Diáknak lenni jó, vagy mégsem? Aki kellemes élményeket szerzett általános iskolás korában, később is szívesen ül vissza az iskolapadba, ám akinek a tanulás púp a hátán, egész életében ódzkodni fog attól, hogy tankönyvet vegyen a kezébe. A Genius Savariensis Szabadegyetem lelkes diákjai hiszik és vallják, hogy tanulni sosem késő. Az új ismeretek megszerzése nemcsak tudásunkat gyarapítja, hanem szebbé is teszi az életünket. Mint minden oktatási intézményben, a szabadegyetemen is küszöbön a nyári szünet, s az utolsó összejövetel a meghatott búcsú mellett egyben lehetőség a számvetésre is. Tátrainé Irénke és Szőnye Ildi, az egyetem két hallgatója nem csupán a saját elégedettségének adott hangot, amikor Katona Attilának és Fűzfa Balázsnak megköszönte az egész éves előadói munkáját, a többi diák is úgy véli, megérte, és megéri idejárni.

Az elmúlt hat félév során remek csapat jött össze, barátságok szövődtek, s amiben egy ilyen szabadegyetem más, mint egy hagyományos képzési forma, például az, hogy a hallgatók önként, a saját szellemi éhségük csillapítására vesznek részt az előadásokon, ami az odaadó figyelemben is megnyilvánul. Fűzfa Balázs elmondta, nem szabad elfelejtkeznünk Pusztay Jánosról sem, a szabadegyetem kitalálójáról és atyjáról. Természetesen lesz folytatás, ha egy folyó utat tör magának, nem lehet megállítani. Június 10-én szakmai beszélgetésre kerül sor a könyvtárban, és egy kirándulást is terveznek, melynek során Vas megye irodalmi nevezetességeit tekintik meg. Szeptembertől pedig folytatódnak a kurzusok, Katona Attila az első évezred eseményeit mutatja be a 2-3. századtól kezdődően, kiemelt figyelemmel Vas megyére. Fűzfa Balázs a magyar irodalom után a világirodalomra tér át, orosz, francia, német művek kerülnek terítékre magyar vonatkozásokkal.

Fűzfa Balázs Humor és irónia a magyar irodalomban címmel tartotta a tavaszi szemeszter utolsó előadását. Ha humor és irodalom kapcsolatára gondolunk, akkor elsősorban Karinthy Frigyes jut eszünkbe, aki a következőt mondta:

„Humorban nem ismerek tréfát."

A közvélemény szerint a magyar irodalomban nincs humor, mivel történelmünk viszontagságai, a zivataros évszázadok egyáltalán nem adnak okot a jókedvre. Az írók és a költők kétféleképpen reagálhatnak erre, vagy vállalják a vátesz szerepét, vagy kivonulnak a világból. A humor a kettő között helyezkedik el, feloldja a tragédiát, és tartalommal tölti meg, nemzetivé teszi. Fűzfa Balázs bebizonyította, a magyar irodalomban igenis létezik humor, méghozzá nem is akármilyen. Karinthy Frigyes Az ember tragédiája átiratai egyszerre nevettetnek és elgondolkodtatnak. Már az is érdekes, hogy Madách művének címe hogyan született, legalábbis Kosztolányi Dezső szerint. Madách a földbirtokos barátjával, Szontágh Pállal egy csónakkiránduláson vett részt, és amikor Madách kiszállt a csónakból, elesett a sárban, összepiszkítva fehér nadrágját. Szontágh Pál felkiáltott: Íme, az ember tragédiája! Madách erre azt válaszolta, legyen ez a tragédiám címe, ennél jobbat nem is találhatnék.

A humor egyik forrása a rövidítés. Ennek kiváló példája Karinthy: Az embrió tragédiája. Hogy hangzik a második szín Karinthynál?

„Paradicsomkert. Paradicsomok

ÉVA

Ah, éln, éln, mily édes, m. sz.

ÁDÁM

Igen, de gyorsan, gyorsan élni, hej.

ÉVA

Együnk gyümölcsöt. Ád!

[...]

Gyorsan esznek, angyal gyorsan jön karddal, mindenki el."

S mivé változnak a lelkesítő szavak:

„Mondottam, ember, Rontsd és húzva-húzzál. „

Az Ottlik Géza-rajongók már hallhatták Fűzfa Balázs egyik korábbi előadásán Ottlik 1945-ben írt Az utolsó mese című remekét, de sajátos humoránál fogva nem lehet megunni, nem úgy, mint a mese szereplői a saját életüket, akik megmérettetés híján hirtelen értelmetlennek találnak mindent. Ottlikot nem törte meg a háború, épp hogy befejeződött, amikor írótársaival már a Nyugat újraindítását tervezték.

Fűzfa Balázs a humor definíciójáról is beszélt, az egyik megfogalmazás szerint a humor testnedv, a bajok megemésztésére hivatott enzim. Az irónia színlelt szerénykedés, a kimondott jelentését felülírja a közlés módja. A szatíra maró gúnnyal vagy dühvel mutatja be az ábrázolt jelenséget, a paródia pedig ellendal, eltorzított dal, „mellééneklés".

Esterházy Péter szintén sajátos humort képvisel. 1984-ben írta a Kis Magyar Pornográfiát, mely ízig-vérig pornográf, de nem szexuális értelemben, hanem az 50-es évek társadalombírálatában, amikor az emberek készek voltak prostituálódni, vagyis eladni magukat. Ahogy Esterházy írásaiban megszokhattuk, ez a mű is többrétegű, elmélyült olvasást kíván. Odafigyelés kell, hogy megértsük a nyelvi motívumokba rejtett humort, a sokszor visszafejthetetlen szójátékokat, ragokat. Az 1979-ben írt Termelési-regény szintén páratlan a maga nemében. Esterházy a szocializmusban született műfajt, a termelési regényt parodizálja az első részben, a második részben pedig megmagyarázza, hogyan született az első rész. A humor segít átvészelni a nehézségeket is. Kiváló példa rá Esterházy, tekintetéből súlyos betegsége ellenére is derű árad.

Ezután Tsúszó Sándor érdemes, ám dilettáns költő került górcső alá. Aki még nem hallotta e kiváló poéta nevét, ne ijedjen meg, a hiba nem az ő készülékében van. Tsúszó Sándor ugyanis nem létezik, szlovákiai magyar írók találták ki a személyét, aztán Balla D. Károly tovább formálta. Tsúszó egy igazi dilettáns költő, verseiben túlteng a pátosz, az esetlenség, a zavaró túlzás. Valódi életrajza van, még az identitását is tudjuk, neves költőnk piréz identitású, mely egy nem létező nép. A piréz nép a Tárki közvélemény-kutató cég munkatársai agyából pattant ki, amikor az idegengyűlölet mértékét akarták felmérni. Az eredmény: a megkérdezettek 52%-a húzta alá a kérdőíven, hogy a pirézeket nem kellene befogadni. Következzen egy mű a nagy költőtől:

„Mikor a tyúkok...

Mikor a tyúkok végre mind elültek,
és a bugást már elnyelte a dúc,
s az égbolt gömbje a halovány kéket
olybá facsarta, mint a ribizlijuice-                          

több eb magammal vonítám a Jelent,
bízón, sunyin, nagyravágyón, árván,
s nem sejtettem még: egyszer, odalent
egy még nagyobb kivetettség vár rám.         

Virradni készült. Pennás falkánk oszlott.
Sompolyogtunk már vackaink felé,
mikor megláttunk egy bősz árnyalakot
pofáját amint égre szegezé!

És nem tágított. Még meg sem is rebbent.
Igric jövelt. Dicsének hangja szállt.
Majd megvirradt. A sötétség ellebbent.
S a tyúkszar között súlyos ál dog állt."

Parti Nagy Lajos szintén új költőt alkotott az irodalom számára, Leopold Bloom (aki maga is kitalált alak James Joyce Ulysses című regényében) édesapjának verseivel örvendezteti meg az olvasókat, melyeket a dublini vegyszeres füzetben talált. A befordulám a kamrába Petőfi Befordultam a konyhára című versére asszociál. S ha már humor, nem maradhatott ki Kovács András Ferenc, Varró Dániel és Petri György sem a listáról. Olvassunk minél több humoros irodalmat, hátha nekünk is sikerül felülről látnunk esendő mivoltunkat, és derűvel kezelni megpróbáltatásainkat.