit, mindkét dolog jelen van az életünkben. A változás tőlünk független tényező, míg a változtatás rajtunk múlik. Éppen negyven éve, hogy a televízióhoz került, ami nem kis idő. Nagyon sokáig félénken viselkedett, csak a 30-as, 40-es éveiben kezdett rájönni, hogy ő is tehet a sorsáért. Amikor a televízióban elérkezett a változtatás ideje, meg merte tenni a szükséges lépéseket. Volt egy műsora, Át-Állás címmel, ahol olyan emberekkel foglalkozott, akik valamilyen változtatásra kényszerültek a megváltozott körülményeik miatt. Akkor még nem sejtette, hogy ő is hasonló helyzetbe kerül. 1996-tól kezdte észrevenni, hogy a tévénél beszűkültek a lehetőségei, és nem akarta meg várni, hogy „az öregasszonyt lerakják a sarokba". Túl sok volt a stressz, túl sok méltatlanság érte, amin változtatni akart.

Egy állás elvesztése fájdalommal jár, amit természetesen meg kell gyászolni, de a bánat nem tarthat örökké, tudnunk kell továbblépni. Ezt a lépést még azelőtt kell megtennünk, mielőtt a depresszió vagy más betegség utolérne. Juditnak nagyon sokat segített a húga, Erika, aki azt mondta, még bőven vannak a nővére előtt lehetőségek. Judit ezzel egyet értett 45 évesen, és így gondolja ma is, 62 évesen, s ez a gondolkodásmód meg is látszik a személyiségén, üde, fiatalos, jókedvű. Azt is megtudtuk, hogy Judit annak ellenére, hogy töretlenül optimista, időnként a depresszió csapdájába esik, különösen január elején, amikor a karácsony utáni levertség lesz úrrá rajta. Szerencsére ez nem tart sokáig, tudatosan próbál kimozdulni ebből a helyzetből. A mozgás mindenképpen jó a csüggedés ellen. A 20-as, 30-as éveikben járók még nem érzik az egészséges életmód kényszerítő szükségét, idősebb korban azonban kénytelenek vagyunk szembesülni az élet és az egészség mulandóságával. Judit kedvence a gyaloglás, mert nemcsak a testet mozgatja meg, hanem lehetőséget ad a természet apró csodáinak a felfedezésére is. Hetente 4 alkalommal gyalogol, gyors tempóban, edzőterembe viszont nem jár, ugyanis az az elve, hogy azt sportoljunk, ami jólesik. Lányaival is szívesen sétál a szabadban.

A kamaszlányok nevelése nem könnyű feladat, az életbe való kirepülés ajtócsapkodással jár, vagyis nem kerülhető el a kamaszkori lázadás. Lányaival való kapcsolatában (Nóra 1991-ben, Laura 1994-ben született) sokat segített a saját kamaszkorának és a saját édesanyjával való viszonyának a felidézése. Fiatalon ő sem gondolt arra, hogy az anyja mit érez, amikor átbulizza az éjszakát, vagy a barátjával motoros túrára indul. Az idősek helyzete napjainkban alapvetően megváltozott. Régebben ők voltak a tudás letéteményesei, ma viszont a számítógépek és az internet világában gyakran nekik kell tanácsot kérniük a fiataloktól. Azt viszont továbbra is fenntartja, hogy az idősebbnek kell bölcsebbnek lenniük, már csak a tapasztalatuk okán is. A húgával kidolgoztak egy tréninget, melynek során össze szeretnék kötni a generációkat.

Fontos kérdés az öregség és az anyagi biztonság. Judit meggyőződése, hogy idős korban is lehet találni megoldásokat, ami megnyilvánulhat akár gobelin-készítésben, akár lekvár főzésében és eladásában, de bármiben, ha nyitottak vagyunk, és nem támasztunk túlzott igényeket. Egy a lényeg, legyenek céljaink, melyeket mi saját magunk tűzünk ki. Az időskor nem az önsajnálat és a sajnálat szakasza, ekkor is lehet tanulni, új dolgokat elsajátítani, csak nem szabad sajnálni rá az energiát. Judit könyvében a Nagy hármas jótékony hatását is megemlíti, ami nem más, mint a vörös bor, az étcsokoládé és a zöld tea. A vörös bort csak tíz éve fogyasztja, először undorodva nézett rá, de azóta megszokta. Könyvének fő célja, hogy rávegye az embereket, hogy saját maguk akarják jobbá tenni az öregségüket. A beszélgetés családias hangulatban zajlott, a nézők feltehették kérdéseiket. Kíváncsiak voltak például arra, hogy milyen csillagjegyben született, de a párkapcsolatára is rákérdeztek. Judit most egyedül él, de voltak kapcsolatai. Különösen jólesik visszaemlékeznie nagy szerelmére, Sütő Péterre, lányai apjára.

Endrei Judit követésre érdemes személyiség, olvassuk el a könyveit, és éljünk aktív, céltudatos életet, ne csak öregkorunkban, bármikor.

Endrei Judit könyvei:

Anno 2000 (Endrei Judit ezredvégi kaleidoszkópja)

Mindörökké nő (2003)

Sztárdiéta (2004)

Mindörökké férfi (2005)

Női aforizmák és bölcsességek (2006)

Kemény üzenetek (2011)

Korhatártalanul (2015)