Rozékuplé - Budapest Bár koncert a Sportházban
Képgaléria megtekintése2016.04.20. - 12:00 | Büki László 'Harlequin'
Talán a szalonspicc, amiről Frenk énekelt, az hiányzott... Kedveljük a "Bárt", ám nekünk a keddi előadás - főként az első fele - egy megfáradt produkció képét mutatta. Arra is rájöttünk, miért.
Fogjuk rá, hogy teltház, kimondottan ízlésesen, ötletesen elrendezett közönségtér, zenéhez, hangulathoz passzoló terített asztalokkal. Parfümillat, trendiség, enyhe sznobéria lengi be a Sportház levegőjét, miközben várjuk "az ezerszínű, de a Budapest Bár zenekar kitűnő zenéje által összefogott repertoárt".
A Budapest Bár 2009-es, első szombathelyi koncertjén azt írtuk: "a vérből jövő romajazz fuzionál a kortárs rockkal és a halhatatlan bárzenékkel, illetve mindennel, amit a frontemberek képviselnek." Ez így volt most is. A zenekart alapító cigányzenészek - Farkas Róbert - hegedű, gitár, Ökrös Károly - harmonika, zongora, Farkas Mihály - cimbalom, Farkas Richárd - nagybőgő - muzsikája varázslatos és briliáns volt, kiegészülve Kisvári Ferenc dobossal, akit nemcsak technikája, hanem sztendáposokat megszégyenítő szövege miatt is imádunk (Dalnokok ligája, sosem feledünk!!). Akkor hol a hiba? Mitől nem azt éreztük - szinte ugyanazoktól a daloktól -, amit 7 évvel ezelőtt? Mitől lett megfáradt, rutinszerű, majdhogynem élettelen a koncert első fele? Stux most is jobb mint egy Dumas-regény és Kurt Weill Alabama Song-ját a Doorstól szinte mindenki ismeri, mégsem mozdított meg az előadás újszerűsége. Mező Misi Bordala volt az első, amin úgy éreztük, újra vibrál a levegő, újra visszajön az a kellemes fanyarság, amiről 2009-ben írtunk. És itt jött meg a válasz is a kérdésre: attól lesz kerek ez az egész, "amit a frontemberek képviselnek".
A keddi produkciókból hiányoztak olyan karizmatikus előadók, mint Lovasi András, Kiss Tibor, Ferenczi Gyuri és Kollár-Klemencz. Bizony, a Niagara-vízesés vérbő herflivirgái vagy akár Kollár-Klemencz kifinomultsága, "intim cinikussága", ahogy az Akácos utat vagy a Ha én gazdag lennéket énekli, sokat nyom a latba, sokat tesz a dalokhoz. Lovasi és Kiss Tibi puszta megjelenéséről ne is beszéljünk. Ám az igazi hiányt nem elsősorban a fentiek okozták, hanem a női hangok vékonysága. Behumi Dóri velünk nem tudta elhitetni, hogy a rumba döntögeti romba, Németh Juci vadóc nőcisége pedig kevés volt a maszkulin hangattakhoz. Elveszett. Nőket kérünk a produkcióba, mondjuk - újra! - Rutkai Bori-bájt, vagy akár Bíborka hangincselkedést. Új életet lehelhetnének a dalokba a hangi sokszínűséggel.
Igazságtalanok lennék, ha csak "ostoroznánk" az estét: bővelkedett kellemes meglepetésekben, élményekben is. Ránk a legnagyobb hatást a Mező Misi által előadott zseniális Karácsony János dal, az LGT által sikerre vitt "Az utolsó szerelmes dal" jelentette, de betalált Keleti Andrástól a Beatles-örökzöld My Girl, valamint Szűcs Krisztián és Juci duója a Something Stupid-dal.
Picit társasági eseménnyé nőtte ki magát a Bár szombathelyi fellépése, s ezzel együtt, amit a színpadról hiányoltunk, azt megkaptuk a bárpultnál: önfeledten bulizó, rozézó nőket. Rozékuplét, illedelmes közönséggel. Bár volt jobb, de reméljük, lesz is jobb Bár!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1946 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások