Dr. Széll Kálmán könyvbemutatóján jelen voltak a családtagok, orvoskollégák és korábbi munkatársak, „mindent kibíró" betegek, valamint Szombathely város polgármestere és a professzor tisztelői.

Az ismert orvosprofesszort dr. Puskás Tivadar, Szombathely Megyei Jogú Város polgármestere köszöntötte, aki közös munkájukat elevenítette fel egy-két anekdota erejéig. A „Göncölszekér" című könyvet, amely dr. Széll Kálmán korábban megjelent írásainak válogatását, gondolatainak rendszerezését tartalmazza, dr. Horváth Boldizsár, orvosprofesszor ajánlotta a közönség figyelmébe. A mű önéletrajzi, családtörténeti és helytörténeti részeket foglal magába, melyekben az író sajátos gondolatait ismerhetjük meg a közéletről és a világnézetéről.

Dr. Horváth Boldizsár magas életkorra vonatkozó szavaira - miszerint „testben és lélekben épségben élni meg ezt a szép kort" - az író így válaszolt: „Az életkor nem érdem, hanem a sors kegye - szeszélye!"

Majd könyvéből idézve hozzáteszi: „Én úgy éltem meg a kilenc évtizedet, hogy közben azt érezhettem, hogy Istennek volt velem terve, ezért életem tanuló, gyógyító és nyugdíjas éveit igyekeztem úgy kihasználni, hogy az hasznos legyen."

Ennek a gondolatnak bizonyítéka az előző, „Erőméz" című könyve, amelyben az orvosi hivatással kapcsolatos kérdésekről írt, és orvos kortársairól szóló visszaemlékezéseket közölt. Nyugdíjas éveinek szellemi alkotásai a megjelent könyvek, egyrészt a fent említett Erőméz, másrészt a most megjelent Göncölszekér.

A hosszú földi életről és az örök boldogságról úgy véli, hogy „a hosszú földi élet nem ajándék, hanem penitencia. Az örök boldogság késleltetése. Lehet, hogy Isten azért nem enged még az örök boldogságba, azért ítél életre, mert még itt a földön kell vezekelnem, mert van mit törlesztenem..."

A vezeklést pedig úgy hajtja végre az író, hogy végighaladva a könyv egyes fejezetein elmondja, melyik tartozását egyenlíti ki az adott történettel.

Az első fejezetben a családi emlékek és a személyes sors elevenednek meg. A Széll családot, mint 600 éves múltra visszatekintő családot mutatja be. Majd a nagyszülők (Széll Ödön és Bessenyei Horváth Ilona) szerelmes leveleinek hangulata vezet el bennünket a XIX. századi vidéki és fővárosi lét mindennapjaiba. Saját gyermek- és ifjúkorát idézi fel a „Nyomasztó évek, pislákoló remények" részben, bemutatja a diktatórikus államot, mint történelmi időszakot.

A második fejezetben szűkebb hazánk (Vas megye, Szombathely) majdnem elfelejtett személyiségeinek állít emléket: Mészáros József festőművésznek, Matók Leónak és Garamvölgyi Tivadarnak.

A harmadik fejezetben történelmi eseményeket idéz fel: nemesbődi, nagygencsi történéseket 1919-ben, vagy a korelnöki beszédében elhangzott sorokat a rendszerváltás idejéből: „Fogjunk össze a város érdekében. A politikai ellenfeleinket ne tekintsük ellenségeinknek."

A negyedik fejezetben orvosetikai, keresztényetikai kérdéseket vet fel az író. A könyv ezen a ponton élesen elhatárolódik az eddigi részektől. Eddig történetek, végiggondolt értelmezések jelentek meg a műben. Az ötödik fejezetben filozofikus gondolatok és egyedi értelmezések olvashatók.

Az orvosprofesszor arra a kérdésre, hogy miért Göncölszekér lett a mű címe, azt válaszolta, hogy ha bárhol jár vagy járt a világban, felnézett az égre, mindig a Göncölszekeret kereste, mint tájékozódási pontot, mint biztos kapaszkodót. Közben pedig arra gondolt, hogy családtagjai és szerettei ugyanazon égbolt alatt vannak - bárhol is legyenek a nagyvilágban.

Széll Kálmán elmondta, ez az utolsó könyve: „az írás most már versenyfutás volt az idővel, hogy be tudjam fejezni". A könyv születésének ötletével kapcsolatban megjegyezte: „barátomtól, a Magyar Nyugat Könyvkiadó igazgatójától, Dr. Gyurácz Ferenctől származik." 

***

MÁJUS 27-én pénteken 17 órakor kerül bemutatása SZOMBATHELYEN az AGORA-SAVARIA FILMSZÍNHÁZ NAGYTERMÉBEN -- az EGY BARÁZDÁT ÉN IS HAGYTAM -- című dokumentum portréfilm, mely a 90 éves Dr. Széll Kálmánról, a Markusovszky Kórház nyugalmazott osztályvezető főorvosáról szól.
A filmet készítette: Boros Ferenc, Horváth Zoltán
Közreműködött: Smidt Erzsébet
Zene: Puskás Mátyás