Miért kell bocsánatot kérni a gyermekeinktől?

2016.05.26. - 00:30 | Császár Róbert

Miért kell bocsánatot kérni a gyermekeinktől?

A Gyereknap rendszerint arról szól, hogy az iskolákban, óvodákban és bevásárlóközpontok parkolójában játékos rendezvényekkel kápráztatják el a gyermekeket és szüleiket. Azon a napon a gyerekeknek kötelességük gyermekként viselkedni, játszani az előre kikészített csúszdán, lépegető-vödrön, vagy hangosan énekelni Halász Judit valamely régi slágerét.

HIRDETÉS
Szeretném azt hinni, hogy beszélhetünk ezen a napon arról is, hogy a gyerekek mindennap gyermekek, és mindennap meg kell adnunk nekik azokat a körülményeket, amitől önmaguk lehetnek. Erősítsük meg a lelküket, tudassuk velük, hogy fontosak és nem csupán a szépen kirajzolódó polgári lét részelemei.

Rengetegen írtak már arról, hogy milyen pontok és érvek mentén kell helyesen gyereket nevelni, arról is százával jelennek meg cikkek, hogy milyen is a jó anya, vagy éppen a remek apa. Közvetlen ismerőseim között is akadnak eltérő vélemények ebben a témában. Van, aki úgy véli, hogy elegendő, sőt a legtöbb mi adható, a szeretet. Vannak, akik úgy vélik a nevelés algoritmikus lépések hada, és minden egyes módszert ki kell dolgozni, akár csak egy esszét.

Időről-időre napvilágot látnak olyan írások is, amelyek a gyermekbántalmazással foglalkoznak, bár - sajnos - többnyire csupán a fizikális bántalmazásról esik szó. A témában véleményt nyilvánítók többsége megfeledkezik a mentális bántalmazásról. A szavaknak ereje van. Brian Tracy egyik előadását hallgatva tapasztaltam egyszer, hogy Tracy megkérte az előadás résztvevő szülőket, hogy forduljanak oda a gyermekeikhez és kérjenek bocsánatot tőlük a szavakért, amelyeket életük során kimondtak. Magam is szülő vagyok, és tudatosan figyelek arra, hogy ne mondjak olyat a kislányomnak, amivel a lelkét bánthatom. Ennek ellenére biztosan megtettem már. Remélem lesz erőm tőle bocsánatot kérni, amikor eljön az ideje. A szülők hajlamosak hatalmat érezni a kezükben gyermekük felett. Sokan úgy vélik, nonszensz felvetés, hogy bármiért is bocsánatot kérjenek egy 'taknyos kis kölyöktől'. Ez a baj. Szülő vagy, te akartál gyermeket, te hoztad őt világra, nem ő kérte az életet. Kérem minden szülőtől, hogy ne csak szeresse, dicsérje gyermekét, de bocsánatot is kérjen tőle; mert annál tiszteletre méltóbb példát nem adhatunk nekik, mint hogy megmutatjuk: a felnőttek is hibáznak, ám ezt belátják és bocsánatot kérnek.

A Gyereknap, mint korábban írtam rendezvények sorozata. Vajon nagyon földtől elrugaszkodott gondolat az, hogy ezen a napon üljünk le a gyermekeinkkel és beszélgessünk velük? Kérdezzük meg őket, mit szeretnének tenni azon az egy napon! Mondjuk el nekik mindennap, hogy szeretjük őket és tiszteljük őket azért, mert ők is mindennap harcolnak. Tanítsuk meg nekik, - mielőtt még elhagynák a szülői házat - hogy bocsánatot kérni bátorságot és szeretetet jelent.

Új hozzászólás